Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 6 tassanak idefigyelni! Ha az igen t. belügymi­niszter úr és az ő referensei azért veszik fel fizetésüket, hogy azt se tudják, milyen tör­vények intézkednek a legkényesebb kérdések­ben, a szabadságjogok kérdésében, akkor kény­telenek vagyunk őt kitanítani, hogy mi a törvény s mihez van neki joga. (Kun Béla: Vagy adják vissza a fizetésüket! Adják a rokkantaknak! — Zaj. — Elnök csenget.) Méltóztassanak kérem a következőket meg­hallgatni. (Nagy zaj.— Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek. Ulain Ferenc: 1920 augusztus 3-án Teleki Pál gróf aláírásával jelent meg egy rendelet, a 6357. számú rendelet, amely azt mondja, hogy a magyar királyi minisztériumnak az egyes belföldi időszaki lapok megjelenésének és terjesztésének eltiltásáról az 1914. évi július 27-én, vagyis a háború megindításakor kiadott rendelete újból hatályba lép, azzal a kiegészí­téssel, hogy a belügyminiszter olyan belföldi időszaki lapoknak, amelyeknek közleményei az ország belső rendjének és közbiztonságának, valamint külpolitikájának az érdekeit veszé­lyeztetik, megjelenését és .terjesztését szintén eltilthatja. Ez a rendelet 1920-ban jelent meg. Ez után a rendelet után 1922 július 25-én meg­jelent egy rendelet a Bethlen-kormány azon korszakában, midőn liberalizmust hirdetett a végből; hogy itt benn lecsendesítse akkori el­lenzéki ellenfeleit. Ez a rendelet hatályon kí­vül helyezi a 6357. számú stb. miniszteri ren­deletet. Vagyis azt a rendeletet, amelyet én az előbb felolvastam, 1922 júliusában hatályon kívül helyezték. 1922. augusztusában pedig a nemzetgyűlés az 1922: XVII. te. 6. $-ában ia következő felha­talmazást adta a kormánynak (olvassa): «Fel­hatalmaztatik a kormány, hogy a kivételes ha­talom alapján kibocsátott azon rendelkezése­ket, amelyek még hatályon kívül nem helyez­tettek, a közszabadságoknak, valamint a gaz­dasági élet teljes szabadságának visszaállítá­sára irányuló átmeneti időtartam alatt ideig­lenesen hatályban tarthassa és . .a r szükséghez képest módosíthassa vagy kiegészíthesse. Kö­teles azonban a kormány azokat a rendelkezé­seket, amelyek fenntartásának szükségessége időközben megszűnik, azonnal hatályon kívül helyezni. Köteles továbbá a kormány a kivéte­les hatalom alapján kibocsátott mindazokra ia rendelkezésekre vonatkozólag, amelyeket ideig­lenesen hatályban tartott, amennyiben fenn­tartásuk a jelen paragrafusban megszabott hat­hónapi határidőn túl is szükséges,^ a jelen tör­vény életbeléptetésétől számított négy hónapon belül az azokban szabályozott viszonyok tör­vényes rendelkezése végett törvényjavaslatokat terjeszteni a nemzetgyűlés elé.» T. Ház! Ezen 1922-ben készült törvény alap­ján két törvényjavaslat készült. Az egyik az 1922. évből kelt 109. számú, a közrend foko­zottabb biztosításáról szóló törvényjavaslat, amely a lapbetiltásról intézkedik. Ennek 16. §-a a következőképpen szól (olvas'sa): «A bel­ügyminiszter határozott vagy határozatlan időtartamra megtilthatja olyan belföldi idő­szaki- lapnak megjelenését, amely az állam ér­dekeit, a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti, vagy veszélyezteti.» Ebből a törvényja­vaslatból sohasem lett törvény. Két esztendővel később, 1924-ben újabb ja­vaslatot készített (Scitovszky Béla felé) azt hiszem ön, t. volt belügyminiszter úr. (Sci­tovszky Béla: Mikor volt?) Olyan mindegy, (Scitovszky Béla: Akkor ne fogja rám! — Zaj.) Ez a törvényjavaslat ugyancsak a közrend fo­. ülése 1932 április 6-án, szerdán. 