Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-62
Äz országgyűlés képviselőházának 62. ellenére oda törekszenek, hogy eredeti felfogásuknak érvényt szerezzenek (K assay Károly: Ez helyes!) Délelőtt tizenegy órakor jelent meg a munkásság országos küldöttsége, melyben az egyes szakmák vezetőin kívül a gyárak, a falvak és városok küldöttei vettek részt. A miniszterelnök úr, mielőtt egyáltalában abba a helyzetbe jutottunk volna, hogy kérelmünket, . illetőleg jövetelünk célját előadjuk, kijelentést tett, amely kijelentésben lényegében az van, hogy ő mindaddig nem tárgyalhat, mindaddig nem _ fogadhat küldöttséget, amíg a sztrájk befejezést nem nyer. (Elénk helyeslés a jobboldalon, a középen és a balközépen.) Ezzel a küldöttség el is távozott anélkül, hogy a kérdés érdemére rátért volna. En nem tudom, hogy a miniszterelnök úr miből meríti ezt az eljárását, mert azok a kormányzási ténykedések, amelyekre eddig visszatekinthet, nem igen adnak jogot arra, hogy ezt a nagyon önérzetes hangot megüsse. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalonj Ez inkább annak a feudális reakciós módszernek egyik megnyilatkozása, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely mellett talán, lehetett a középkorban ilyen módon az országnak népeivel érintkezni, de semmiesetre sem alkalmas ma a politikai kérdéseket elintézni, vagy politikai pártokkal érintkezni. (Farkas István: Jobbágyrendszer van itt — Lukács Béla: 1919-ben hogyan kezelték a sajtószabadságot? Ezt mondják el! — Zaj.) Ahogyan a küldöttséget a miniszterelnök úr fogadta, ez a mód nem új, erre már volt egyszer példa a magyar történelemben, amikor a magyar ellenzék képviselői megjelentek a Habsburg-dinasztia akkori vezetője előtt és előterjesztették a nemzet követelését. Ebben a küldöttségben abban az időben többek között, ott volt Apponyi Albert, Andrássy Gyula és Kossuth Ferenc, akik előterjesztették a nemzet követelését, illetőleg ugyanúgy nem jutottak ahhoz, hogy előterjeszthessék a nemzet követelését, az ellenzék akkori nemzeti követeléseit, mert a Habsburg-dinasztia feje öt perc alatt végzett a küldöttséggel, még annyi idő i sem kellett hozzá, hogy megmondja: nem hajlandó tűrni, nem hajlandó engedni, nem hajlandó (meghallgatni, sarkon fordult és eltávozott. A fekete péntek él emlékezetében még ma is azoknak, akik abban az időben eljártak és én mondhatom, hogy ott kezdődött a magyar nemzet tragédiája az Osztrák-Magyar Monarchia tragédiájával együtt. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az, ami későbben volt, hogy a monarchia belekeveredett a háborúba, annak a szellemnek^ amely később egy hadparancsban nyert mégegyszer kifejezést, volt a következménye, az unbedingte Gehorsamkeit, a Herr im Haus álláspontjának, amely annakidején a Habsburg-monarchia részéről megnyilatkozott. Ez juttatta az országot oda, ahol ma van a politikai, gazdasági és egyéb elnyomatás közepette. Ilyen gőggel az orosz cárok is kormányoztak (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy milyen eredménnyel, azt a példa mutatja. Aza kérdés, hogy annak a kormányzási politikának, amely újabban kénytelen hozzányúlni azoknak a jövedelméhez^ akik az állam szolgálatában állanak, amely kénytelen a köztisztviselők fizetését újabban és újabban redukálni, amely majdnem ugyanegy időben határozott el újabb adóemeléseket, amely új közterheket rak az ország lakosságára, van-e joga ilyen hangon beszélni? Különösen fel kell l ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. 