Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ismét való helyrehozatalát, mesterségesen igen nagy pénz- és állami eszközökkel odahatott, hogy mesterségesen tartson egy árat, amelyet tartani nem lehet és ezzel oly időben, mikor a termelést csökkenteni kellett volna, annak további fokozását idézte elő. Ha a gazdasági liberalizmus törvényei érvényesültek volna, akkor lassanként helyreállott volna a kereslet és kínálat közötti helyes viszony, s akkor a termelés, mikor kevésbbé jövedelmezővé vált, ismét csökkent volna. Bizonyos idő múlva aztán a kereslet és kínálat megint teljesen egyensúlyba került volna. Ezt a processzust Amerika a gazdasági liberalizmus törvényeivel homlokegyenest ellenkező eljárásával megakadályozta és^ ez volt az egyik oka annak, hogy ez a gazdasági válság ennyire elmérgesedett De a másik fő oka a mai gazdasági válságnak, amelynek következményei alatt mi is szenvedünk, holott annak előidézésében semmiféle részünk nem volt; a világ aranykészletének az az egészségtelen megoszlása, amely a gazdasági élet pénzügyi mechanizmusát teljesen felborította, annyira, hogy a legsúlyosabb gazdasági megrázkódtatásokra vezetett, szintén csak abból keletkezett^ hogy a gazdasági törvényeknek és a gazdasági liberalizmus elveinek, Amerikában fittyet hánytak, azt hivén, hogy a gazdasági törvényekkel szemben mesterséges intézkedésekkel lehet bizonyos Helyzetet fenntartani. A háború előtt Anglia volt a világ hitelezője, de Anglia olyan hitelező volt, aki hosszú praxisa alapján ismerte a közgazdasági törvényeket, tudta, hogy ezeket a hiteleket máskép nem lehet törleszteni, mint áruban, tehát megnyitotta határait az európai adósok áruinak és ezek az áruk szabadon mehettek be angol területre. Amikor a háború után Amerika vált a világ hitelezőjévé, Amerikának is el kellett vnlna fogadnia azt, hogy azoknak a hiteleknek a kamatait,, azoknak a tőkéknek törlesztési részleteit, amelyeket ő Európába kihelyezett, másképpen mint áruban nem tudja megkapni. E helyett azonban éppen akkor, amikor a hitelek kihelyezése folytán egészen természetszerűleg nagyobb árubeözönlés indult meg Amerikába, ott lezárták a határokat és az ott régóta létezett védővámos intézkedések hihetetlen kielégítésével és megszorításával lehetetlenné tették az Amerikából Európába kihelyezett hiteleknek árukban való törlesztését. Ennek következménye az volt, hogy ezeket a hiteleket másképpen, mint aranyban nem lehetett megfizetni, úgyhogy az arany Amerikában, majd azután később egészen hasonló okoknál fogva Franciaországban gyűlt össze s egészen lehetetlen állapot keletkezett, tisztán ez is csak azért történt, mert a gazdasági liberalizmus elveit és azokat a törvényeket, amelyeket a közgazdaság tudománya törvényszerűen megállapított, nem vették figyelembe. Ezek után, azt hiszem, nem lehet állítani, hogy a gazdasági liberalizmus \olt az, amely ezeket az állapotokat, ezt a súlyos, válságos helyzetet, amely ma egész Európában fennáll, előidézte. Es én csak örömmel látom, hogy a különböző felszólalásokban, amelyek különösen a mezőgazdasági érdekek képviselői részéről ebben a vitában is sűrűn elhangzottak, akkor, amikor az államnak ebben a javaslatban is megnyilatkozó beavatkozását a gazdasági forgalom szabadságában kifogásolják és bírálat tárgyává teszik, ők maguk is szinte Ösztönszerűen felismerték ezen állami beavatkozás rendszerének a veszedelmes és nem kívánatos voltát. Igen t. Képviselőház! Az, ami a gazdasági ilése 1932 február 25-én, csüiöriökon. 