Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-64

278 Az országgyűlés képviselőházának biek még az ő hibáján kívül eső okokból erednek — önmagával nagyon sokszor meghasonlott és civakodó. A tünetek javuló tendenciát (mutatnak és ha én most nézem ennek a törvényjavaslatnak másik nagy elgondolását, hogy mit és hogyan akar itt segíteni, azt hiszem, úgy tudom legjobban kifejezni a törvényjavaslat lényegét, hogy keresi a módot, hogy ez a sokféle és nagy társadalmi réteg, ez a kisiparostársadalom egyszer már egy szervezetbe jusson, ahol kialakul a kézművesipari többség. Most számtalan szabad társadalmi szervük van, amelyek nem mindig mentek együtt, és itt Frühwirth t. képviselőtársamnak nem adhatok igazat, amikor a Kereskedelmi és Iparkamara különböző termelőágait állítja egymással szembe. Azoknak is megvan a maguk nagy feladata és nagy jelentősége. Nem mintha nem tartanám szükségesnek a kisipari szervezet külön voltát, hiszen az egész törvényjavaslat ezt intendálja. Sajnos, maguk a kisipari szervezetek is nagyon sokszor — személyi és egyéb momentumoktól vezettetve — nem parallel mentek a kisipari érdekek vezetésében és elősegítésében, hanem egymással szembeszegezetten és voltak sokan éppen a kisiparosokkal nem szimpatizáló rétegekben olyanok, akik talán nemcsak hogy örültek ezeknek a kisipari szembefordulásoknak, hanem azt mesterségesen is szították, mert nagyon jól tudták, hogyha egy 100 percentes erőből jelentkezik is egy 75 percentes irányzat, de ha 25 percentet szembe lehet állítani, már csak a fele érvényesül az egész erőkifejtésnek. Aki reálpolitikus, komoly ember és nem akar «rálicitálni», az — meg kell őszintén mondanom — nem követi a Frühwirth t. barátom által követett példát, hanem meggondolja azokat a hihetetlen nagyszámú feladatokat, amelyek előtt ma a kormányzat .áll speciálisan a kézműipar tekintetében s be kell hogy lássa, hogy ezeket a kérdéseket, ezeket a hallatlan nagyszámú gazdasági, pénzügypolitikai és szociális kérdéseket egy törvényjavaslattal megoldani nem lehet. Nem is akar ez a törvényjavaslat több lenni, mint amilyen és nem is tekintjük jobbnak, mint amilyen lehet és lesz, de abban bízunk s mint ahogy különösen beszédemnek különösen a központi szervre vonatkozó részénél leszek bátor kiemelni, hogy e tekintetben, különösen a szervezési kérdésben komoly eredményeket fog produkálni. T. Ház! Bármennyire szóljon is ez a javaslat tisztán csak szervezeti kérdésekről, — szerintem inkább csak szervezeti elgondolásokat tartalmaz — és nem is azért, mintha azt hinnők^ hogy a miniszter úr nem ismeri ezeket, de úgy érezzük, hogy ezen a helyen is rezonálnia kell azoknak a fajdalmiaknak és kívánságoknak, amelyeket a kisipar hangoztat gazdasági, pénzügyi tekintetben. Lehetetlen tehát, hogy bár egészen röviden, pár szóval én is ki ne térjek ezekre. A népjóléti minisztérium beszüntetésének nem vagyok híve, bár ezt megfontolandónak tartom pro és kontra, de úgy érzem, hogy itt egy nagyon fontos érvet ki kell emelnünk. Ez az, hogy nem szabad olyan miniszteriális konstrukciót megengednünk, amely odavezetne, mintha szociális kérdésekkel Magyarországon csak egy minisztérium foglalkoznék. Ezt hibásnak tartanám, mert esetleg arra a kényelmes álláspontra vihetne rá egy es szakminisztereket, hogy ők maguk, saját tárcájukon belül, a szociális szempontokat ne érvényesítsék azzal az indokolással, hogy itt van az a társminiszter, 6íp. ülése 1932 