Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-61

162 Az országgyűlés képviselőházának Huszár Dezső: Ilyen disznóságokat lehet írni? — Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat ma­radjanak állva, hogy a jegyző úr megszámlál­ja a szavazókat. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a sza­vazó képviselőket): 26. (Nagy zaj a szélsőbal­oldalon. — Propper Sándor: A hóhéri állás üresedésben van, jelentkezzék a belügyminisz­ter úr! — Nagy zaj és közbekiáltások a, jobb­oldalon.) Elnök; Most kérem azokat a képviselő ura­kat, akik az engedélyt nem adják meg, méltóz­tassanak felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, méltóztassék a képviselő urakat összeszámlálni. Frey Vilmos jegyző (megszámlálja a sza­vazó képviselőket): 42. (Nagy zaj és felkiáltá­sok a szélsőbaloldalon; Sajtógyilkosok!) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat ismé­telten rendreutasítom. (Györki Imre: Sajtó­hóhérok! — Buchinger Manó: Ez az igazság!) Az engedély megadása mellett szavaztak 26-an, ellene 42-en, így kimondom a határo­zatot, hogy a Ház a napirend előtti felszó­lalásokra az engedélyt nem adta meg. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Hol van az öreg pipás? — Közbekiáltások jobbfelől.) Napirend szerint következik az uzsoráról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. (Peyer Károly: Ez az uzsora! Ez a politikai uzsora! — Kohók Lajos közbeszól. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Politikai csalók! — Zaj.) Kabók Lajos képviselő urat ismételten rendre­utasítom. (Folytonos, nagy zaj a szélsőbal­oldalon. — Propper Sándor: Hamiskártyások! — Zaj és közbekiáltások a jobboldalon.) Prop­per Sándor képviselő urat rendreutasítom. (A szociáldemokrata képviselők kivonulnak a teremből.) Szólásra következik Kelemen Kornél kép­viselő úr, aki beszédének elmondására a teg­napi ülésünkön halasztást kapott. Kelemen Kornél: T. Ház! A túlsó oldal­ról.azt kiabálják felénk, hogy sajtógyilkoaok vagyunk. (Patacsi Dénes: Azok nemzetgyilko­sok!) Azt hiszem, t. uraim, hogy inkább le­gyünk sajtógyilkosok, mint nemzetgyilkosok. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a kö­zépen.) Ami az uzsoráról szóló törvényjavaslatot illeti, t. előttem szólott képviselőtársaim asze­rint döntötték el az időszerűség kérdését, ami­képpen a baloldalon vagy a jobboldalon ülnek. Baloldali t. képviselőtársaim arra az állás­pontra helyezkednek, hogy az uzsora javaslat a mai ndhéz viszonyok mellett nem aktuális, hogy itt nem uzsorajavaslatokat kellene tár­gyalni, hanem olyan gazdasági természetű javaslatokat, amelyekkel a népnek mai nyo­morán és^ kétségbeejtő gazdasági helyzetén le­hetne segíteni. Megengedem, hogy talán helye­sebb volna, ha itt ma — én is jobban szeret­ném — valami csodatevő javaslatot tárgyal­hatnánk, azonban, sajnos, ilyen gazdasági ja­vaslatok nincsenek. Nem azért nincsenek, mert a kormányban nincs meg a jószándék, nincs meg a törekvés ebben a tekintetben, hanem azért nincsenek, mert ilyen csodatevő javas­latokkal előállani sokkal nehezebb, mint azo­kat követelni. Viszont a mi oldalunkon azon az álláspon­ton vannak képviselőtársaim, hogy igenis, az üzsoratörvényj avaslat tárgyalása is igen ak­tuális, magam is ezen az állásponton vagyok és az, hogy a kormány gazdasági miniszterei nem jönnek ide gazdasági javaslatokkal, ez 61. ülése 