Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 6, ipartestületi széket alkotja meg. A magyar kézművesiparosságnak már hosszú időkön ke­resztül volt óhajtása az, hogy az ipartestület kebelében olyan szervet létesítsen, amely mint a kari tisztesség, az iparosság erkölcsi javai­nak őre tekintélyének súlyával, valamint meg­fontolt állásfoglalásával iparosságunk körében a kartársi megbecsülést, az egyetértést, a békét és az előrehaladást szolgálhassa. Az ipartestü­leti szék feladata az üzleti és kari tisztesség megóvása és az ilyen ügyekben felmerülő ellen­tétek lehető békés elintézése. Jogot ad azonban az előttünk fekvő törvényjavaslat aas ipartes­tületi széknek arra, hogy ha üzleti tisztességbe ütköző esetek fordulnának elő az ipartestület kebelében és ezeket békés úton elintézni nem volna képes, akkor az illető iparosok ellen a bíróságnál, vagy a közigazgatási hatóságnál feljelentést adhasson be és magánindítványt tehessen, valamint a felperesi jogot gyakorol­hassa. Köztudomású dolog, hogy az iparosok, kü­lönösen kint a falvakban idegenkednek attól, hogy — bármennyire is sérti a másik iparos ,az ő érdekeiket — maguknak ellenséget szerez­zenek az iparostársadalomban azáltal, hogy el­lenük a bíróságnál vagy a közigazgatási ható­ságnál feljelentést tesznek. Ezt a feljelentési lehetőséget fogja tehát pótolni most az ipar­testületi széknek az a joga, hogy ő az iparosok nevében tehessen az illetékes hatóságoknál az üzleti tisztességet isértő iparosok ellen felje­lentést. Felmerült a javaslat tárgyalása rend jen az a kívánság is, hogy az ipartestületi szék­nek esetleg külön hatósági jogkör biztosíttas­sék. Ez a kívánság azonban a mi jogrendsze­rünkkel egyáltalában nem egyeztethető össze, hiszen a különböző iparügyek vagy a királyi bíróságokhoz, vagy pedig a közigazgatási ha­tóságokhoz tartoznak és tudvalevőleg a mi ha­tóságaink és bíróságaink minden magyar ál­lampolgárra nézve egyforma jogszabályok sze­rint ítélkeznek. Nem lenne tehát célszerű az, hogy az állampolgároknak valamely tömegét és így jelesen az iparosokat kivonnánk^ a rendes bírósági, vagy közigazgatási hatósági jogszabályok alól és ezekre nézve külön jog­szabályokat alkotnánk. A javaslat 16. §-a lehetővé teszi, hogy az ipartestületek, a munkaadók és az ipari alkal­mazottak bevonásával, ' a munkaviszonyból származó ügyek elintézésére, valamint meg­állapodások létesítésére az ügynevezett munka­ügyi bizottságot megalakíthassák, amelybe úgy a munkaadók, valamint az alkalmazottak paritásos alapon fognak beválasztatni. A törvényjavaslatnak 27. §-a átveszi az 1884 : XVII. te. 144. §-ában az ipartestületi bé­kéltetőbizottság alakítására vonatkozó intézke­déseket. (Müller Antal: Csakhogy nem teszi kötelezővé!) A javaslat 28. és 29. ^-a az ipartestületi személyzetnek ügyeit szabályozza egységes alapon. Bár kívánatos lett volna, hogy az ipartestületeknek vezető tisztviselője, — akit ezen törvényjavaslat értelmében az ipartestü­leti jegyzői cím illet meg, — legalábbis érett­ségi bizonyítvánnyal rendelkezzék, be kellett látni azonban, hogy a mai nehéz viszonyok mellett, különösen a gyengébb anyagi hely­zetben lévő ipartestületektől nem lehet meg­kívánni azt a nagy anyagi áldozatot, hogy ilyen magasabb képesítéssel bíró jegyzőt^ al­kalmazzanak. Ennek következtében a törvény­javaslat megengedi, hogy a kisebb ipartestü­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. fi ülése 1932 április 8-án, pénteken. 