Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1932 április 5-én, kedden. 153 Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Bejelentem a t. Háznak, hogy a belügyminiszter úr a legközelebbi ülésen a napirend megállapítása után írásbeli választ fog adni Eckhardt Tibor és Petrovácz Gyula képviselő uraknak folyó évi február hó 24-én a gönci járási főszolgabíró ellen felhozott panaszok tárgyában, illetőleg az abauji papságot ért közigazgatási sérelmek ügyében előterjesztett interpellációira. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az uzsorajavaslat folytatólagos tárgyalása, valamint a mai napirendünk 2—7. pontjait képező javaslatok és jelentések. Van valaki a napirendhez szólásra feljegyezve? , Frey Vilmos jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: T. Ház! Amikor az elnök úr napirendi javaslatához hozzászólok és. mondandómat abból a szempontból fogalmazom meg, hogy 'vájjon az a tárgysorozat, amelyet a holnapi napra kitűzni javasolt, arányban áll-e azokkal a követelményekkel, amelyeket az ország minden polgára ma ettől a parlamenttől joggal igényel, akkor, sajnos, arra a megállapításra kell jutnom, hogy az elnök

r úr napirendi javaslatát nem fogadhatom el. Nem fogadhatom el, mert erősen hatása alatt állok annak a ténynek, hogy ezekben az időkben mindenkinek, hatáskörére való tekintet nélkül, teljesítőképessége maximumát kellene felsorakoztatnia a végből, hogy mielőbb megtaláltassanak azok a módozatok, amelyek a mai helyzettel szemben javulást hozhatnak. De nem fogadhatom el az elnök úr javaslatát azért sem, mert ha magamévá teszem is azt az álláspontot, hogy az ország nehéz helyzetében minden kritikának, minden ellenvetésnek óvakodnia kell attól a lehetőségtől, hogy rontsa az amúgyis kiélesedett helyzetet, akkor is szomorúsággal kell, hogy eltöltsön az, hogy abban az időszakban, amikor az európai kérdések gyújtópontjába került a dunai államok gazdasági helyzete és ezzel kapcsolatban Magyarország gazdasági helyzete is, és amikor Anglia és Franciaország miniszterelnökei a hagyományos hétvégi pi'henot is felfüggesztik, hogy a mi ügyünkkel foglalkozzanak, akkor a magyar parlament részére a kormány nem talál más foglalkoztatást, mint ilyen javaslatokat, amilyeneket most tárgyalunk. (Vázsonyi János: Egyhónapi szünet után!) De, t. Ház, hozzátartozik ehhez a kérdéshez az is, hogy éppen ez a tényállás; azt az érzést ikell hogy ébressze az emberben, mintha a kormány nem volna tisztában azzal a helyzettel, amelyben vagyunk, vagy nem akarna erről tudomást venni. Mert ha a mi állandó felszólalásainkat nem is méltóztatnak elég figyelemre méltatni, méltóztassanak a Népszövetség pénzügyi bizottságának legutóbbi jelentését elolvasni és annak minden szavából, minden megállapításából meggyőződni arról, hogy mennyire nem áll a parlament foglalkoztatása és az egész kormányzati rendszer kapcsolatban azzal, amit ennek az országnak létérdeke valójában megkövetel. Annak dokumentálására, hogy mennyire elvesztette ez a kormány a kapcsolatot az élettel, én egy látszólag jelentéktelenebb kérdést bátorkodom a Ház színe elé >hozni; egy látszóKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. lag jelentéktelenebb kérdést, ez első pillanatra nem látszik összhangban lenni azzal, amit az ország általános gazdasági helyzetéről elmondottam. De miként áll az az igazság, hogy egy csepp a tengerből visszaadja az egész Óceán jellegét, azonképpen merem állítani, hogy egyegy kormányintézkedés ferdesége, az élettel való kapesolatnélkülisége erősen karakterizálja azt a rendszert, amelyet a mai kormányzat nálunk meghonosított. Köviden arról van szó, hogy a magyarországi munkásdalegyletek szövetsége 25 éves jubileuma alkalmából egy európaközi dalosünnepélyt kívánt rendezni; egy európaközi dalosünnepélyt, amelyet — és ezt jól méltóztassanak megjegyezni — a munkásság saját iniciatívájából össze akart kötni a magyar géniusz külföldön is legjobban ismert egyik képviselőjének, Liszt Ferenc centennáriumának ünnepélyével és az európai munkásság itt Budapesten Liszt Ferenc emlékének hódolva, akart egy kultúrjelentőségű ünnepséget rendezni, egy kultúrjelentőségű ünnepséget, amelynek azonban a mai viszonyok között nemcsak gazdasági, hanem messzemenő külpolitikai jelentősége is van. Mert amikor a dunai konföderációval, illetőleg a dunai államok gazdasági közeledésével kapcsolatban egész Európa szeme ránk figyel, nagy jelentősége van annak, hogy milyen gesztusok történnek itt Európa felé; nagy jelentősége van minden intézkedésnek, hogy a közeledés jelszavának hirdetése korában milyen megértést tudunk tanúsítani Európa többi országaival szemben. Amikor a munkásdalosszövetség ezt az ünnepséget nagy hozzáértéssel, nagy szeretettel, a politikumnak teljes kikapcsolásával előkészítette és amikor e munkásságának nyomán nem kevesebb, mint 17 külföldi ország dalosegyletei jelentkeztek, hogy ezen az ünnepélyen résztvesznek — köztük Anglia, Dánia, Luxemburg, Belgium, tehát^ vezető gazdasági jelentőségű országok munkás-dalegyletei — és amikor a főváros tanácsa, az idegenforgalmi tanács és minden erre kompetens tényező a legnagyobb örömmel üdvözli ezt a mozgalmat, akkor r a magyar belügyminiszter egyszerű intézkedéssel az ünnepély megtartását és a külföldi munkások idejövetelét megtiltotta. (Buchinger Manó: Tisztelteti a Nyugatot!) Ennek a kérdésnek politikai jelentősége mellett kénytelen vagyok rámutatni annak a gazdasági jelentőségére is. Mert ebben az időszakban, amikor állandóan arról beszélünk, hogyan lehet újabb munkalehetőségeket teremteni, amikor minden tényező agyának minden sejtjével azon fáradozik, miként tudna a bajokon enyhíteni, akkor éppen azt a fejlődő iparágunkat, amelynek még a mai kivételes rossz gazdasági helyzetben is megvan a maga lehetősége, tudniillik az idegenforgalmi iparágunkat is, az élettől elvonatkoztatva, az élet követelményeivel szembekerülve a belügyminiszter úr egyetlenegy intézkedésével annyira visszaveti, hogy ankétezhet az idegenforgalmi tanács dolgozhatnak az idegenforgalmi intézmények, ezt a hibát korrigálni, helyrehozni nagyon nehéz. Annál sajnálatosabb ez a ténykedésemért a belügyminiszter úrnak is illenék tudnia, hogy nincs még egy iparág, amely olyan öszszefogóan tud foglalkoztatni minden iparágat és foglalkozási ágat, mint éppen az idegenforgalom és nincs még egy iparág, nincs még egy gazdasági tevékenység, amelynek eredményei olyan gyorsan realizálódnak, mint éppen az idegenforgalommal kapcsolatos eredmények. 23