Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-63
258 Az országgyűlés képviselőházának irányították. De ezenkívül még mindazok a kérdések is szabályozást és megoldást igényelnek, amelyek az ipartestületek szervezetével, ügy- és vagyonkezelésével és egyáltalában egész belső életével kapcsolatosak és amelyek mind arra irányulnak, hogy az ipartestületek megerősíttessenek, felfrissítessenek és így minél intenzívebben szolgálhassák azt a célt, amely hivatásukat képezi. Mint már bátor voltam említeni, a reformnak egyik főcélja az, hogy az ipartestületek hálózata a kényszertársulás elvének kimondásával az egész ország területére a lehető legrövidebb idő alatt, de legfeljebb öt esztendő alatt feltétlenül kiépíttessék. Erre vonatkozólag a javaslatnak 1. §-a kimondja, hogy ott, ahol annak előfeltételei már megvannak, ott új ipartestületek létesítendők, ahol pedig esetleg szüksége mutatkoznék annak, hogy a meglevő ipartestületek működési területe bővíttessék, ott a törvényjavaslat ezt a kibővítést is megengedi. Mivel pedig az ipartestületi hálózatnak az egész ország területére kiterjedőleg egységes alapokon kell kiépülnie, ennek következtében a legmegnyugtatóbb ^az, r hogy az ipartestületi hálózat kiépítése és irányítása a j kereskedelmügyi 'miniszterre bizatik. De szabályozni kellett mindazokat a kér- j déseket is, amelyek az ipartestületi hálózat | helyesebb elosztását lehetővé teszik, mert hi- ! szén előfordulhat, hogy egyes esetekben már meglevő, de életképtelen ipartestületeket esetleg még kell szüntetni, vagy — miként említettem — a meglevő ipartestület működési körét iki kell bővíteni. Ennek következtében, mivel ezek olyan nagyfontosságú kérdések, amelyek az ipartestületek egész életére befolyás- i sal vannak, a legmegnyugtatóbb az, hogy ezt 1 a munkát is teljes egészében a kereskedelem- | ügyi miniszter legfőbb vezetése alatt vigyék i keresztül. Mivel pedig a reform célj hogy ; csak életképes ipartestületeket lehessen alaki- i tani, ennek következtében az előttünk fekvő ; törvényjavaslat 2. §-a, ellentétben az 1884. évi ; ipartörvénnyel, kimondja, hogy önálló új \ ipartestület községekben csak akkor alakít- I ható, ha ott legalább 200 tagra lehet számi- ] tani. Budapestre vonatkozólag pedig, ahol tud- i valevőleg a törvényjavaslat értelmében ipar- \ ágak, tehát szakmák szerint alakulnak az : ipartestületek, megtartja a törvényjavaslat az 1884. évi ipartörvényben kontemplált legalacsonyabb számot, a százat, azzal a megkötéssel, hogy száznál kisebb taglétszámmal nem lehet ilyen szakmabeli ipartestületeket sem alakítani, hanem kimondja a törvényjavaslat, hogy az ilyen száz tag létszámot el nem érő ipari szakma köteles egyesülni a vele legközvetlebbül rokonipari szakmával. Egyébként a javaslat az új ipartesületek j megalakítását az 1884. évi ipartörvény hosz- ! szadalmas eljárásával szemben nagyban megegyszerűsíti és az ipartestületi alapszabályok j jóváhagyását az elsőfokú ipartestületi ható- ! ságra bízza. Az ipartestületek feladatait a 7. §. az 1884. évi ipartörvénnyel szemben részletesebben írja elő és arra törekszik, hogy a reális lehe- | tőségek határain belül az ipartestület tagjai ; számára necsak védelmet, hanem erős anyagi ;,! előrehaladást is tudjon biztosítani. T. Képviselőház! Az ipartestületi tagságot a 9. § szabályozza, még pedig abból az alapgondolatból kiindulva, hogy az ipartestület tulajdonképpen a képesítéshez kötött iparostársadalomnak