Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-62

224 Az országgyűlés képviselőházának 62. ülése 1932 április 7-én, csütörtökön. Albert és társainak az indítványát jelentem ki elfogadottnak. Következik a régi 4., most már 3. §. Kérem annak a felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a régi d., új 3. §-t): Vary Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! A régi 4., vagyis új 3. §. 1. bekezdésének 3. és 4. sorából a (3. §. 1. bek.) hivatkozás törlését indítványozom, mert a hivatkozás a javaslat új szerkezete következtében tárgytalan. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak elhagyását vagyok bátor indítványozni. Ennek két oka van. Indítványozom először azért, mert akkor, ha az ügylet váltóval, valamint okirattal van fedezve, ennek a kérdésnek eldöntése mindaddig időszerűtlen, ameddig a váltójogból és az okiratból eredő jogot az illetékes bíróság- el nem dönti. Kern lehet felülbírálója a büntetőbíróság-, a pönalizálás annak a magánjogi jogviszonynak, amely az okiratban meg van testesítve. Addig, amíg az okirat vagy váltó érvénye kétségbe nem vonható, a harmadik jóhiszemű félnek, vagy a váltójogból eredő harmadik személynek perjogi állása nem engedi meg azt, hogy külön biztosíttassák ennek a váltónak visszakövetelési joga, vagy annak készpénzzel való helyettesítése. Vagyok bátor figyelembe ajánlani, hogy ez az alternatíva, amelyet itt ez a törvényhely felállítani kíván, mérhetetlen zavarokra ad alkalmat Hiszen, megindítja a büntető eljárást, megindítja a kártérítési eljárást, megindíthatja azonfelül a külön eljárást e szakasz alapján azért, hogy a váltót adja vissza. ^Parallel futnak a perek, olyan összeütközések támadnak, hogy időrendben nem lehet biztosat tudni. Ha például hamarabb cé't ér a lető azzal a perrel, amely megállapítja a váltó jogi határát, vagy megállapítja az okirat fennforgását, akkor lehessen ítéletet provokálni és szorgalmazni arra, hogy ezt a jogalkotó tényezőként szereplő okiratot, vagy váltót, amely egy harmadik személy, esetleg egy leszámítoló pénzintézet kezében van, ki kelljen adni. Ha nincs birtokában, akkor sokkal súlyosabb jogkövetkezmény jár nyomában e szakasz szerint, mert arra kötelezi, hogy annak a váltónak értékét készpénzben szolgáltassa ki. Különösen legyen szabad a figyelmet felhívnom az olyan gazdasági időkre, mint a mostaniak. Ma, ha valakinek van ezer hold földié, s arra volna kötelezendő, hogv 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett 30.000 vagy 40 000 pengőt adion, mert üyen váltó van forgalomban, a teljesítés lehetetlensége elé állíttatnék. Ma nem lehet sem hitel alakjában, sem a forgalom rendes menetében megszerezni ilyen pénzeket. Nincs értelme annak, bogy magából a problematikus ügyletből, magából a m""- el nem döntött uzsorás szerződésnek jellegéből fogyjanak ilyen következmények. Mi történik akkor, ba a Kúria a végén felmentő ítélettel rebabilitálja? Addig már végrehajtható ítéletet szerzett polgári per útján és tönkreteszi az illetőt. Ezek azok a rendelkezések, amelyek mellet jogbizonytalanságot látok fennforogni. De hogy mennyire helyénvaló az a kívánság, hogy ez a szakasz ne vétessék fel n, törvénybe, azt különösen a második bekezdés igazolja. A második bekezdés úgy szól, hogy az igazságügyminiszter rendelettel eljárási szabályokat állapíthat meg avégből, hogy a sérelmet szenvedő fél a sérelmet okozó féllel szemben a kártérítés megfizetésére irányuló igényét gyorsan érvényesíthesse. Ha még hozzátette volna, hogy «a bűnösség jogerős megállapítása esetén». De amikor már ott tartunk, hogy a polgári bíróság értékesítési kötelezettségekkei van megróva a büntetőbírósággá] szemben, amikor ott tartunk, hogy ez az igény gyorsan érvényesíthető, ez olyan labilis fogalom, amelynél ez a rendelet olyan szabályokat állapíthat meg, amelyek megelőzik a bűnösség problémáját és a gyorsaság révén anyagilag tönkreteszik az illetőt. En azt hiszem, hogy ez nagyon meggondolandó. Legyen szabad figyelembe ajánlanom, hogy magánjogi rendszerünkben sok olyan igény van, amely inkább megérdemli a gyorsaságot, mint ez a kártérítési igény. Teszem azt, itt van a gyermektartás, itt van az elaggott szülők tartásának igéuye, itt van a nőtartási igény, itt van az özvegyi jogból származó igény. Ezek az igények a mi magánjogi rendszerünkben a soronkívüliséget sokkal inkább kívánják. Miért nincsen ezekre vonatkozólag olyan törvény, amely az igazságügyminisztert felhatalmazná, hogy külön rendelettel extravaganciát juttasson annak is, aki ilyen igénynyel kíván élni, amint juttat annak, aki mar

xki uzsorás-szerződéssel megsértettnek érzi? Ez talán mégis naígy kegy, ez talán mégis megsér tése a sok özveeynek, megsértése az árva gyermekeknek, akiknél csak azok a gyorsítási engedélyek vannak meg, amelyeket egy pernek ?*endes törvényes menete engedélyez a soronkívüliség tekintetében. De hogy itt belevette n mélyen t. miniszter úr ebbe a törvényjavaslatba. ho<?y ő még külön rendeletet is hozmon arra, hogy ezek az igén vek majdnem mindent megelőzően gyorsan intéztessenek el, ezt nem tartom helyesnek Nem kell a bírót ennyire nógatni, merf hiszen a bíró a lehetőség szerint ú^vis fel

;

smeri a^t az igényt, ahol pryor?an kell cselekednie. Ez rovására történnék azoknak az eseteknek, ahol •— mmt vol+am b^tor említeni — óriási morális okok. etikai okok, kénvszerí+ő körülmények íavaliák. hogy soronkivül és gyorsan intékediék a bí"n5. Mély tisztelttel kérem a t. Képviselőházat, mé'tóztassék ezeket a szempontokat megszívlelni, E'vé^re ezek már israzán nem pártkeretet érintő kérdések, ezek ifrazán olyan kérdések, hoT itt fel kell emelkednünk az életnek mai színvonalára. Nem helyes az ilyen rendelkezés, amely rendeletet enged az igazságügyminiszternek arra, hogv ne úgy szabályozza a kérdést, ahogyan a törvényben van és ne úgy, ahogyan a törvény előtti egyenlőség követeli, hogy t. i. mindenkinek egyformán, egyforma rendben, egyforma gyorsasággal intéztessék az ügye és csak a bíró belátása szerinti kivételes esetekben ad soronkívüliséget. Ezzel szemben itt mé<r az uzsorás szerződések alapján való mae'án.iosri i^'ény is ilyen gyors elbírálásban részesül, amely pedis- még vitás kérdés, amely büntető rendelkezésektől függő kérdés, tehát nem helyes, hogy erre külön rende'etet adjanak ki, hogy ezt mindent megelőzően vegyék elő. Én ezt méltánytalannak, helytelennek tartom. Nem érdemli meg az ilyen uzsorás szerződésből származó igény azt, hogy ilyen nagy előnyben részesülhessen. Elvégre is, t. Képviselőház, amikor úgy van fogalmazva az 1. §., hogy egyesekkel szemben valósággal tehetségbeli capitis diminutiót, deklasszifikálást álla-