Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 61 a gondoskodás ne legyen alamizsnaszerű, ne legyen ínségszerű, hanem olyan, hogy azzal az értékkel szemben, amelyet a mezőgazdasági munkásság a közgazdaságnak ad, a nemzet megfelelő ellenértéket adhasson. Ezekre nézve kérek a földmívelésügyi miniszter úrtól feleletet. Elnök: A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólni. vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Az előttem szóló interpelláló képviselő úr a magyar mezőgazdasági munkásságnak kérdését hozta szóba. Kétségtelenül áll az, hogy a magyar mezőgazdasági munkásságnak munkaalkalomhoz és ezáltal megélhetéshez juttatása olyan kormányzati feladat, amellyel minden vonatkozásában és minden módon törődni és gondoskodni kell. Arra, hogy ezidén hány mezőgazdasági munkás lesz olyan munka és kereset nélkül, amely az ő téli megélhetését lehetővé teszi, nem lehet feleletet adni, mert hiszen erre egyrészt a most megkötés alatt álló munkásszerződések fognak felelni, másrészt a jó Isten kezében van az, hogy a mezőgazdaság az idén milyen jövedelmezően fogja aratását eladni tudni. Mind a két szempont, de különösen a második szempont, lényegesen fogja befolyásolni a munkások tavaszi, nyári és őszi keresetét és talán ha statisztikai adatokkal jönnék itt elő, egészen helytelen képet festhetnék az igen t. Ház elé, mert hiszen az 1931. esztendő — mint méltóztatnak tudni — egyes országrészeket aszállyal sújtott és a termés oly minimális volt, hogy egy rendes keresettel intézkedő szerződés sem tudta megadni annak a munkásnak az egész téli szükségletére biztosítandó kenyérmennyiséget. Ha tehát a magyar gazdasági élet a tavaszi munka megkezdésével és annak folytatólagosságával az Istentől is közepes jó terméssel lesz megáldva, úgy hinni és bizakodni kell abban, hogy a magyar mezőgazdasági munkásság is meg fogja találni a megélhetéséhez szükséges keresetét. Arról, hogy a lehetőség szerint különösképpen az aratás ne gépekkel, hanem kézi erővel történjék, a rendelkezésre álló eszközökkel már gondoskodtam is. Ugyanis egyrészről felhívtam a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági munka folytatólagosságát és biztonságát meg kell őrizni, másrészről ugyanakkor illetékes helyen felhívtam a figyelmet és appelláltam a gazdatársadalom erkölcsi érzésére is, hogy lehetőség szerint kerüljék a mezőgazdasági munkánál, az aratásnál az arató gépek használatát. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a percben — mint említettem — a szerződések még megkötés alatt állanak, s ma még az ipari növényekre vonatkozó szerződések is folyamatban vannak. Ha tény az is, hogy a cukorrépatermelés, amely egyik legtöbb kézimunkát adó termelési ága a mezőgazdaságnak, csökkent, mégis remélni kel, hogy a gazdasági üzem természetének megfelelően nagyobb rész kapásnövénnyel, főképpen tengerivel lesz pótolva, így tehát itt is bizonyos fokig keresethez fognak jutni a munkások. En azt hiszem, hogy azok az intézkedések, amelyeket ebben az irányban eddig is megtettünk, elegendők lesznek ahhoz, ihogy normális munkafelvétellel és a munka folytatólagosságával a mezőgazdasági munkások téli kenyerüket^ meg fogják tudni keresni. Méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 193 Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválasz joga. Kócsán Károly: T. Ház! A miniszter úr válaszát abban a reményben veszem tudomásul, hogy a földmívelésügyi kormány intézkedései az általam felvetett problémának azt a részét, hogy a kenyér biztosíttassék, meg fogja oldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltó ztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Téglássy Béla képviselő úr inter pellációj összkormányhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását Esztergályos János jegyző (olvassa): «Interpelláció; az összkormányhoz a munkaalkalmak sürgős létesítése és megindítása tárgyában, a magyar kisiparosság válságos helyzetére való tekintettel. Tekintettel az általános gazdasági válságra, amelynek következtében az ország minden szabad pályán dolgozó adófizető polgára exisztenciájában van megtámadva, a folyton növekvő nyomor és maunkahiány megszüntetése érdekében égetően szükség volna a munkaalkalmak létesítése. Hajlandó-e az összkormány gyors és hathatós beavatkozással megakadályozni, hogy az egykor oly híres magyar kisiparosság fennmaradása olcsó hitellel, de főleg az állami és közmunkák azonnali megkezdésével biztosíttassék és ezáltal a társadalmi elégületlenség le vezettessék?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Téglássy Béla: T. Ház! Az a szociális érzés, amely minden mai képviselőt kell, hogy áthasson, aki arra tart igényt és számot, hogy népképviselőnek nevezzék és tartsák, arra kényszerít engem, hogy a legelhagyatottabb társadalmi réteg érdekében szólaljak fel. Ez a társadalmi^ réteg a magyar kisiparosság, ;amely élet-halál harcát vívja olyan nehéz időkben, amikor még szervezett erőknek is igen nagy nehézségekbe ütközik a mai nehéz viszonyok között a küzdelmet megvívni. Szeretem a magyar kisiparosságot, becsülöm a magyar kisiparosságot és át vagyok teljesen hatva a magyar kisiparosság nagyrahivatottságától, mert tudom azt, hogy minden magyar kisiparos család egy-egy védőbástyája a magyar nemzeti gondolatnak. (Ügy van! Ügy van!) De egyúttal sajnálom is a magyar kisiparosságot, mert úgyszólván egészen a háború kitöréséig a liberalizmus kizsákmányoló politikájának esett áldozatul. A magyar kisiparosság élet-halál harcot küzd, úgyszólván teljesen magárahagyatva. Akkor hozza meg még mindig áldozatait magyar nemzeti szempontból, amikor a nagytőke és a nagyipar nemhogy áldozatokat hozna a haza oltárára, hanem vagyoni erejét nap-nap után még inkább fokozza, még inkább növeli. Iparfejlesztési törvényalkotással 1881. óta foglalkozunk és az 1907 : XIII. te. 1930-ban lejárt, azonban meghosszabbították. Ez a törvény is nem annyira a kisipart, mint inkább a nagy gyári érdekeket védte. A fuldokló ember kiáltó szava jut az ember eszébe, az S. O. S. kiáltás, amikor egy ilyen kisipari gyűlésről hallunk, mint nemrégiben Kaposváron, ahol mintegy 200—300 kisiparos gyűlt össze, hogy ott megbeszéljék bajaikat, megbeszéljék szomorú^ helyzetüket és f elter jesz-tésisel éljenek a kormányhoz. A.kaposvári kis28