Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

192 Az országgyűlés képviselőházának szűkreszabott kenyeret, amely mindenét jelenti a magyar népnek, mégis megkereshesse. Igen t. Képviselőház! A statisztikai törvényjavaslat tárgyalásánál csekélységem t bátor volt a miniszterelnök úr figyemét fehívni arra az indítványra, hogy minden statisztikai felvételből hiányzik a mezőgazdasági munkások életére, munkahiányára, munkalehetőségére vonatkozó statisztikai felvétel- Ha ez nincs készen, hogy ez nincs a kezeim közt, hogy ez mennyi, a bizonytalanságban nem tudok kellő matériát gyűjteni sem természetiekben, sem anyagiakban, nem tudom ezt megadni, csak a bajok jelentkezése alkalmából tudok momentán a nagy tömegeken segíteni. A szociális problémáknál is egy tervgazdálkodást kell felépíteni és annak keretén belül kell, hogy a magyar nép érezze, hogy az egész polgári társadalomnak és a kormányzatnak minden tevékenysége odairányul, hogy az ő életlehetőségeit biztosítsa. Máskép ki leszünk téve itt mindenütt a legnagyobb ostromnak és ki vagyunk téve annak a szégyenletes — mert hiszen az illetők maguk is szégyenlik — koldulási inváziónak, amikor tagbaszakadt derék magyar ember, aki máskor a szomszédjába nem ment el kenyérért, még kölcsönkenyérért sem, mert a nemzeti, vagy magyar parasztbüszkeség az ellen tiltakozik, most koldusmódra megy, hogy nyomorult életét tengethesse. Ha tehát az okokat keresem, hogy mi az oka a mezőgazdasági munkanélküliség nagy részének, amint jeleztem, megtaláljuk ezt abban, hogy az országot megcsonkították. Ha azonban sokan vagyunk is, kisebb darab, de biztos kenyeret mindenki számára lehetőleg biztosítani kell. A gépeknek a mezőgazdaságba való beállításával is nagyon sok ember veszítette el a kenyerét és ezt nemcsak az uradalmakban alkalmazott gépekre értem, hanem a kisparasztoknál beállított, lóval húzott mezőgazdasági gépekre is, amelyek a békebelihez viszonyítva igen sok szegény embert tesznek munkanélkülivé azért, mert békében vagy pénzben kereste meg azt a kis napszámot, vagy pedig — ami szerintem leghelyesebb megoldási mód, amely a gazdán is segít, de nagy mértékben segít a mezőgazdasági munkáson is — részes földben kapta meg és egész nyári fáradságos munkájával, tele zsákot tudott télire bekötni s a telet mégis valahogy át tudta élni. Erre gondolok, amikor interpellációm tengelyévé a mezőgazdasági munkások téli ellátását tettem. A miniszter úr is kijelentette, hogy nagy bajunk ;az, hogy 200.000 holddal több a búzatermésünk, mint amennyi kívánatos volna, hogy ennek legalább a felét kukoricatermelésre kellene átváltoztatni, mert az mégis abszurdum, hogy búzát kivinni nem tudunk és hizlalásra balkáni vagy brazíliai kukoricát hozunk be. Hiányzik tehát ez a tervgazdálkodás, amely előírja, hogy ki-ki milyen arányban ossza be mezőgazdasági területét, hogy megtermeljük azt, amire ebben az országban elsősorban van szükség. Itt adódnék mód és alkalom erre, bár ez egy kissé erőszakolt, vagy drasztikus, de nem szabad megriadni ettől, amikor az emberek szociális jólétéről, sőt tovább megyek, a mindennapi nyomorúság kikergetéséről van szó, hogy valami módon hassunk^ az uradalmakra, a kisbirtokosokra, hogy állítsák le a mezőgazdasági gépeket, hogy adjanak bőségesen feles és harmados földeket vidékenként változóan, hogy a család ne nézze az Isten napját, a szép tavaszt 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. és