Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1932 április 8-án, pénteken. 249 apasztására, gazdálkodásuk, pénzkezelésük és számvitelük módjának megfelelő szabályozására kötelezheti; 2. Az önkormányzati testületek bármily alakban működő nem gazdaságos vagy nem közszükségletet szolgáló üzemének, vállalatának, intézetének korlátozását, átalakítását, öszszevonását vagy megszüntetését elrendelheti.» Mint a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat előadójának nem lehet feladatom, hogy az 1927 : V. te. III. fejezetét' és annak rendelkezéseit részletesen ismertessem. Minthogy azonban annak a törvényjavaslatnak, amelyet előadni szerencsém van, tárgTa az 1927 : V. te. harmadik fejezetében foglalt rendelkezések érvényességének meghosszabbítása, kötelességemnek tartottam, hogy általánosságban vázoljam ezeknek a rendelkezéseknek tartalmát és rámutassak annak a felhatalmazásnak széles körére, amelyet az 1927 : V. tcikk III. fejezetében a kormány kapott. Erre a széleskörű felhatalmazásra a kormánynak annakidején a javaslat indokolása szerint azért volt .szüksége, hogy az államháztartás szanálása után a közgazdasági élet szanálásához láthasson és ennek a óéinak érdekében a közterhek csökkentésével a közgazdasági életet megerősítse. A kormánynak a közterhek csökkentésére irányuló törekvése csak abban az esetben lehetett célravezető, ha pénzügyi politikáját nem csupán az államháztartás keretein belül, hanem az önkormányzati gazdálkodás keretein belül is érvényesíteni tudja. Ha ugyanis az állami közterhekkel együtt az önkormányzati közterhek nem apadnak, hanem emelkednek, nyilvánvaló, hogy a közterhek csökkentésével a gazdasági életet megerősíteni nem lehet, mert amint az 1927 : V. tcikk képviselőházi tárgyalása során az akkori belügyminiszter úr, Szcitovszky Béla találóan kifejezte: végeredményben egy zsebben vájkálnak, az államkincstár és az autonómiák. Az 1927 : V. te. tárgyalása során merültek fel bizonyos aggodalmak, hangzottak el bizonyos vélemények, amelyek ezen széleskörű kormányfelhatalmazás folytán az autonómiák életképességét féltették. A kormány átmenetieknek tervezte ezeket az önkormányzatok háztartási jogát érintő rendelkezéseket és hogy az említett aggodalmakat csökkentse, a felhatalmazás megadását csak az önkormányzatok háztartási jogának végleges rendezéséig, de legfeljebb az 1929. év végéig kérte. Nyilvánvaló, hogy az 1927 : V. te. III. fejezetében foglalt rendelkezések nem alkotják végleges rendezését az autonómiák háztartási joga kérdésének és hogy csak a háztartási jog végleges rendezése lesz befejezése a kérdésnek. Az akkori viszonyok mellett joggal lehetett számítani arra, hogy az autonómiák háztartási jogának végleges szabályozása megtörténhetik az 1927. évi V. te. III. fejezetében megszabott határidőn belül. Ezek a remények azonban, sajnos, nem váltak valóra és ezért az 1930. évi XXIV. tcikk az 1929 végéig adott határidőt meghosszabbította. Meghosszabbította pedig Budapestre nézve a Budapest székesfőváros közigazgatásáról iszóló 1930 : XVIII. te. életbelépéséig, ia többi önkormányzati testületre nézve pedig az 1931. év végéig. Az 1930 : XVIII. tcikk életbeléptetésével Budapestre nézve valóban meg is szűnt az 1927 :V

% tcikk III. fejezetében foglalt rendelkezés hatálya. A többi Önkormányzati testületre nézve azonban anélkül következett be az 1932. eztendő, hogy háztartási joguk végleges rendezése megtörténhetett volna. A kormány állandó tanácskozásokat folytatott és nagy erőfeszítést tett, hogy ez a cél, a végleges rendezés megtörténhessék. Ezek a tárgyalások az 1932. évbe is átnyúltak. Az időközben ránkszakadt súlyos államgazdasági helyzet ellenére is volt ugyanis bizonyos remény, hogy ez a rendelkezés rövidesen megtörténhetik. Időközben kénytelen volt a kormány meggyőződni arról, hogy az államkincstár pénzügyi helyzetével összefüggő okok folytán a végleges rendezéshez szükséges állami hozzájárulásnak a mai állami költségvetési helyzetben előteremthetetlen fedezete miatt, a végleges rendezést most is kénytelen elhalasztani. Az előbb említett okok miatt nem kérte a kormány az 1930 : XXIV. tc-ben 1931. év végéig meghosszabbított határidőnek újabb meghoszszabbítását ezen határidőn belül, mert abban a reményben volt, hogy úgyis véglegesen rendezhető a dolog. Ez nem történt meg. A végleges rendezés az állam anyagi hozzájárulása nélkül nem is történhetik meg és ezt az öszszeget az államkincstár egyelőre a mai költségvetési helyzetben nem nélkülözheti. így tehát a kormány 1927 : V. te. harmadik fejezetében foglalt rendelkezéseknek meghosszabbítását kéri újból két esztendőre, vagyis 1933. év december végéig. T. Ház! Az 1927. évi V. törvénycikk meghozatala óta eltelt idő bebizonyította, hogy a kormány ezzel a felhatalmazással mindig bölcs mérséklettel élt, azt az autonómiák kárára sohasem használta, sőt mindig szeme előtt tartotta az önkormányzati testületeknek méltányos és jogos különleges érdekét. Bebizonyította másrészt a tapasztalat azt is, hogy ez a felhatalmazás alkalmas olyan jogosulatlan egyéni érdekeknek kellő keretek közé való visszaszorítására, amelyek szívesen fészkelődnek be az egyes helyi autonómiák kereteibe. Az 1927-ben nem egészen alaptalannak látszó aggodalmakat tehát kellően megcáfolta a tapasztalat és az idő. A közvélemény viszont megszokta és beesülni tanulta a kormány ellenőrzési jogában rejlő értéket. Ami pedig a közterhek csökkentésének és ellenőrzésének szükségességét illeti, ebben a tekintetben egy véleményen vagyunk, ebből a szempontból a mai súlyos gazdasági helyzetben még fokozottabb gondosságra van szükség, mint az 1927. évi V. te. meghozatala idejében. Kétségtelen, hogy a mai viszonyok mellett a kormány az önkormányzati testületek háztartásának ellenőrzéséről le nem mondhat; kétségtelen az is, hogy a belügyminiszter úrnak 1931 : XXVI. te. alapján módja volna ennek az ellenőrzésnek rendeleti úton való elvégzésére. Szerény véleményem szerint alkotmányjogi szempontból sokkal megnyugtatóbb, ha egy ebből a célból hozott törvényi felhatalmazás alapján és az ebben a törvényben megszabott kereteken belül történik az ellenőrzés, mintha e nélkül. Mindezek alapján tisztelettel van szerencsém kérni a t. Képviselőházat, hogy a javaslatot úgy egészében, mint részleteiben elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra jelentkezett? Brandt Vilmos jegyző: Sándor István! Sándor István: T. Képviselőház! Nehéz ez ellen a javaslat ellen beszélni, mert az ember a közhangulattal találja szemben magát, amelynek alapja az a sok nehézség, az a sok keserűség, amely a lakosságot, az adózó polgárságot éri s amely közhangulatba lassankint mintegy beidegződik az, hogy ezeknek a bajoknak egyik fŐ gyökere az önkormányzatok túlköltekezésé-