szövetségét alkotják, így ennek tagjai 3. ülése 1932 április 8-án, pénteken. kizárólag csak képesítéshez kötött iparosok lehetnek. Ennek következtében most már ez a javaslat ^kizárja abból a kereskedőket és a szabad ipart űzőket is. Egészen máskép áll a helyzet a gyáriparosokra vonatkozólag. Ezeknek tekintélyes része gyárszerű keretek között tulajdonképpen ugyanazokat az iparcikkeket termeli, imint a kisiparosság és még tanoncokat is nevel. Ezeket tehát az ipartestületek eddig is mindenkor szívesen láttak tagjaik sorában, különösen azért, mert ezek a gyáriparosok nagyobb anyagi lehetőségekkel rendelkeztek és így az ipartestületek anyagi helyzetének megjavításához nagymértékben hozzá tujdtak járulni. Ennek következtében az előttünk fekvő törvényjavaslat továbbra is módot kíván nyújtani hogy a gyáriparosok önkén j ÍS belépéssel tagjai lehessenek az ipartestületednek akkor, ha az ipartestület alapszabályai nekik erre módot nyújtanak. A képesítéshez kötött iparral foglalkozó iparosokra vonatkozólag azonban általánosságban kimondja a törvényjavaslat, hogy azok annak az ipartestületnek kötelesek tagjaivá lenni, amely ipartestület működési területén ipari jogosultsággal bírnak és ipart űznek. Budapestre vonatkozólag pedig kimondja a javaslat, mivel ott iparágak szerint van az ipartestületi hálózat kifejlesztve, ott mindazon ipartestületeknek köteles tagja lenni az iparos, amilyen ipart Budapest területén űz. Tehát ha több iparágat,űz, minden egyes ipartestületnek tagja köteles lenni. A, vidéken ha több községben folytat valaki önálló ipart, minden község ipartestületébe tartozik belépni. E tekintetben egyetlenegy kivételt konstruál a törvényjavaslat: ha tudniillik valamely iparos csak időszaki munkát végez valamely község területén, — imint például a kőműves, vagy az ács — ebben az esetben nem tartozik az ottani, idegenközségbeli ipartestület tagja lenni. Nagy jelentőségű a törvényjavaslatnak a tagsági díjakra vonatkozó rendelkezése. Ezt a kérdést tudvalevően az 1884. évi ipartörvény teljesen az^ ipartestületek autonóm jogkörének tekintette és ez volt az oka annak, hogy sok községben, sok ipartestületnél olyan alacsonyan volt megszabva a tagsági díj, hogy az ipartestület eredményes munkát végezni egyáltalában nem volt képes. Ezt a kérdést a javaslat ä helyes progresszió alkalmazásával igazságosan és arányosan kívánja megoldani. Erre nézve legalkalmasabbnak mutatkozott vagy az ipartestület működési területén előírt Összes általános kereseti adóalapnak, vagy pedig az iparosság tényleges jövedelmének, illetőleg az ipari F-zakmában alkalmazottak létszámának alapulvétele. Ennél megfelelőbb és igazságosabb alapot nem igen lehetett találni, mert hiszen az egyenes adónak bizonyos százalékkal való pótlékolása különösen a kisebb, szegényebb iparosoknál visszatetszést szült volna és bizony — valljuk be — aránytalanságot is idézett volna elő. A tagsági díjak kivetése az ipartestület elöljáróságának feladata. Áz ipartestületi tagsági díjak beszedésére vonatkozólag pedig a közadók kezelésére vonatkozó szabályok lesznek alkalmazva. Az 1884. évi ipartörvénnyel szemben igen részletesen szabályozza a javaslat 11—23. §-a az ipartestületek önkormányzati szerveinek, a közgyűlésnek, az elnöknek, az alelnököknek, valamint a külön célokra alakított saakbizottságoknak és. szakosztályoknak működési és feladatkörét. Igen nagyjelentőségű újítást tartalmaz a törvényjavaslat 25. §-a, amely az úgynevezett