179 kozottabb biztosításáról szól és 6. Vának 7. be­kezdésében a következőket mondja (olvassa): «A belügyminiszter határozott vagy határo­zatlan időtartamra megtilthatja olyan belföldi időszaki lapnak a megjelenését, amely az ál­lam érdekeit, a közrendet vap-y a közerkölesi­séget sérti vagy veszélyezteti.» Az a törvény, amelynek alapján az elkob­zást el lehet rendelni, soha létre nem jött. Az a kivételes intézkedés pedig 1920-ból, amely megengedte az elkobzást, hatályon kívül he­lyeztetett^ 1922 július 27-én. Honnan volt tehát önnek mélyen t. belügyminiszter úr, bátorsága ahhoz, hogy törvénytelenül intézkedjék? (Nagy zaj.) Honnan vette ön ezt? (Nagy zaj.) Ta^ nuija meg a jogot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) ön belügyminiszter úr, olyan törvényre hivatko­zik, olyan törvény alapján intézkedett, amely­ről kimutattam, hogy ez a törvény nem léte­zik, és nem- ad jogot arra, hogy így intézked­jék. Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék nyugal­mát és higgadtságát megőrizni. (Zaj a szélső­baloldalon. — Reisinger Ferenc: Igazán túlzott kívánság! — Zaj.) Csendet kérek! Ulain Ferenc: Közöttünk és a szociáldemo­kratapárt között világfelfogási differencia van ... (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek. Ulain Ferenc:... ehhez semmi kétely nem fér, azonban minden alkalommal, amikor ők azért emelnek szót ebben a parlamentben, mert a magyar gazdát, a magyar munkást, a magyar kisembert, a magyar föld népét a csendőrök bántalmazzák, a csendőrök jogai­tól megfosztják, (Kun Béla: Eckhardt adato­kat hozott fel erre! így van! Nem cáfolták meg!) amíg jogaik gyakorlásában megakadá­lyozzák, addig, igen t. miniszter úr, a szociál­demokratákkal égen, földön, poklon keresztül együtt kell lennünk, (Taps a szélsőbaloldalon. — Folytonos zaj. — Malasits Géza: A tör­vényt védjük! A krematórium-Fischer ellen! — Farkas István: A magyar szabadságot véd­jük!) mert a magyar nép^ vállaira nehezednek ezek az idők, a magyar nép gyermekei járnak mezítláb télvíz idején, álmagyar nép tömegei­től szedik el az adót és ő az, aki f elmegy a harctérre, az első sorban küzd és vérzik mind­nyájunkért. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ön, igen t. belügyminiszter úr, most törvénytelenséget követett el, de ez nem az első és az ön egész politikai rendsze­rében nem az utolsó. (Büchler József: Egész múltja mutatja, hogy nem az utolsó!) „Ön, igen t. belügyminiszter úr, itt a Képviselőház színe előtt ugyanazt a metódust folytatja, amelyet az ön nagymestere, Bethlen István folytatott. (Zaj, derültség és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Képviselő úr... Ulain Ferenc: Hát nem mestere volt neki? (Taps és derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Büszke vagyok! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Büszke reá? — Peyer Károly: Ezért bekerül a krematóriumba! — Kun Béla: Akkor miért küldték el Bethlent, miért jött Károlyi? — Zaj. — Az elnöki villanycsengő megszólal.) Elnök: Képviselő urak, maradjanak csend­ben. A képviselő úr beszédideje lejárt, szíves­kedjék befejezni. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! Befejezem tehát felszólalásomat azzal: Vigyázzon az igen t. belügyminiszter úr, mert az a rendszer, amelyre őt megtanította az ő nagymestere, 26*

Next

/
Oldalképek
Tartalom