Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

228 Az országgyűlés képviselőházának t emelni nem lehet. Ezt kívántam leszögezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót.) Elnök: Ulain Ferenc képviselő úr félreértett szavainak helyreigazítása címén kér szót. A szót a képviselő úrnak megadom. Ulain Ferenc: Mélyen t. Képviselőház! A miniszter úr csak egyben tévedett, abban, hogy elfelejtette azt, hogy időközben, az 1922-es törvény meghozatala előtt egy hónappal már a Budapesti Közlöny, tehát a hivatalos lap ezt az 1914-es rendeletet hatályon kívül helyezte. Az 1922 : XVII. te, tehát, amelyre ön hivatkozott, mélyen t. miniszter úr, már nem vonatkozhatott és nem vonatkozhatik erre az 1914-es rendeletre. Azt hiszem, most már a t. miniszter úr be fogja látni, hogy mégis csak törvénytelen intézkedést tett. (Zaj.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hadházy Ferenc! Vitéz Hadházy Ferenc: T. Ház! En ebbe a formai kérdésbe, amely, elismerem, igen lényeges alkotmányjogi szempontból, nem megyek bele. Engem ebben a pillanatban a kérdés érdemleges része érdekel, még pedig az, hogy Ulain igen t. képviselőtársam az elnök úr napirendi indítványával szemben a sajtószabadság ügyét kérte napirendre tűzni. Távol áll tőlem, hogy a sajtószabadságot bájmilyen tekintetben is kicsinyeljem, hiszen én Debrecen környékén nőttem fel, ahol a függetlenségi eszme, a kossuthi eszmék mindig az emberek szívében éltek és az ifjúsággal együtt nőttek fel. Azonban valamikor tanultam Phaedrus aesopusi meséit, s ezek egyikében egy finom megkülönböztetést tanultam meg. Megtanultam, hogy más a szabadság és más a szabadosság, amint Phaedrus mondja: «Procax libertás civitatem miseuit». A sajtószabadság a nemzeti életnek szinte nélkülözhetetlen eleme, vitális érdeke, de talán soha semmivel nem lehet jobban megsérteni a nemzet érdekét, mint a sajtószabadsággal való visszaéléssel. (Buehinger Manó: Es a pofozás az nem visszaélés? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Vitéz Hadházy Ferenc: A szociáldemokratapárt világnézeti felfogása alapján egészen más világszemléletből nézi az eseményeket és máskép kívánja berendezni a ^társadalmat. Ügy látszik, hogy sajtóját igen erősen igénybe akarja venni mostanában, abban a vonatkozásban, hogy ez a társadalmi rend az ő világszemléletüknek megfelelően alakíttassák- át. Semmiféle akadálya nem lehet annak, hogy a szociáldemokratapárt a jelen törvényes rend keretein belül a törvényes formák közt küzdjön a maga igazságáért, (Farkas István: Ezt akartuk! Semmi mást!) Senki az ellen kifogást nem tesz, ha a népet meg kívánják győzni és amennyiben a népet igazságaikról meggyőzték, akkor átalakíthatják alkotmányos úton a társadalmi és az állami berendezkedést. Mindaddig azonban, míg ez a helyzet előzném állt, mégis csak joga volt annak a kormányzatnak a jelen társadalmi rendet, a mostani törvényes rendet megvédelmezni, mert hiszen a kormányzat a törvények megtartásáért is felelős. (Reisinger Ferenc: Üljön le kérem! — Derültség.) Vázsonyi János igen t. képviselőtársam a keddi ülésen úgy jellemezte a napirendi vitákat, hogy ezek voltaképpen arra szolgálnak, hogy mikor nem a közérdeklődés tengelyében álló kérdéseket vitat a Ház, akkor a valóban nagy érdeklődést keltő kérdések itt mozaikszerűen bemutattassanak. Engedje meg az . ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. előttem felszólalt képviselő úr, hogy én ezt a nézőpontot foglaljam el és ne szálljak vitába továbbmenőleg is az ő napirendi indítványával, hanem elfogadjam az elnöki napirendet. {Helyeslés a jobboldalon. — Reisinger Ferenc: Éljen Juhászi Nagy Sándor!) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Ház! Az a^ mérhetetlen nyomor, amelyben az egész ország lakossága szenved, arra késztette a szociáldemokratapartot, hogy komoly figyelmeztetéssel forduljon a kormányhoz és figyelmeztesse arra, hogy nincs tovább! Az az emlékirat, amelyet e célból át akartunk adni, felsorolta mindazokat az okokat, amelyek ezt az állapotot ^előidézték, de felsorolta egyúttal azokat az intézkedéseket is, amelyeket sürgősen meg kell valósítani, hogy ez a tűrhetetlen helyzet megszűnjék. Az emlékiratot országos küldöttség kívánta a kormányelnöknek átadni és ugyanezen időben azonos szövegű emlékiratot kívántak átadni a városok és falvak lakosai a városok polgármestereinek, illetőleg a községek elöljáróságainak. Elhatározta ia munkásság ennek az emlékiratnak átadásával egyidejűleg, hogy nyomatékot adjon ennek a fellépésének, félórás munkaszünetet tart, hogy ráterelje erre a mérhetetlen nagy nyomorra mindenkinek a figyelmét, aki felelős ennek felidézésében és akitől joggal lehet 'megkövetelni a bajok orvoslását, mert a helyzet tarthatatlan és a dolgokat így tovább vezetni nem lehet. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy mi nem kérünk és nem kértünk ebben az emlékiratban semmit, de felelősségünk tudatában figyelmeztetnünk kellett a kormányt az állapotok tarthatatlanságára. Az egyik oldalon teljes gazdasági lezüllés, teljes elszegényedés, a másik oldalon politikai jogfosztottság, statáriummal való kormányzás, — ez nem fér össze egymással. Ezen előkészületek közben, kedden este, betiltották .a szociáldemokratapárt napilapját, a Népszavát, A betiltás okául állítólag az szolgált, hogy a Népszava a parlamenti beszédeket kommentárral látta el. cikkekben foglalkozott azokkal a brutalitásokkal, amelyeknek itt a Képviselőházban szót adtunk és cikkekben rámutattunk arra, hogy a^ faluk lakosságát azért ütik és verik hatósági közegek, mert szervezkednek a szociáldemokratapárt kötelékében. A betiltó végzést kedden este nyolc órakor kapta kézhez a Népszava felelős kiadója, de ugyanakkor értesültek erről a betiltásról a hírlapszedők is, (Egy hang a jobboldalon: Maguk értesítették!) akik^ spontán, minden különösebb elhatározás nélkül r természetesnek tartották azt, hogy a munkát beszüntessék, úgyhogy mire a felelős testületek ezzel a kérdéssel az est folyamán későbben foglalkozni tudtak, ez ,a kérdés a munkásság részéről már eldöntött volt. A betiltás kedden történt, a szedők sztrájkja szerdán következett be s a munkásság a demonstrációt, amelyet nem titokban tervezett, hanem nyíltan hirdetett napokon keresztül, csütörtökre tervezte. Ez a demonstráció, ez a félórás munkaszünet hozta magával, hogy a hírlanszedő munkások sztrájkja is meghosszabbodott egy nappal, ímert az egyébként elhatározott dolog volt, hogy a munkaszünetet a mai nappal befejezik. (Rassay Károly: Ügy van!) A miniszterelnök mai magatartása komplikálja a helyzetet; az illetékes fórumok ennek