a nyarat munka nélkül. Elvégre nem engedhetjük éhenhalni testvéreinket és ha nem adunk munkalehetőséget, hogy mindenki munka révén keresse meg kenyerét, akkor bele kell nyúlnunk az állam zsebébe és mint az elmúlt tél folyamán, nyomorult inségakció révén kell százezreket és milliókat foglalkoztatni. Hogy milyen munkával, arról nem akarok bővebben szólni, azt hiszem, maga a kormányzat sincs megelégedve vele, mert az erőszakolt inségmunka nem ér egy krajcárt sem; és azok csak olyan ötletszerű munkaalkalmak, melyekből nincs annyi haszon, mint amennyibe belekerült. Ha jól tudom, 7 millióba került az inséggabona, amelyet kiosztottunk a szegények részére és amelyet most még ezekben a napokban és hónapokban is ki kell még osztani. Az volna a kívánatos és azt várom a földmívelésügyi kormányzattól, hogy már most, a gazdasági év elején kövessen el mindent, ami hatáskörébe tartozik, hogy ez a többszázezer mezőgazdasági munkás foglalkozást kaphasson és nyerhessen, hogyha elkövetkezik a tél, akkor ne zúduljon az állam nyakába megint a milliók eltartása olyan^ inségmunka r révén, amely a köz szempontjából nem kívánatos. Igen t. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatban még rengeteg sok kérdés van, amelyről szólni lehetne. Itt van a tavaszi idő. A munkásoknak nagy tömegei, különösen azokon a helyeken, ahonnan máskor már rajonként mentek az ország más területeire tavaszszal és idénymunkát vállalva, őszre kerültek haza, nevezetesen az alföldi nagy munkáscentrumokba és pl. Mezőkövesden, ma még szerződés nélkül ezerszámra vannak otthon, nem húzódtak ki otthonukból, mert a távollévő uradalmak nem kötöttek szerződéseket, vagy munkásszükségletüket máskép látták el. Ismétlem, rendkívül nagyfontosságú, óriási probléma ez, amely kapcsolatos a nemzet nyugalmával, békéjével. Erre bizonyíték az a nagy izgatás, amely folyik falun. Nem sok kell ehhez, mert hiszen az. elégedetlenség ágya a falvakban jól meg van vetve, itt azonban a kormánynak, szerintem, kötelességie, hogy egy pompásan felépített tervgazdálkodással tegye lehetővé ebben az országban, hogy a termelés, amely ma egyoldalú, ötletszerű, kapkodó, semmi tekintetben nem felel meg annak a célnak, amelynek szolgálatában az agrártermelésnek kell állnia, átvitessék a rendes mederbe. Legyen itt intenzív gazdálkodás és a föld tel . jesítse szociális kötelességét. En a magyar munkaadót, a föld birtokosát, kezdve az egyholdastól a legmagasabb kategóriákig, olyannak tudom, olyannak ismerem, hogy a földet nem saját céljaira kihasználandó tőkének tekinti, hanem nemzeti vagyonnak, amellyel békében is eltartotta a körülötte lévő népeket és jöva delmét nem Svájcban rejtette el, kamatoztatta bankokban, hanem kulturális intézményeket alapított és örök értékű dolgokat szerzett azért, hogy az a pénz forogjon most a gazdasági életben és mindenkit boldogítson. Nem akarok ezekre a kérdésekre kitérni, csak az interpellációmban összefoglalt kérdéseket intézem -h, miniszter úrhoz azért, hogy a ránk következő idők módot és alkalmat nyújtsanak arra, hogy ezekkel a nagy, a nemzetre nézve rendkívül fontos kérdésekkel a kellő időben foglalkozzunk, hogy, ha eljön a tél, ne imint sötét felhő jöjjön a nemzet egére a híresztelés, hogy télen forradalom lesz, ki fogják fosztani a kamrákat, hanem a mezőgazdasági munkásság is lássa, hogy tervszerű gondoskodás történik róla. Ez