Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

Az országgyűlés képviselőházának 6U. teszi, hogy tudniillik módot, és pedig törvényes módot alakítunk és statuálunk abban a tekintetben, hogy az egyes termelő rétegek — a mostani javaslatban a kézművesipar — megtalálják a maguk törvényes érdekképviseleti szervét, amely törvényes érdekképviseleti szerv, ha egyszer a kézművesipari problémákat és kívánságokat megfelelő ünnepélyességgel, határozottsággal és módon közölni fogja a törvényhozással, a kormánnyal, bizonyára el fo^ja érni azt a célt, amelyet mások csak úgy tudnak elgondolni, ha magában a Házban adnak neki képviseletet. En még inkább felvetném azt a gondolatot, hogy ennek a kézművesipari központi szervnek fejét nem kellene-e valahogyan egy novelláris rendelkezéssel a felsőházba bejuttatni. Ez csak effy egyéni gondolat, — ismétlem, nem kérelmet és nem személyi ambíciókat akarok ebben a tekintetben támogatni — de úgy érzem, hogy ebben a tekintetben, ha már egyszer ráléptünk az érdekképviseletek gondolatára és a kézművesiparosságnak megadtuk speciális képviseletét, törvényes érdekképviseletét, akkor módot kell adni annaü arra, hogy e szerv feje bejusson a felsőházba, hiszen úgyis köztudomású panasz a kézműves iparosság részéről, hogy vérbeli kézműiparos aliotud bejutni a képviselőházba és most is csak a fővárosi választások során tudtuk — minden igyekezetünk dacára — elérni azt, hogy a képviselőházba egy igazi kisiparos is bejöjjön. T. Ház! Be kell, hogy fejezzem beszédem, mert előrehaladott az idő, és szeretném, hogy az utánam felszólalók még kellő időben hozzászólhassanak a javaslathoz. Itt még két-három speciális kérdésről kell, hogy beszéljek Állítom, — és nem hiszem, hogy valaki megcáfolhassa — hogy minden érdekképviselet értéké .attól függ, hogy először is ia képviselet központjában, függetlenségében, tehetségben és önzetlenségben vezető emberei leayenek, (Müller Antal: Ez a lényeg!) és másodszor megfelelő szakképzettségű fizetett alkalmazottai. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék ezt a második momentumot egészen komolyan mórlegelni. Tíz évnél hoszszabb pénzügyi előadói multamra hivatkozhatom és mint agrárius kéoviselő bizonyos fokig elkeseredéssel állapítom meg, hogy míg az ipari és kereskedelmi képviseleteknek érdekképviselői az nap, amikor a törvényjavaslat a kezemben volt, már jelentkeztek nálam és észrevételeikkel megjöttek, az agrárérdekképviseletek legtöbbször akkor kezdtek mozogni és sírni, amikor már nem is a plénum tárgyalta a törvényjavaslatot, hanem a törvényjavaslat már régen tető alá volt hozva és már régen törvény volt. Mi az oka ennek? En nem akarok senkit jogtalanul kritizálni. Elismerem az agrár képviseletek komoly és nagy munkáját is, de mégis az az érzésem, hogy az agrártársadalomban nincsen meg az igazi áldozatkészség, amely kellene abban az irányban, hogy komoly érdekképviseleti szakembereket, jól fizetett, nagyszámban alkalmazott szakembereket tartsanak, akik egy nagyobb szabású munkamegosztás mellett minden speciális agrárkérdéssel rögtön nagy képzettséggel és nagy elánnal foglalkozzanak. Miért mondom mindezt el? Azért, mert szeretném a miniszter urat rábírni, — illetőleg szerettem volna, mert ma már, úgylátszik, kísérletet sem tehetek (Szilágyi Lajos: Meg kell próbálni!) — hogy az iparos központi szervnél ne legyen túlmerev az ottani fizetett tisztviselők fizetésének megállapítása. Hiszen a költségvetés jóváhagyásán keresztül neki mindig módja lesz arra, hogy megakadályozza, hogy itt bizonyos KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 12-én, kedden. 