Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Í8 Az országgyűlés képviselőházának SS, Kasnya Béla: Az is ritkaság, hogy el akarjon menni valaki! — Propper Sándor: Jánossy mindent tud! — Jánossy Gábor: Nemcsak én vagyok úgy értesülve! Mindent csak a jó Isten tud, tetszik tudni? Ezt már az elemi iskolában tanulják! — Propper Sándor: Mindenre felel! — Jánossy Gábor: Ha kérdeznek, kell, hogy fele jen az ember! — Dinnyés Lajos: Házszabályellenes!) A jelenlegi földmívelésügyi miniszter úr arra sem méltatta a törvényhozást, hogy lesralább utaljon arra, mik volnának az ő kormányzati tervei és szándékai a jelenlegi mindennél súlyosabb helyzetben. (Propper Sándor: Diktatúrában minek az? Nem szokás!) Az egységespártnak, a többségi kormánypártnak úgynevezett agrárcsoportja, (Téglássy Béla: Itt vagyunk! — Propper Sándor: Amíg ott ülnek, soha nem lesz abból az öt pontból valami!) öt pontba foglalva beadta a halaszthatatlan intézkedésekre vonatkozó kívánságait a magyar kormányhoz. TTgy hallatszik, hogy a miniszterelnök úr ma estére ígérte meg agrárképviselőtársainknak, (Propper Sándor: Majd leszereli őket! Ma lesz a nagy leszerelés! —- Téglássy Béla: Nem lehet!) hogy ezekre a követelésekre nézve a kormány tüzetes álláspontját ismertetni fogja. Ha azokat a kívánságokat, amelyek valóban célszerű megoldásokat tartalmaznak bizonyos kérdésekre nézve, a kormány teljes mértékben honorálja, akkor az agrár csoport fellépésének meglesz valamelyes gyakorlati eredménye. (Jánossy Gábor: Meg is lesz! — Propper Sándor: Meglesz a leszerelés, Genfben azonban nem!) De én azt kérdezem, mi történik akkor, ha a kormány az önök öt pontját nem fogja teljes egészében honorálni? (Dinnyés Lajos: Semmi sem fog történni! — Téglássy Béla: Az a mi dolgunk! — Propper Sándor: Akkor hallgatnak és szolgálnak tovább! — Dinnyés Lajos: Csinálnak nyolc pontot másikat! — Pakots József: Levonják akkor a konzekvenciákat? — Téglássy Béla: Meggondoljuk, hogy mit csináljunk!) Elismerem, hogy ez az önök dolga, t. képviselőtársaim, de méltóztassanak elhinni, hogy az önök elhatározását élénk figyelemmel várja az ország mezőgazdasági közvéleménye (Téglássy Béla: Végtelenül örülünk ennek! — Propper Sándor: Bár Genfben olyan biztos volna a leszerelés, mint ahogy önök leszerelnek!) és mai elhatározásuk nem fog messzemenő felelősség nélkül végbemenni. Pártomnak már tegnap is kifejtett elvi álláspontjánál fogva a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Jánossy Gábor: A végszó kivételével helyes! — Üdvözli a szónokot. — Dinnyés Lajos: Pedig ez a lényeg! — Propper Sándor: Jánossy, az elnöki tanács lát! — Derültség és zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Gratz Gusztáv! Gratz Gusztáv: T. Képviselőház! Hogy a t. Ház szíves türelmét és figyelmét igénybe akarom venni, ezt egyedül és kizárólag azért teszem, mert a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatról folytatott igen érdekes és tartalmas vita során Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársam bizonyos konkrét kérdéseket intézett különösen énhozzám, és ennek kapcsán bizonyos olyan kérdésekről, amelyek meggyőződésem szerint az ország jövője ési a jelenlegi válságból való kibontakozás szempontjáütésé 1932 február 25-én, csütörtökön. ból döntő jelentőségűek, olyan nézeteket és felfogásokat hangoztatott, amelyekkel én szép logikai felépítésük ellenére sem tudom magamat teljesen azonosítani. Éppen ezeknek a kérdéseknek rendkívüli fontos« ágánál r fogva kötelességemnek is tartom, hogy eltérő nézeteimet itt a Ház színe előtt kifejezzem és ezzel hozzájáruljak ahhoz, hogy ebben a kérdésben téves és hamis felfogások gyökeret ne verjenek. Ami magát a javaslatot illeti, amely ezidőszerint tárgyalás alatt van, annak indoka kétségkívül az az aggodalom, r hogy a mai mezőgazdasági termelés veszteséges volta folytán a magyar földbirtok tömegesen gazdát cserélhetne. A javaslat meg akarja akadályozni, hogy olyan okok miatt, amelyek a mezőgazdasági válságban rejlenek, és amelyek mindnyájunk reménye szerint csak múló jelenségek lesznek, állandó és nem kívánatos eltolódások keletkezzenek a magyar nemzet, a magyar nép struktúrájában. Előrebocsátom, hogy elvi felfogásom szerint a gazdasági forgalomba való ilyen mesterséges belenyúlások előttem sohasem voltak rokonszenvesek. Ebben a tekintetben teljesen osztom azt a felfogást, amelyet a vita során Inkey Pál báró t. képviselőtársam vallott és szembe kell helyezkednem azzal a felfogással, amelyet a gazdasági liberalizmus kérdésére vonatkozólag Schandl Károly igen t. barátom fejtett ki tegnap. Azt hiszem, ha a kérdést így tesszük fel, hogy mi magunk Magyarország szűk határai között, akkor, amikor az egész világ eltér a gazdasági liberalizmus rendszerétől, képesek vagyunk-e ezt a rendszert fenntartani, erre a kérdésre másképpen, mint nemmel, felelni nem tudunk. Ellenben nem tartom eléggé nyomósaknak azokat a nézeteket, amelyeket többen a jelenlegi vita során is felhoztak, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági válságot tulapdonképpen a gazdasági liberalizmus' okozta volna és annak kihatásai folytán állott volna elő. Ha a válságot nem pusztán magyar szempontból vesszük szemügyre, hanem mint világválságot igyekszünk alapokaira boncolni, akkor éppen ellenkező meggyőződésre fogunk jutni, arra a meggyőződésre, hogy a mai világválságot semmi sem mozdította elő jobban és semmi sem járult hozzá jobban ennek a keletkezéséhez, mint éppen a gazdasági liberalizmus rendszerétől, a józan közgazdasági törvényektől való eltérések, nem annyira nálunk, mint azokon a távoli területeken, amelyeken megszületett ez a válság, ameljr azután a világ legtáyoj labb fekvő részeiben, így nálunk is érezhetővé vált. Ha nézzük a mai világválság keletkezésének okait, akkor különösen kettőn akad meg & szemünk. Mindkettő olyan, amely a gazdasági liberalizmus törvényétől való eltérés folytán idézte elő azt a helyzetet, amely a világválság kirobbanására vezetett. Az egyik volt Amerikának mesterséges be avatkozása a gabonatermelésbe. Amerika gabonatermelése a háború alatt szerfelett megduzzadt. Mikor azután később egyfelől az európai államok pótolták a háború alatt beállt mulasztásokat és szintén a háború előtti nívóra emelték a maguk termelését, amikor másfelől az általános elszegényedés folytán a gabonafogyasztás csökkent, akkor Amerika a helyett. hogy úgy, mint a 80;

as evekben, amikor hasonló gazdasági válság rázkódtatta meg & világot, a gazdasági törvények szabad érvényesülésére I bizta volna a megzavart egyensúlyállapotnak