1932 április 6-án, szerdán. még nem menti fel az igazságügyminiszter urat attól a kötelességétől, hogy a saját resz­szortjában, a saját hatáskörében megtegye azt, amit neki megtenni kötelessége. Ha nem is tudunk gazdasági javaslatokkal momentán ideállani, ha a kormány nem is tud ilyeneket ma előterjeszteni, azt hiszem, magában véve az a körülmény, hogy az igazságügyminiszter iir arra törekszik, hogy a mai nehéz viszonyok között a gyengébb felet az erősebb féllel szem­ben megvédje és büntető törvényekkel igye­kezzék megakadályozni azt, hogy a mai nehéz viszonyok között akadjanak emberek, akik a gyengébb felet ki akarják uzsorázni, ez az igaizságügyminiszter úrnak olyan (helyes és jogos törekvése, amelyet nekünk honorálnunk kell. Ha már mást nem tudunk nyújtani a magyar népnek, amely megmentését várja, akkor legalább mutassuk a jószándékot. A jószándék magában is már jólesik ennek a népnek, és legalább a lelkek egyensúlyát igyekszik helyreállítani. Igen tisztelt Ház! Túloldali képviselőtár­saim, így különösen Magyar Pál t. képviselő­társam különben igen értékes beszédében hosz­szasan fejtette ki, hogy a gazdasági szabad­ság elvébe ütközik ez a javaslat és a gazda­sági éleinek kerékkötője, ha ma a hitelkrízis közepette jövünk ide egy ilyen javaslattal. Hogy hitelkrízis van, ez kétségtelen, mindany­nyian tudjuk. Nem kell újra elmondani, hogy a falukban iáiig van egypár fillér. Valóban igaz az, hogy nem tudnak 10—20 pengőt össze­szedni egy-egy kisebb faluban, annyira eltűnt a pénz a piacról és valóban olyan javaslato­kat szeretnénk látni, amelyek az eltűnt és el­bujt, rejtekhelyére menekült pénzt valamikép­pen előcsalja. Ez azonban még mindig nem jelenti azt, hogy éppen azért, mert a pénz any­nyira elrejtőzött, azokkal szemben, akik ezt a mai szorult helyzetet ki akarják használni, az igazságügyminiszter úr javaslatot ne terjesz­szen a Ház elé. De ami a gazdasági szabadságot illeti, az uzsora története, amelyre már előttem szólott t. képviselőtársaim is utaltak, megmutatja, még azok is, akik a gazdasági szabadság ál­láspontján vannak, kénytelenek elismerni, hogyha az uzsoratörvényeket, a gazdasági életet korlátozó törvényes rendelkezéseket időnként el is törölték, pár esztendő múlva mindig éppen a gazdasági szabadság hívei voltak azok, akik rájöttek, hogy a korlátlan szabadság a gazdasági életben éppen úgy meg­bosszulja magát, mint ahogy a szabadság­jogok általában, ha teljesen korlátozatlanok, felfordulásra vezetnek és nem szolgálják azt a célt, amelyet ideális emberek a szabadság­jogokkal szolgálni szeretnének. Ha azt nézem, hogy ebben az országban mennyi volt az uzsorás és ha ezt veszem te­kintetbe, akkor megint azt kellene mondanom, hogy tulajdonképpen minek az uzsorajavaslat, hiszen ebben az országban uzsorás alig akad. Az 1930. évi statisztika szerint az egész ország területén összesen 26 uzsorást büntettek meg. Érdekes, hogy ebből a 26-ból Budapestre ösz­szesen csak 5 esik egy esztendő alatt. 1928-ban az egész ország területén összesen 16 uzsorást büntettek meg. 1929-ben az egész ország terü­letén összesen 34 uzsorást büntettek meg. (Mojzes János: Nem lehet, mikor az állam a legnagyobb uzsorás! A Társadalombiztosító, késedelmi kamatok, adóhátralékok!) Feljelen­tés sokkal több volt, mert a statisztika kimu­tatása szerint 1930-ban 261 feljelentést tettek

Next

/
Oldalképek
Tartalom