Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

190 Az országgyűlés képviselőházának megfelelő felsorakoztatását. Itt is nagyon sok a^ tennivaló. Itt van például m Vöröskereszt intézménye, amely az utóbbi években kénytelen volt gyönyörű kórházától megválni. Ezt az intézményt állandóan mostoha gyermekként kezelik. Az ápolónőképzés terén kifejtett tevékenységüket egyes kormányzati intézkedések teljesen megbénították. A Rockefeller-alap, nem kis mérvben a Vöröskereszt által megszerzett nagy •segély, a Vöröskeresztre nem terjedt ki. Éppen ennek elvétele : teszi illuzóriussá az intézménynek az ápolónőképzés terén kifejteni kívánt áldásos működését. Hogy maga az ápolónőkérdés milyen égető problémákat vet fel, annak illusztrálására csak egyet említek meg, hogy folytonos munkában, pihenés nélkül 30 órai munkát követelnek meg egyfolytában az ápolónőktől. Kérek 'meghosszabbítást. Elnök: Mennyi időre! Br. Orosdy Fülöpné: Kérnék talán tíz percet! (Felkiáltások: Megadjuk! — Jánossy Gábor: örömmel! — Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Br. Orosdy Fülöpné: Ez nemcsak embertelenség az ápolónőkkel szemben, hanem azt hozza magával, hogy a figyelmük nem terjed ki mindenre és ezt a beteg szenvedi meg. Két esztendeje elítéltek egy ápolónőt, mert éjjeli szolgálata alatt a rábízott couveuse-ben elhelyezett koraszülött megégett és büntetésének enyheségét — kétévi súlyos fegyházat — azzal indokolták, hogy kimerült állapotban kellett virrasztania. E szomorú helyzet ellenére is a Vöröskereszit ápolónői iskolájából kerülnek ki azok a növendékek, akik külföldi szakértők szerint is • az elsők között vannak a mintaszerű külföldi iskolákban és a rájuk bízott intézetekben. Nem lehet elég hálával gondolni a Vöröskereszt áldásos munkájára és éppen ezért nemcsak hiba, hanem bűn megoldatlanul hagyni azokat a kérdéseket, amelyeket e nagyimultú intézmény fenntartása és felvirágoztatása elénk tár. Az állami és társadalmi feladatok egész tömege áll előttünk, amelyek megoldása legelsősorban a népjóléti .miniszter feladatai közé tartozik. Nincs a művelt világnak egyetlen állama sem, amely a» szociálpolitika nagyjelentőségű kérdését más minisztérium alá rendelt osztályra bízná. Mindenütt a közegészségügy, a népjólét, a szociálpolitika és munkásügy nagy organizmusa foglalkozik e kérdéssel és ezt mi sem nélkülözhetjük. Nem vehetem igénybe a t. Ház türelmét annyira, hogy a népjóléti minisztérium hatásköréhez tartozó kérdések egész komplexumát feltárjam. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy az eddig mondottak már megvilágították a kérdés nagy jelentőségét és hordereje! Utolsó párizsi tartózkodásom alatt meghallgattam Landry népjóléti miniszter beszédét, amelyben előadta, hogy országában egy millió munkanélküli van. Hogy ezeknek munkát adhassanak, egy millió munkást fop-nak hazájukba visszaszállítani. Ez .minket is nagyon érzékenyen érintett Az utóbb i^ időben megszoktuk, hogy a népjóléti minisztériummal kapcsolatban csakis a visszaélésekről beszélnek. De ne legyünk hálátlanok és igazságtalanok. Méltóztassanak visszaemlékezni 1920-ra, 1921-re! Menekültek tízezrei laktak vagonokban, rokkantak százezrei voltak kenyér nélkül és árvák egész serege nézett kétségbeesetten a jövőbe, a 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. munkásoknak pedig hiányzott az aggkori biztosítás intézménye. Ha történtek is hibák, azokat nem kell túlértékelni, mert minden emberi alkotásnak megvannak a maga fogyatékosságai is. De eltorlaszolni a forrást, .mely alkotásokra alkalmat ad, amely a hibák kiküszöbölésére lehetőséget ad és a bajok eltávolítására segédkezet ad, oly ballépésnek tartanám, amelynek káros következményeit előre nem is látjuk. Jól tudom, hogy pénzügyi áldozatokat nem hozhatunk, de nem kell elmulasztani és elszalasztani a kínált alkalmakat sem. Tudomásunk van arról, hogy nincs egy esztendeje annak, hogy egy komoly ajánlat fordult meg a volt pénzügyminiszternél... Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Br. Orsody Fülöpné:... amely igen jelentős, évi 60 millió pengőnyi forrást^ nyitott volna meg szociális intézményeink számára és nem érintette volna a nemzetet, mert nemzetközi jellegű volt. A volt pénzügyminiszter ezt az ajánlatot az utolsó percben minden megindokolás nélkül nem óhajtotta igény bevenni. Mostani értesülésem szerint nincs teljesen kizárva, hogy esetleg még meg tudjuk szerezni ezt a segélyt. Lényeges az, hogy a szociálpolitikának a népjóléti minisztériumra bízott óriási hatásköre ne maradjon egységes irányítás és látható fej nélkül. Lényeges az, hogy kicsinyes dolgok miatt ne adjunk fel nagy értékeket. Ezek a megfontolások tették kötelességemmé, hogy mint a magyar asszonyok egyik szerény képviselője, (Éljenzés.) oly időben emeljem fel szavamat az állam életére nézetem szerint káros intézkedés ellen, amely intézkedés még bölcs körültekintéssel megakadályozható. Szilárd meggyőződésem, hogy a népjóléti minisztériumra nemcsak, hogy szükség van, hanem ha nem volna meg a népjóléti minisztérium, .akkor azt most kellene megalkotni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Megszüntetése nem jár megtakarítással!) Azt tudjuk, hogy minisztériumokat csakis törvénnyel lehet ^megszüntetni és ha erre kerül a sor, reméljük, hogy a törvényjavaslat minket mindnyájunkat ki fog elégíteni és főképpen a nép jólétét fogja előmozdítani. Azt az interpellációt intézem a miniszterelnök úrhoz, hogy hajlandó-e a t. Házat tájékoztatni a népjóléti minisztérium fenntartása ügyében. (Elénk éljenzés, \taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk!', Halljuk!) Csak néhány nappal ezelőtt volt szerencsém Téglássy Béla t. képviselőtársam hasonló természetű interpellációjára válaszomat megadni. Tulajdonképpen a most elhangzott igen szép és elokvens interpellációra (Ügy van! Ügy van!) lényegi válaszom természetesen nem lehet más, mint az, amit néhány nappal ezelőtt mondottam. Az, hogy a népjóléti minisztérium, mint önálló minisztérium fenntartassék-e vagy pedig más módon intéztessék el a kormányzat kebelén belül az a sok rendkívül fontos, rendkívül szükséges szociális humanitárius anyag és feladat, amely ma a népjóléti minisztérium hatáskörébe tartozik, a törvényhozás bölcs belátásától fog függni abban az esetben és akkor, ha egy erre vonatkozó javaslatot a kormány a Ház elé fog terjeszteni. (Kun Béla: Milyen lesz az? — Tauffer Gábor: Mi lesz a javaslat?)