Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
Az országgyűlés képviselőházának 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 191 Legyen megnyugodva a t. Ház és t. interpelláló képviselőtársunk is, hogy a kormány semmi esetre sem szándékozik olyan intézkedéseket tenni és olyan javaslattal lépni a Ház elé, amelyek bármi tekintetben is veszélyeztetnék azokat a fontos célokat, amelyeket a népjóléti minisztérium van hivatva képviselni és előmozdítani. Hogy a népjóléti minisztérium hatáskörébe vágó dolgokat miképpen akarja a kormány a jövőben elintézni, fenntartani-e a minisztériumot mai formájában, esetleg gyökeres reform alá venni, erre ma nem akarok kitérni, és néni akarok a részletekbe menni egy vitatkozás során ennek a nagyhorderejű és igen sokoldalú kérdésnek egész komplexusába. Ezt egy interpellációra adott válasz keretében elintézhetőnek nem tartom, mert ez olyan kérdés, amelynek kapcsán, ha ezzel a Ház elé jön a kormány, a Ház minden tagjának módot és alkalmat kell adni arra, hogy erre vonatkozó felfogását, nézetét kifejthesse. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva sajnálatomra az interpellációnak idevonatkozó részére ilyen konkrét alakban most nem szándékozom válaszolni és kiterjeszkedni, mert ezzel^ tulajdonképpen elvonnám e kérdésnek diskutálási lehetőségét a Ház összes tagjaitól, ami pedig egyáltalában nem célom és nem szándékom. (Helyeslés.) Ma mást nem mondhatok az interpellációra úgy a t. Háznak, mint ai t. képviselőtársamnak a megnyugtatására, mint azt, hogy az összes kérdéseknek, intézmény éknek és céloknak fontosságát, amelyek a népjóléti minisztérium feladatát képezik, a kormány teljes egészében átlátja, érzi és magáévá teszi és 1 semimi olyan intézkedést, változtatást nem akar és nem kontemplál, amelyek ezeknek továbbvitelét és ha anyagilag jobb helyzetben leszünk, továbbfejlesztését a legkisebb mértékben is veszélyeztetnék. (Helyeslés.) Kérem, méltóztassanak ezt a válaszomat tudomásul venni. Most nem vagyok 'abban a helyzetben, hogy részletekre továbbmenőleg választ adjak. (Helyeslés,) Elnök: Interpelláló képviselőtársunk kíván a viszonválasz jogával élni? Br. Orosdy Fülöpné: Nem! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a miniszterelnök úr válaszát, mint népjóléti miniszter válatezát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Lázár Miklós képviselő úr interpellációja. (Felkiáltások: Nincs itt!) Mivel a képviselő úr nincs itt, interpellációja töröltetik. Gál Jenő képviselő úr a honvédelmi miniszterhez, az igazságügyminiszterhez és ugyancsak az igazságügyminisziterhez intézett három interpellációjának elhalasztását kéri. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Kocsán Károly képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi (miniszterhez. Brandt Vilmos jegyző (olvassa): «Interpelláció a földmívelésügyi miniszterhez. 1. Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszter úrnak arról, hogy mennyi Magyarországon a nincstelen földmíves munkások száma? 2. Ha igen, mennyi ebből a tavasztól őszig foglalkoztatottak száma? 3. Mennyi marad aratási és egyéb sommás munkanélküli 4. Mit hajlandó a miniszter úr tenni a mezőgazdasági munkanélkül maradt munkások ügyében, hogy a földmíves munkásság necsak a nyári, de a téli kenyerét is a mezőgazdasági imunka idején^ megkereshesse? Budapest, 1932. február hó 26-án. Kocsán Károly s. k.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Kócsán Károly: T. Képvislőház! A rettenetes gazdasági helyzetnek, amelybe az ország került, egyik legnagyobb és legsúlyosabb problémája a munkanélküliség, az ipari és a mezőgazdasági munkanélküliség. Ez a nagy kérdés itt van a nemzet asztalán és állandóan foglalkozni kell vele nemcsak az egész kormánynak, hanem az egész magyar társadalomnak is. Olyan előzetes intézkedésekkel és tervekkel jöjjön a kormányzat, amelyekkel ennek az országnak szociális nyugtalanságát megszünteti és megoldja, ha lehet, azt a nagy szociális problémát is, amely a mai időknek, ismétlem, kétségkívül egyik legnagyobb, legnehezebb kérdése. Igen t. Képviselőház! Békében a mezőgazdasági szociális probléma olyan vonatkozásban, hogy munkanélküliség lett volna, nem létezett. Sőt akkor munkáshiány volt. A szűkebb Magyarország, az agrár-Magyarország területén belül és ez lehetővé tette azt, hogy az ország távolabbi vidékein lakó felvidéki munkások, sőt az idegen munkásság is itt olyan aranykalászt termő földet találjon, ahol a nyári munkánál a téli kenyeret is biztosítani tudták maguknak. Ez a kérdés azonban az ország elvesztésével és^ az azzal kapcsolatos sok egyéb belső változással megszűnt és a helyzet megfordult. Ma Magyarország egyike az európai államok közül azoknak, amelyeknek legsűrűbben lakott a területük, tehát a legtöbb embert kell eltartaniuk, a régi kenyér tehát mindenki számára kevesbedett. Ennek dacára merem állítani, hogy ennek a megkisebbedett terültnek is, az ezen a területen lakó mezőgazdasági népnek is kell, hogy tisztességes kenyeret biztosítsunk. Erre módot kell keresnünk, mert ez a mai állapot, amelyben vagyunk, szörnyű és kétségbeejtő. (Szilágyi Lajos: Tarthatatlan.!) Itt dörömböl kapuinkon az elégedetlenség, sokszor a felszított, a politikailag kihasznált elégedetlenség, és ennek fő oka az, hogy a falu nagy tömege ma már a. legkoldüsabb sorsra jutott, mert nemcsak télen, hanem nyáron sincs kenyere, nincs munkaalkalma és a szegény ember két kézzel kapaszkodik még a mentő szalmaszálba, vagy a borotvába is, csakhogy a maga bizonytalan helyzetén változtasson. Az elmúlt tél, amelyet az elmúlt ősszel bizony sötétnek, reménytelennek, nehéznek és küzdelmesnek festettünk, hála Isten, a hátunk mögött van. Az az ígéret, az a kijelentés, amelyet a miniszterelnök úr tett, hogy senki ^ ebben az országban nem fog éhenhalni, tényleg beteljesült, de hogy micsoda óriási önfeláldozással, hősiességgel viselte el ennek a letaposott, szétdarabolt országnak a népe a sorsát, az igazán csak ehhez a magyar fajhoz méltó, ennek a népnek az erényét dicséri, mert ez a nép tudja azt, hogy ha az ország sorsa rosszabbodik, akkor az ő sorsa is rosszabbodik, ha az ország helyzete javul, akkor ő is nagyobb darab kenyeret fog kapni. Ha az ellenséges áramlatokat ki akarjuk kergetni sötét odújukból és ha meg akarjuk a falu szociális békéjét és a magyar nép lelkét tartani, az idegen eszmék fertőzésétől menteni, akkor számunkra csak egy mód kínálkozik, hogy munkaalkalmak teremtésével tegyük lehetővé, hogy azt az életminimumot jelentő mindennapi
