Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 6 keresztülvihető legyen ... (Éber Antal: Most emelik az adókat,) Amennyiben adóemelés történik, az igen t. képviselő úr tudja a legjobban, hogy ez az adóemelés legfeljebb azért történik, hogy a jelenleg fennálló terheket arányosabban lehessen elosztani. (Éber Antal: Mert nem tudják a kiadásokat csökkenteni, azért emelik az adókat! — Magyar Pál: A kiadások csökkentésénél nem látjuk ezt az erélyt, csak az adóemeléseknél! Ez a baj!) Méltóztassanak türelemmel megvárni a költségvetés beterjesztését, s akkor majd erről a kérdésről is más véleménnyel méltóztatnak lenni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk}) Mondom, ennek a fontos szempontnak érdekében kérem a javaslat elfogadását, {fölénk htlyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy az előadó úr szólni nem kíván, szólásjoga pedig másnak nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek - felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház tehát a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—2. §-ait, melyeket a Ház észrevétel nélkül változatlanul elfogad). Elnök: Ezzel a t. Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta. Annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik az országgyűlési képviselőválasztó névjegyzékének . kiigazításának egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 149., 191.) tárgyalása. Kelemen Kornél képviselő urat mint előadót illeti a szó. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Kelemen Kornél előadó: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1925 : XXVI. te. 28. §-ának első bekezdése értelmében az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékét minden ötödik évben teljesen újra össze kell állítani, a közbeeső években pedig évenkint ki kell igazítani. A választói névjegyzékek legutolsó összeállítása 1931-ben történt. (Felkiáltások a baloldalon: Rosszul csinálták!) Az 1932—1935. évekre terjedő idő alatt a névjegyzéket csak kiigazítani kell. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) . Miután a névjegyzékek kiigazítása az államnak rengeteg költséget jelent, mert hiszen összeíró küldöttségeket kell alakítani, azután ideiglenes és végleges névjegyzéket kell az egész országban készíteni, 2,500.000^ ilyen névjegyzéket kell lemásolni, a kormány takarékossági szempontból terjeszti elő ezt a javaslatot, amelynek értelmében ezekre az említett évekre, amikor a névjegyzékeket csak kiigazítani kell, nem kell összeíró küldöttségeket választani, hanem a végleges névjegyzéket az igazoló választmány állapítja meg. A választói törvénynek ezzel a módosításával, illetőleg korrigálásával senkit jogsérelem nem ér, mert mindazok a jogorvoslatok, melyeket a választójogi törvény biztosít, to. ülése 1932 április 8-án, pénteken. 255 vábbra is hatályban maradnak. Egyébként a névjegyzékeknek az összeíró küldöttségek nélküli kiigazítását à belügyminiszter úr rendelettel fogja szabályozni, A törvény csak anynyit mond, hogy a névjegyzéket olyan módon kell kiigazítani, hogy az 1930. évben végzett népszámlálási adatok alapján azokat, akik elérik a korhatárt, be kell a névjegyzékbe iktatni, azokat pedig, akik egyéb címen szereztek jogot arra, hogy választók legyenek, jelentkezésük esetén fel kell a névjegyzékbe venni. Miután a törvényjavaslatban semmiféle politikum nincs, hanem az kizárólag a kormány takarékossági programmja folytán terjesztetett elő_, tisztelettel kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! Az előadó úr bejelentése szerint ebben a javaslatban politikum nincs. En nem is keresek politikumot a javaslatban, de felhívom a t. Ház figyelmét két lényeges körülményre. Az egyik az, hogy vaslatnál, amikor hivatkozás történik arra, hogy azt takarékossági szempontból terjesztették a Ház elé, kívánatos volna bizonyos számokat láthatni, hogy összehasonlítást tehessünk, hogy ez az eljárás mennyi költségmegtakarítást jelent az államra nézve. Ez annál az egyszerű oknál fogva is szükséges, mert azt hiszem, ez mérlegelés tárgyát kell, hogy képezze. Elismerem azt, hogy ez a javaslat tulajdonképpen annyit is mond, hogy a választójogi törvényben sok felesleges dolog volt, tehát hogy az a választójogi törvény nem tökéletes, mert hiszen ha a választói névjegyzékek kiigazításának kérdése tökéletesen megoldható így is, akkor mindenesetre elhibázott volt annakidején a drágább szabályozást választani. Tegyük fel azonban, hogy mégis felmerülhet az, hogy a két szabályozás minőség és érték tekintetében némi eltérést mutat, és hogy ez az eltérés pénzben, vagyis a megtakarítás összegével megmérhető. Ebben az esetben elfogadok egy^ kevéssé tökéletes rendszert, amelynek némi hibái vannak azért, mert ezzel bizonyos anyagi hasznot szerzek az államnak. Mindenesetre ezt a hasznot kívántos lenne ismerni. Egy másik körülményre is vagyok bátor felhívni az igen t. Ház figyelmét. Azt mondja az előadó úr, — nincs jogom kételkedni benne — hogy ebben politikum nincs. Nem gondolja a t. Ház és a t. kormány, hogyha négy évre hozzuk meg ezt a törvényt, akkor mégis, ha több nem, annyi politikum van benne, hogy az a beígért választójogi reform nem látszik olyan közelfekvőnek, mint amilyen közelfekvőnek ezt a legmagasabb r kormánykörökből elhangzott nyilatkozatok után tekinthetjük. Legyünk tisztában^ azzal, hogyha komolyan foglalkozik a kormány a választójogi reformmal, akkor az az általános választójogi reform kell, hogy felölelje ezt a problémát is. Én tehát nem tartom összeegyeztethetőnek a nyilatkozatokkal, nem tartom logikusnak felépítésében azt, hogy mi •most évekre előre fogadjunk el egy rendszert, amely tulajdonképpen kény szerkörülmények folytán előállt takarékossági rendszabályként mutatkozik, mert ha komoly választójogi reform jön, aminek jönnie kell, akkor ezek az intézkedések úgyis tárgytalanok. Bizonytalanságot kelt és semmi esetre sem alkalmas véleményem szerint arra, hogy a kedélyeket megnyugtassa, ha most egy olyan javaslatot hozunk, amely már bizonyos fokig — nem mondom, Ifogy okvetlenül, szükségszerűen, de min-