Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

254 Az országgyűlés képviselőházának De ne bolygassuk a multat tovább. En csak azért említettem meg ezeket a kérdéseket, hogy a Ház figyelmét ez iránt a kérdés iránt némileg talán jobban igénybevegyem, mint általában az ilyen gazdasági vomatkozású kérdéseknél történni szokott, s kérjem, hogy ne halasszuk a megoldást bizonytalan időkre, évekre. Ne dolgozzunk mindig ilyen meghoszszabbításokkal, különböző felhatalmazásokkal, hanem ragadjuk már meg egyszer ezt az önkormányzati gazdasági problémát ott, ahol ezt meg kell ragadni: az adófizetők teherbíró képessége végső, legszélső határának megszabásával, amelyen túl ebben az országban sem az államnak, sem semmiféle autonómiának mennie nem szabad, mert ha ezentúl túlmegy, akkor itt rendet teremteni és gazdaságilag a termelést biztosítani teljesen lehetetlen. (Ügy van! balfelől.) Minthogy ezt ezzel a részleges intézkedéssel semmikép nem mozdítjuk elő s nem viszszük előbbre, minden bizalmi és bizalmatlansági kérdést kikapcsolva, tisztán csak azért nem fogadom el ezt a rendezést, (Helyeslés balfelől.) mert ettől a rendezéstől ennek a kardinális kérdésnek megoldását nem várom. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nemi) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Az ellenzéki felszólaló képviselő urak közül Sándor István 'képviselő úr a javaslatot az autonómiák sérelme szempontjából támadta meg. Erre nekem egypár iszóval reflektálnom kell, mert igazán nem szándékom ezzel a törvényjavaslattal az autonómiát sérteni vagy az autonómiát érinteni, mert az én meggyőződésem az^ és azt^ nyíltan kimondom, hogy a magyar közélet egészséges fejlődése szempontjából r igenis szükséges és Mvánatos az autonómiáknak megfelelő, okszerű kiépítése; de nem kiépítése formailag, hanem egészséges tartalommal Való megtöltése. (Helyeslés.) Őszintén bevallom, hogy az autonómiák jogai szempontjából nem szívesen jövök korlátozó rendelkezéseket tartalmazó javaslatokkal s egyáltalában nem az a célom ennek a javaslatnak a beterjesztésével, hogy az autonómiák jogait korlátozzam. Egészen más okok azok, amelyek kényszerítik a kormányt arra, hogy fenntartsa azokat a korlátozó, illetőleg beavatkozási jogot biztosító rendelkezéseket az autonómiákkal szemben, amelyek szükségessé váltak' az államháztartás, a községek és egyéb autonómiák háztartásának, mondjuk, megingása idején. Nem akarok itt, mint a felszólalt urak egyike-másika tette, beszélni arról a kérdésről, vájjon ki a hibás az autonómiák helytelen gazdálkodásáért. Azt hiszem, ennek a kérdésnek firtatása akármilyen szempontból, teljesen hiábavaló. Itt csak egy lehetséges, egynek a beismerése, hogy tudniillik egy nagy konjunktúra elszédített mindenkit ebben az országban, (Ügy van! Ügy van!) egyéneket és közületeket egyaránt és ennek a nagy konjunktúrának következménye egy alkotási láz, egy fejlődési törekvés és bizonyos könnyelmű gazdálkodás lett. (Magyar Pál: Tovább nyújtóztak, mint ameddig a takaró ért!) Ma hibáztatni objektive senkit isem szabad vagy pedig valamennyiünket egyformán. (Ügy van!) Nem akarom hibáztatni az autonómiát a multak gazdálkodásáért, de konstatálnom kell, hogy igenis az autonómiák gazdálkodásában ennek a konjunkturális láznak idején olyan 63. ülése 1932 április 8-án, pénteken. túlköltekezések, olyan fejlődési törekvések mutatkoztak, amelyeknek véget kellett vetni, ha nem akartuk azt, hogy az autonómiák teljesen tönkremenjenek. (Ügy van} Ügy van!) El kell ismernem, — és megint nem akarok arról vitatkozni, hogy mennyire a kormány beavatkozási jogának következménye, vagy mennyire az autonómiákban felébredt szükségérzet következménye volt — hogy az utóbbi években lényeges fordulat történt ebben a tekintetben. (Magyar Pál: Az élet diktálta a fordulatot!) El kell ismernem, hogy az utóbbi időkben az autonómiák iis belátták a legmesszebbmenő takarékosság szükségét. Hogy mindezek ellenére, annak ellenére, hogy ina már az autonómiákban is felébredt a takarékosság szükségességének érzete és tudata, szükségesnek látom ilyen korlátozó rendelkezések további fenntartását, ez abból az okból van, amit Farkas Tibor igen t. képviselő úr pregnánsan kidomborított, tudniillik a teherviselőképesség kellő figyelembevételének biztosítása céljából. Nem kell erről a témáról hosszabban beszélnem. Ha keresztül akarjuk vinni azt, ami a kormánynak elsőrendű programmpontja, tudniillik ennek az államnak, az összes közületeknek minden terhét le kell szállítani addig a mértékig, ameddig az állampolgárok teherviselő képessége tart, {Helyeslés. — Magyar Pál: De nem ezt látjuk! — Éber Antal: A terheket emelik éppen!) akkor biztosítani kell azt a jogot, hogy a kormány ebben a tekintetben a maga befolyását gyakorolhassa. (Magyar Pál: A megállapítás kitűnő, de a gyakorlat nem ezt mutatja!) Méltóztassék megnyugodva lenni, t. képviselő úr, méltóztassék objektíve ítélkezni az utóbbi időkben történtek felett s akkor nem állíthatja a képviselő úr azt, hogy a kormány nem iparkodik ezt a gyakorlati életbe is átültetni. Ennek a meggondolásnak és ennek a szempontnak legfőbb volta teszi indokolttá ennek a javaslatnak beterjesztését, mert, mondom, nincs módja a kormánynak ezeket megfelelően érvényesíteni akkor, ha csak az államháztartás szükségeleteit tudja a teherviselési képesség mértékéhez arányosítani. Feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy az autonómiák jogai tekintetében is ebben az irányban megfelelő beleszólást gyakorolhasson. Farkas igen t. képviselőtársam említett még egy harmadik tényezőt is, amely ebben a tekintetben szintén nagyon súlyosan esik latba; az egyházi terhek kérdését. A kormány teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az említett nagy szempontoknak és nagy követelményeknek eleget tenni nem tud akkor, ha ez a kérdés is valahogyan megoldást nem nyer. őszintén bevallom, már régóta keresem a módokat arra, hogy valahogyan ezt a kérdést is megoldásra tudjuk juttatni. (Szilágyi Lajos: Maguknak az egyházaknak érdeke is ezt követeli!) Méltóztassék elhinni, hogy itt, ahol az illető egyházaknak ezeréves autonómiájáról van szó, a kormánynak csak nagyon óvatos kézzel lehet ezzel a kérdéshez hozzányúlnia. En meg vagyok róla győződve, hogy lehetséges lesz megértést teremteni az állam és az összes érdekelt egyházak között, és lehetséges lesz ebben a vonatkozásban is megnyugtató megoldást létrehozni. T. Képviselőház! Anélkül, hogy én a dolog részleteibe belemennék, abból a szempontból, hogy — mint mondottam — a terheknek, a közterheknek, a publikum teherviselőképességéhez való jobb, tökéletesebb arányosítása