Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

Az országgyűlés képviselőházának 6 uzsora miatt, azonban ismétlem, — erre majd később még: rá fog-ok térni — 1930. évben öszszesen 26 egyén volt, akit uzsora miatt megbüntettek. A legnagyobb büntetés sem baladta azonban túl a háromhónapi fogházat. Ha ezt látjuk, akkor tényleg azon kell gondolkoznunk, vájjon minek itt uzsorajavaslat, (hiszen ebben az országban nem volt uzsora. Pedig jól tudjuk, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz; jól tudjuk, hogy magyar népünk az uzsora jármában görnyed; jói tudjuk, hogy rettenetes uzsorakamatokat kell fizetniük az eladósodott magyar gazdáknak és nem gazdáknak egyaránt, tehát nem lehet másban hiba, mint egyfelől magában a törvényben, másfelől a tőrvény végrehajtásában. Ez a javaslat a törvény hiányain és a végrehajtás iniányain akar segíteni és minthogy én az igazságügyminiszter úr iránt bizalommal vagyok, az ő jószándékairól pedig nemcsak én, hanem talán még a túloldal is meg van győződve, jószándékait honorálni kívánom akkor, amikor ezt a javaslatot általánosságban elfogadom. Elfogadom különösen azokkal a módosításokkal, amelyeket Váry Albert igen t. képviselőtársam az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg tegnap előterjesztett. Elfogadom a javaslatot azért, mert a javaslat megtalálja <aiz aranyközépútat, nem; megy át olyan területekre, amelyek kipróbálatlanok, nem konstruál egészen szokatlan s a bírói gyakorlatunkkal ellentétes új rendelkezéseket, hanem a bírói gyakorlatot, a judikaturát figyelembevéve és hozzávéve azokat a hiányokat, amelyeket éppen a bírói juidikatura mutatott ki, szerkesztődött meg és készült el ez a javaslat. Igen t. uraim! A javaslatot — mint említettem — azokkal a módosításokkal fogadom el, amelyeket Váry igen t. képviselőtársam előterjesztett. Elfogadom a törvényjavaslat 1. §-át, amely tulajdonképpen megállapítja az uzsorásszerzödés lényegét és mibenlétét. Meg kell valilianomi azonban, hogy ez a szöveg és ez a szakasz az eddigi gyakorlat alapján a kiuzsorázott fél szorult helyzetét magában elegendőnek tartja ahihoz, hogy ez alapon meg lehessen állapítani, hogy egy szerződés uzsorásszerződés-e, vagy pedig, Ihogy az ilyen uzsoirásszerződéssel az illető bűncselekményt követett el. Jobban szerettem vodna, ha a kodifikátor urak a szorult helyzetet -összekötötték volna vagy a könnyelműséggel, vagy pedig az értelmi gyengeséggel, vagy a tapasztalatlansággal, vagy a függő helyzettel. A kettő együtt sokkal nagyobb biztosítékot nyújtott volna abban a tekintetben, hogy nem történnek meg a jövőben azok a visszaélések, amelyek a rosszhiszemű kiuzsorázottak részéről a múltban előadódtak. Ebben a szövegezésében is. elfogadom azonban a javaslatot, elfogadom azokat a magánjogi rendelkezéseket is, amelyeket a bírói judikatura már úgyis honorált. Ami már most ennek a kérdésnek büntetőjogi vonatkozásait illeti, itt is helyesebbnek tartom Váry Albert igen t. képviselőtársam indítványát s az általa konstruált és indítványban benyújtott 5. §-t az ő szövegezésében fogadom el. Váry Albert ugyanis az uzsora vétségét, szemben az 1. § tág rendelkezéseivel, csak a pénz vagy ingó dologra vonatkozó szerződéskötéssel elkövetett uzsorásügyletekre korlátozza. Ezt helyes intézkedésnek tartom, viszont azonban nem tudom elfogadni az 5. §-nak — a Váry Albert szövegezése szerinti 4. §-nak — második bekezdését, .amely^ az üzletszerű, a minősített -uzsorát konstruál ja meg. . ülése 1932 április 6-án, szerdán. 163 Ennek a 5. §-nak első és második bekezdése között logikai ellentétet látok. Az első bekezdés szerint a közönséges uzsorát az követi el, aki uzsorásszerződést köt (Zaj.) és ez a szerződés pénzre vagy ingó dolgokra vonatkozik. Az üzletszerű uzsorát az 5. § második bekezdésének első felében Váry. Albert indítványa a következőképpen konstruálja meg: Az uzsora bűntettét követi el és három évig terjedhető büntetéssel, hivatalvesztéssel és a politikai jo