229 vetni ezt a kérdést akkor, ha visszavezetjük az eseményeket a kiindulási ponthoz. (Helyeslés a baloldalon.) Vissza kell vezetni oda, hogy mindaz, ami itt a Házban az utoLsó napokban történt, annak a következménye, hogy kint a falvakban a hatósági közegek ütik-verik a faluk lakosságát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon. — Zajos ellentmondások a jobboldalon.) Konkrét eseteket soroltunk fel (Herczegh Béla: Hol történt 1 ? — Weltner Jakab: Száz helyen!) és az általunk r felemlített, felsorolt konkrét esetekhez itt még egy egészen új esetet olvasok fel, amely április 2-án történt Harsány községben. A borsodmegyei Harsány községben megjelentek a kisgyőri csendőrök és este előállították Munkácsi József és Rózsa András odavaló lakósokat. Bevitték őket a kisgyőri csendőri pihenőbe, ott összepofozták mindkettőjüket. Körülbelül 15—15 pofont kapott mindegyik az arcára. S amikor ez még nem volt elég, levetették a cipőjüket és jókora darab fával ütlegelni kezdték a talpukat, amíg csak el nem ájultak. (Lukács Béla: Ki írta ezt a regényt?) Fenyegetőzni kezdtek a csendőrök, hogy még a csíráját is kiverik annak, amit az a betyár Reisinger beléjük oltott. Ez a konkrét eset — nevekkel, adatokkal és dátummal szolgálhatok — este hét órakor történt a kisgyőri csendőrök részéről, a bántalmazottak: Munkácsi József és Rózsa András harsányi lakósok. (Rassay Károly: Meg kell vizsgálni az esetet.) De tömegével tudnék ilyen eseteket felsorolni. Fel kell tehát vetni a kérdést és azt kell mondani, hogy akkor, amikor az ország lakossága ilyen rettenetes nyomorban él, amikor r mindenkitől áldozatot várnak, amikor a kormány az egyik oldalon újabb terheket és terheket ró a lakosságra, a másik oldalon pedig mindinkább szűkebbre és szűkebbre szabja a kereseti lehetőségeket: helyes politikai elgondolás-e az, hogy ilyesmi történjék künn a falu szegény nyomorgó lakosságával, amely talán még kétszeresebben érzi a nyomort és nélkülözést, mint a városi lakosság? Gazdasági nyomorúság és politikai elnyomatás, ez a kettő^ sokáig nem fér össze egymással, s az a kormányzati irány, amely ilyen eszközökkel kívánja az országot vezetni, katasztrófába viszi az országot (Ügy van! a szélsőbalodálon.) Ha ezért tiltották meg a Népszavát és ha ezért ér bennünket üldözés, akkor mi csak büszkék leszünk arra, hogy a nép védelmi ügyében ért bennünket támadás, vagy kaptunk sebeket. (Ügy van! a szélsőbaloldálon. — Lukács Béla: Izgatás miatt!) Ha a Népszavát azért tiltották be, akkor a Népszavának ez a legfényesebb erkölcsi elégtétele, (Ügy van! a. szélsőbaloldalon.), s a legmesszebbmenőén mindenkinek azt kell mondania, hogy ha ilyesminek a megtorlása nem következik be, akkor Magyarországon nemhogy sajtószabadságról lehetne beszélni, de nem lehet arról sem beszélni, hogy az embereknek itt a legelemibb polgári jogaik is megvannak. En azt a memorandumát, amelyet a miniszterelnök úr ma nem vett át, leteszem a Ház asztalára. A Házon keresztül szóljon ez a figyelmeztetés a kormánynak és szóljon mindenkinek, aki felelős azokért az állapotokért, amelyek itt vannak, hogy így tovább nem mehet, az állapotok tűrhetetlenek, a nép megunta ezt a nyomorúságot, s amennyiben a kormány nem tud ezeken az állapotokon segíteni, adja át helyét olyanoknak, akik képesek az országot ebből a súlyos helyzetből kivezetni. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.)
