Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-61
162 Az országgyűlés képviselőházának Huszár Dezső: Ilyen disznóságokat lehet írni? — Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat maradjanak állva, hogy a jegyző úr megszámlálja a szavazókat. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazó képviselőket): 26. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: A hóhéri állás üresedésben van, jelentkezzék a belügyminiszter úr! — Nagy zaj és közbekiáltások a, jobboldalon.) Elnök; Most kérem azokat a képviselő urakat, akik az engedélyt nem adják meg, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, méltóztassék a képviselő urakat összeszámlálni. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a szavazó képviselőket): 42. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon; Sajtógyilkosok!) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat ismételten rendreutasítom. (Györki Imre: Sajtóhóhérok! — Buchinger Manó: Ez az igazság!) Az engedély megadása mellett szavaztak 26-an, ellene 42-en, így kimondom a határozatot, hogy a Ház a napirend előtti felszólalásokra az engedélyt nem adta meg. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Hol van az öreg pipás? — Közbekiáltások jobbfelől.) Napirend szerint következik az uzsoráról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Peyer Károly: Ez az uzsora! Ez a politikai uzsora! — Kohók Lajos közbeszól. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Politikai csalók! — Zaj.) Kabók Lajos képviselő urat ismételten rendreutasítom. (Folytonos, nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Hamiskártyások! — Zaj és közbekiáltások a jobboldalon.) Propper Sándor képviselő urat rendreutasítom. (A szociáldemokrata képviselők kivonulnak a teremből.) Szólásra következik Kelemen Kornél képviselő úr, aki beszédének elmondására a tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Kelemen Kornél: T. Ház! A túlsó oldalról.azt kiabálják felénk, hogy sajtógyilkoaok vagyunk. (Patacsi Dénes: Azok nemzetgyilkosok!) Azt hiszem, t. uraim, hogy inkább legyünk sajtógyilkosok, mint nemzetgyilkosok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ami az uzsoráról szóló törvényjavaslatot illeti, t. előttem szólott képviselőtársaim aszerint döntötték el az időszerűség kérdését, amiképpen a baloldalon vagy a jobboldalon ülnek. Baloldali t. képviselőtársaim arra az álláspontra helyezkednek, hogy az uzsora javaslat a mai ndhéz viszonyok mellett nem aktuális, hogy itt nem uzsorajavaslatokat kellene tárgyalni, hanem olyan gazdasági természetű javaslatokat, amelyekkel a népnek mai nyomorán és^ kétségbeejtő gazdasági helyzetén lehetne segíteni. Megengedem, hogy talán helyesebb volna, ha itt ma — én is jobban szeretném — valami csodatevő javaslatot tárgyalhatnánk, azonban, sajnos, ilyen gazdasági javaslatok nincsenek. Nem azért nincsenek, mert a kormányban nincs meg a jószándék, nincs meg a törekvés ebben a tekintetben, hanem azért nincsenek, mert ilyen csodatevő javaslatokkal előállani sokkal nehezebb, mint azokat követelni. Viszont a mi oldalunkon azon az állásponton vannak képviselőtársaim, hogy igenis, az üzsoratörvényj avaslat tárgyalása is igen aktuális, magam is ezen az állásponton vagyok és az, hogy a kormány gazdasági miniszterei nem jönnek ide gazdasági javaslatokkal, ez 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. még nem menti fel az igazságügyminiszter urat attól a kötelességétől, hogy a saját reszszortjában, a saját hatáskörében megtegye azt, amit neki megtenni kötelessége. Ha nem is tudunk gazdasági javaslatokkal momentán ideállani, ha a kormány nem is tud ilyeneket ma előterjeszteni, azt hiszem, magában véve az a körülmény, hogy az igazságügyminiszter iir arra törekszik, hogy a mai nehéz viszonyok között a gyengébb felet az erősebb féllel szemben megvédje és büntető törvényekkel igyekezzék megakadályozni azt, hogy a mai nehéz viszonyok között akadjanak emberek, akik a gyengébb felet ki akarják uzsorázni, ez az igaizságügyminiszter úrnak olyan (helyes és jogos törekvése, amelyet nekünk honorálnunk kell. Ha már mást nem tudunk nyújtani a magyar népnek, amely megmentését várja, akkor legalább mutassuk a jószándékot. A jószándék magában is már jólesik ennek a népnek, és legalább a lelkek egyensúlyát igyekszik helyreállítani. Igen tisztelt Ház! Túloldali képviselőtársaim, így különösen Magyar Pál t. képviselőtársam különben igen értékes beszédében hoszszasan fejtette ki, hogy a gazdasági szabadság elvébe ütközik ez a javaslat és a gazdasági éleinek kerékkötője, ha ma a hitelkrízis közepette jövünk ide egy ilyen javaslattal. Hogy hitelkrízis van, ez kétségtelen, mindanynyian tudjuk. Nem kell újra elmondani, hogy a falukban iáiig van egypár fillér. Valóban igaz az, hogy nem tudnak 10—20 pengőt összeszedni egy-egy kisebb faluban, annyira eltűnt a pénz a piacról és valóban olyan javaslatokat szeretnénk látni, amelyek az eltűnt és elbujt, rejtekhelyére menekült pénzt valamiképpen előcsalja. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy éppen azért, mert a pénz anynyira elrejtőzött, azokkal szemben, akik ezt a mai szorult helyzetet ki akarják használni, az igazságügyminiszter úr javaslatot ne terjeszszen a Ház elé. De ami a gazdasági szabadságot illeti, az uzsora története, amelyre már előttem szólott t. képviselőtársaim is utaltak, megmutatja, még azok is, akik a gazdasági szabadság álláspontján vannak, kénytelenek elismerni, hogyha az uzsoratörvényeket, a gazdasági életet korlátozó törvényes rendelkezéseket időnként el is törölték, pár esztendő múlva mindig éppen a gazdasági szabadság hívei voltak azok, akik rájöttek, hogy a korlátlan szabadság a gazdasági életben éppen úgy megbosszulja magát, mint ahogy a szabadságjogok általában, ha teljesen korlátozatlanok, felfordulásra vezetnek és nem szolgálják azt a célt, amelyet ideális emberek a szabadságjogokkal szolgálni szeretnének. Ha azt nézem, hogy ebben az országban mennyi volt az uzsorás és ha ezt veszem tekintetbe, akkor megint azt kellene mondanom, hogy tulajdonképpen minek az uzsorajavaslat, hiszen ebben az országban uzsorás alig akad. Az 1930. évi statisztika szerint az egész ország területén összesen 26 uzsorást büntettek meg. Érdekes, hogy ebből a 26-ból Budapestre öszszesen csak 5 esik egy esztendő alatt. 1928-ban az egész ország területén összesen 16 uzsorást büntettek meg. 1929-ben az egész ország területén összesen 34 uzsorást büntettek meg. (Mojzes János: Nem lehet, mikor az állam a legnagyobb uzsorás! A Társadalombiztosító, késedelmi kamatok, adóhátralékok!) Feljelentés sokkal több volt, mert a statisztika kimutatása szerint 1930-ban 261 feljelentést tettek