281 kortesérdekeket jutalmazzanak azután a magasabb fizetésekkel. De, hogy itt be legyen skatulyázva állami fizetési osztályba esetleg olyan nagyszabású és kiváló ember munkája, aki azután nem fog arra vállalkozni, hanem inkább elmegy más szabad pályára, ez nem helyes. Félek, hogy ezáltal veszélyeztetjük azt a célt, amelyet mindnyájan akarunk, hogy ott olyan fizetett tisztviselők legyenek, akik értenek a dolgokhoz. Végtére is ott olyan költségvetéssel fognak dolgozni, hogy azt hiszem, nagyon kis költségről lesz szó. Azt hiszem, Frühwixth t. képviselőtársam panasza, hogy az országos szervvel megterheltetik a kisipar, egészen alaptalan panasz, hiszen könnyen ki lehet számítani, hogy 0.8—€.9 fillér esik fejenként és havonként minden iparosra a hozzájárulásból. Ez olyan összeg, amelyre majdnem azt merem mondani, hogy: minima non curat praetor. A kisiparosság tényleg egy olyan országos szervet fog kapni, amely érdekeit kellően képviseli, s ezért ennek aráylag igen kis költségeit nyugodt lélekkel átháríthatjuk a kisiparosságra. Itt még csak egy aggodalmamnak adok kifejezést, mielőtt (beszédemet befejezem, és ez az, hogy a 43. szakasz kapcsán előadó barátom javaslatára kiegészítettük ezt a szakaszt azzal, hogy addig, amíg az alapszabály jóváhagyva nincs, azok a rendelkezések lépnek érvénybe, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter úr az intervallum idejére tesz. Nagy szolgálatokalt tenne mindnyájunknak és a kisiparnak is, ha a miniszter úr e tekintetben megnyugtató kijelentést tenne. Ha kijelentené, hogy ebbe nincs burkoltan, elleplezetten beleásva olyan tendencia, hogy az első országos szerv szervezetét ne az autonómia válassza, hanem az miniszteri kinevezés útján töltessék be. Nagyon szeretném, ha a miniszter úr ezt a megnyugtatást megtenné és kijelentené, hogy a 43. §-nak e módosítása folytán, amely kétségtelenül magában rejti ezt a lehetőséget, ezzel a lehetőséggel élni nem fog, hanem módot és alkalmat fog nyújtani e tekintetben, hogy a kisiparosság már a megalakulás első pillanatától kezdve saját autonóm embereivel vigye saját ügyeit. Hiszen csak ezáltal fogjuk tudni igazán belevinni azt az erőt és azt a szeretetet ebbe a szervbe, amelyet bele kell vinni, ha ennek a szervnek komoly lökőerot akarunk adni. T. Ház! Komoly és mély meggyőződésem, hogy csak azok a kormányzati irányzatok szerezhetnek igényt a fennmaradásra és politikai sikerekre,^ amelyek a termelő osztályok anyagi és kulturális érdekeinek előmozdítását komolyan szívükön viselik. (Ügy van! jobbról és a középen.) Azt hiszem, hogy e tételnél egy pártban sem lehet különbség. S miután nekem az az érzésem, sőt meggyőződésem, hogy a kulturális és anyagi elŐbbrevitelnek ez a gondolata vonul végig ezen a javaslaton, hogy az az elgondolás, amelyet itt a javaslat magában rejt, éppen ezt a nagy gondolatot akarja valóra váltani, azt hiszem, pártom nevében nyugodt lélekkel kijelenthetem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Nem nagy örömmel szólalok fel ennél a javaslatnál, mert hiányzik, legalább a mi pártunknak hiányzik a parlamentáris élet előfeltétele: a sajtó. Mert 41