259 leteknél négy középiskolát végzett, kétévi ügy­védi írnoki vagy közjegyzői Írnoki vagy bíró­sági gyakorlattal rendelkező egyén is betölt­hesse az ipartestületi jegyzői tisztet, de meg­kívánja emellett a képesítés mellett a javaslat még azt is, hogy az illető az ipartestületi jegy­zői vizsgát is tegye le. Azoknál az ipartestü­leteknél, ahol az ipartestületi tagoknak lét­száma az 500-at meghaladja, középiskolai érett­ségit, ahol az 1000-et meghaladja, főiskolai ok­levelet kíván meg a javaslat az ipartestületi jegyzőktől. Természetes azonban, hogy a már alkalmazásban lévő ipartestületi jegyzőkre nem vonatkoznak ezek az újabb jogszabályok, hanem csak azokra, akiket majd ezen törvény életbelépte után alkalmaznak az ipartestüle­tek. Az ipartestületi alapszabályok tartalmát, az ipartestületi közgyűlési határozatok meg­erősítését, az ipartestület jogi személyiségé­nek, az ipartestületek felügyeletének, az ipar­testület feloszlatásának, kérdését a javaslat 30—36. §-aiban teljes részletességgel és leg­nagyobbrészt az 1884. évi ipartörvénnyel ellen­tétben szabályozza az előttünk fekvő törvény­javaslat. T. Képviselőház! Az eddig előadottak az ipartestületi reformra vonatkoznak. Következik most már ennek a törvényjavaslatnak második fejezete, amely szabályozza az Ipartestületek Országos Központjának létesítését, amely az ipartestületeknek és eszerint az egész ország iparosainak központi szervét fogja alkotni. En­nek a központi szervnek feladatköre a lefoly­tatott tárgyalások rendjén teljes alapossággal és teljes részletességgel szabályoztatott és megállapítást f nyert, hogy ennek az országos szervnek létesítésével nem szabad megbolygatni hatóságainknak, vagy pedig közintézményeink­nek eddigi működési körét, de nem -szabad meg­bolygatni maguknak az ipartestületeknek fel­adatkörét sem és lehetőleg 'kímélni kell a kü­lönböző szakmai érdekeltségek szolgálatára lé­tesített és már eddig is jól bevált szabad szer­vezeteket, az úgynevezett érdekképviseleti rend­szert. A javaslat 37. §-a az országos szerv részére olyan tevékenységi kört biztosít, amelynek pon­tos betartása igen nagy 'munkafeladatot fog róni az országos szervre és messzemenő fejlő­dési lehetőségeket biztosít számárai. Miután az országos szerv létesítésének alapja csak az ipartestületek lehetnek, ennek következtében a törvényjavaslat kimondja, hogy ennek az or­szágos szervnek minden egyes ipartestület kö­teles tagja lenni. Bár íkívánatos lett volna, hogy ennek az országos szervnek költségeit — már függetlenségének kidomborítása érdekében is — teljes; egészében az ipartestületek viseljék, be kell látni, hogy a mai nehéz gazdasági viszo­nyok mellett különösen a vidéki iparosság nagyobb áldozatot ennek az országos szervnek fenntartására nem hozhat (Müller Antal: Es kétfelé nem fizethetnek!) és kétfelé sem fizet­hetnek, mert hiszen tudjuk, hogy a kereske­delmi- és iparkamara részére is kötelesek ille­téket fizetni. Éppen ezért a javaslat 39. §-a kimondja, hogy az országos központi szerv fenntartási költségéből 50.000 pengőt az állam vállal át a kereskedelmi tárca terhére, 25.000 pengőt pedig a kereskedelmi és iparkamarák vállalnak magukra és csak a fennmaradó 25.000 pengőt fogják viselni az ország ipartestületei, miután százezer pengőre kontemplál tátik a költség maximuma. Az országos központ önkormányzati szer­37

Next

/
Oldalképek
Tartalom