1gok gyakorlásának felfüggesztésével büntetendő az, aki uzsorásszerződésekkel üzletszerűen foglalkozik. Nekem ezzel az indítvánnyal szemben aggályaim vannak, mert az 1- § szerint az uzsorát csak az követheti el, aki pénzre vagy más ingó dologra vonatkozó uzsorásszerződést köt, ellenben az 5. §-nak általam most felolvasott második bekezdése szerint az üzletszerű uzsorát az is elkövetheti, aki még soha, egyetlenegy, az 1, §-ba ütköző uzsorát sem követett el, aki tehát so'ha a büntetőtörvénykönyvbe ütköző uzsorát nem követett el, az 5. § második bekezdése szerint üzletszerű uzsora vétségében mondható ki bűnösnek. Ezt az indítványt logikailag nem tartom helyénvalónak. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha minősített esetek közé az igazságügyminiszter úr azt venné fel, hogyha valaki az 1. § által megállapított uzsora vétségében három esetben jogerősen már bűnösnek mondatott ki, a minősített uzsora bűntettét követi el. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lehetetlennek tartom azt, hogyha valaki semmit sem követett el, ha valaki soha egyetlen uzsoravétséget sem követett el, akkor azért, mert olyan cselekmények sorozatát követi el, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe nem ütköznek, őt a minősített, üzletszerű ' uzsora vétségében lelhessen bűnösnek kimondani. Amikor ennek az indítványnak a módosítását kérem, ezt nemcsak a magam nevében, hanem a parament jogász tagjai nagy része, legalább is a mi pártunkhoz tartozó jogász tagok részéről kivétel nélkül, de a túloldalról is kaptam ilyen irányú felszólítást, (Gál Jenő: Feltétlenül! Ügy van!) hogy az ő nevükben is terjesszek elő kérelmet. Ahogyan Gál Jenő igen t. képviselőtársam helyesléséből látom, azt mondhatnám, hogy a parlament összes jogász tagjainak egyértelmű kívánságát tolmácsolom akkor, amikor azt kérem, hogy a javaslatnak szerintem^ helytelen és téves, büntetőjogilag is téves intézkedését, illetőleg kodifikációját az igazságügyminiszter úr megváltoztassa, illetve a részletes tárgyalás során más szövegezést méltóztassék elénkterjeszteni. Ami a minősített uzsorára vonatkozó rendelkezés második felét illeti, azt teljes mértékben elfogadom. A törvény beszél a színleges ügyletekről, a váltóügyletekről. Legyen szabad a váltóügyletekkel elkövetett uzsoránál egy pillanatra megállanom. Tudjuk jól, hogy a háború után egy ideig a váltó teljesen kiment a divatból, az emberek nem írtak alá váltót, — a jó Isten tudja, miért nem, — a kereskedelmi forgalomból is eltűnt a váltó, azonban most az utóbbi esztendőkben különösen a vidéket árasztották el váltókkal kölcsönügyleteknél, áruügyleteknél egyaránt, a nép egyszerű fiaival mindig váltókat iratnak alá. En tapasztalatból tudom, hogy az a váltó, amelyet a paraszttal, a magyar gazdatársadalom egyszerű tagjával aláíratnak az ügynökök, a kereskedők, a bankok és egyéb köles öntnyujtók, rettenetes következményékkel szokott járni. Tudom jól, hogy van nemzetközi váltójogi egyezmény,24*