április 12-én, kedden. aMnek ezzel a kérdéssel foglalkoznia kelL *En is kérném a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy maradjon ezen az úton nagyon nehéz gazdiaságpolitikai munkája mellett és közben sohase feledkezzék meg arról a szociális olajcseppről, amelyről éppen a gépek minisztériumában, a kereskedelemügyi minisztériumban — hiszen az egész ipari munkásság kérdéskomplexuma odatartozik — gondoskodni kell. (Ügy van! jobbról és középen.) Mik ezek az égető kérdés ekl A kisipari hitel. Erről sokat hallott a miniszter úr, sok újat nem is mondhatok. Csak megemlítem, hogy a probléma lényegét a jó decentralizációiban látom. Lehetetlen az, hogy a vidéki kisipar, amely végeredményben mégis elsősorban van a szívünkhöz nőve, mert a pesti kisipar megtalálja a maga külön szervezeteiben az érvényesülését, a hitelkeresésében kénytelen legyen az ország centrumában jelentkezni egy nehézkes, keresztül hihetetlen és költséges eljárás során, melynek vége az, hogy sohasem tudtuk a hitel hajszálerein keresztül azokat a pénzeket, amelyeket nagy áldozatkészséggel itt megszavaztunk, a vidéki kisiparnak juttatniEn alig hiszem, bár tudom, hogy merész az, amit mondok, hogy a kisipari Ihitelszerv, mint külön szerv fenntartható legyen. Nemcsak azoknál a hibáknál fogva, amelyek az Iparosok Országos Központi Szövetkezeténél voltak, amelyeket ők maguk is beismernek, hanem azért is, mert ez a szerv külön kisipari vidéki fiákszervezeteket kiépíteni képtelen, mert hiszen a vidéki kisiparosság száma és' ereje nem alkalmas arra, hogy a vidéken valami címen külön fiókot állítson fel. Nem látok más utat, — isenkinek a megbízásából és kérésére nem beszélek — mint ha az Országos Központi Hitelszövetkezet visszatér eredeti hivatásán kívül, tudniillik a magyar földmívesség megsegítésén kívül külön ágazatként a kisipar hitelellátására és külön erre rászánt fedezetből vidéki fiókjai útján a kisipart hitelhez juttatja. Egy nagy központi szerv minden jóindulat ós igyekezet mellett ezeknek a feladatoknak, amelyeket egy vidéki fiók meg tud oldani, megfelelni nem tud. Az igazi főprobléma mégis csak a termelés problémája marad és itt ez a javaslat, szemben a régi iparostörvényjavaslattal, kétségtelenül új és nagyon életrevaló eszméket hoz, hiszen az ipartestület egyik fontos feladatává teszi a termelés terén a racionalizálást és egyéb olyan szempontok előtérbe juttatását, amelyek nélkül ez a szegény kisipar a gépek versenyében nem 'állhat meg. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy mivel a gép olcsóbban tökéletesebbet és jobbat termel, minden más pusztuljon, ami ezzel szemben áll. Nekünk modern politikusoknak, akiknek szociális érzékünknek is kell lennie, minden racionalizálási és technikai fölénnyel szemben fel kell tennünk a kérdést, hogy vájj on gép-e az első vagy pedig az ember. Az ember védelmi szempontnak kell a modern politika alapvető elemének lenni. Mindent el kell követni, hogy a modern technika vívmányait összeegyeztessük ezzel a szociális és emberi szemponttal, ami nem lehet másként, mint ha a kereskedelemügyi miniszter úr továbbra is céljául tűzi ki a kisipari termelésnek szövetkezetek vagy más szervek útján racionálissá tételét, hogy elbírja a versenyt. Erre a kis támaszra, kis mankó nyújtására szükség van, mert különben minden mesterséges élesztési és életbenmarasztási kísérlet meddő lesz. (Ügy van! jobbról.) Tovább kell mennem, mert bár a párt hi-