10 liberalizmussal szemben áll, nem egyéb, mint az állami beavatkozások rendszere. Nevezhetjük intervencionizmusnak, nevezhetjük etatizmusnak, végcéljában bizonyos állami tervgazdaság áll azoknak a szeme előtt, akik ennek a rendszernek a híveivé szegődtek, egy tervgazdaság, amelyben mindenkinek ki volna jelölve az a tér, amelyen belül működhetik, ki volna jelölve, hogy mit és mennyit szabad neki termelnie. Ez a rendszer egyedül Oroszországban van ezidőszerint a maga egész tökéletességében kifejlődve, de igen szomorú eredményekkel, mert hiszen harmadízben fordul most elő, hogy minden állami tervgazdálkodás mellett is nem tudják megakadályozni, hogy Európának egyik legtermékenyebb talaján nagy éhínség ne tizedelje meg a lakosságot. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magam részéről azt hiszem, hogy az állami tervgazdaság rendszere, az a rendszer, amely a fokozatos állami beavatkozásokban nyilatkozik meg, nem vezethet sohasem célhoz, mert nincs az az emberi elme, amely képes volna számolni mindazzal a számtalan mozzanattal, amelyet egy bizonyos gazdasági politikának tervszerű intézésében szem előtt kellene tartani: nincs az a koponya, de nincs az a bürokratikus apparátus sem, amely a folyton változó, majdnem napról-napra más és más alakot öltő tényezőt mindig kellően meg tudná becsülni és úgy tudna hozzájuk alkalmazkodni, amint az ilyen tervgazdaság helyes intézkedéséhez szükséges volna- De ha ez lehetséges volna, még akkor sem tartanám ezt a rendszert kívánatosnak, mert ez a rendszer az egész országot, amely azt alkalmazza, egy nagy dologházzá alakítaná át, ahol mindenkinek elő van írva, hogy mit szabad tennie. En tehát a magam erős meggyőződésével szegődöm ama nézet mellé, amelynek Inkey báró adott itt kifejezést, hogy tudniillik nekünk túlságosan eltávolodnunk a gazdasági liberalizmus rendszerétől nem szabad, de arra okunk sincs. Viszont el kell ismernem, hogy amikor ilyen nehéz, kritikus helyzetben van az ország, akkor nem is szabad ennek a gazdasági liberalizmusnak törvényeit bizonyos doktriner egyoldalúsággal és merevséggel alkalmazni. A két gazdasági rendszer olyan viszonyban van egymással, mint egyfelől annak az orvosnak rendszere, aki minden szimptomát külön-külön gyógyszerrel, tapasszal, kenőccsel gyógyít, és másfelől annak az orvosnak módszere, aki a szervezetet igyekszik megerősíteni és aki a szervezetet igyekszik ellenállóképesebbé tenni, hogy a betegséget a beteg kibírja. Ámde az az orvos is, aki, parallel a gazdasági liberalizmust hirdető politikussal, csakis a szervezet megerősítésében látja az igazi módot a beteg meggyógyítására, nem fog bizonyos kritikus pillanatokban, bizonyos veszedelmes helyzetekhan a gyógyszerek adagolásától tartózkodni. Ez körülbelül a helyzet, amelyben mi ina vagyunk és én ebből a szempontból érthetőnek és helyesnek tartom, hogy a kormány ezzel a most tárgyalás alatt lévő javaslattal a Ház elé lépett. Sajnos, azt hiszem, hogy ebben az irányban, ha ez a válság véget nem ér, valószínűleg még más hasonló beavatkozások is szükségessé, sőt elkerülhetetlenné fognak válni. T. Ház! Amikor ezt a javaslatot és az állami beavatkozások helytelenségére való általános meggyőződésem ellenére elfogadom, mint olyant, amelyet az adott helyzetben szükségesnek és helyesnek tartok, akkor rá kell terelnem a t. Ház figyelmét arra a főkérdésre is, hogy miként lehetne egyidejűleg eliminálnunk azo3*