Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

154 Az országgyűlés képviselőházának Ennek fontosságát minden ország felfogja, ennek fontosságához minden ország alkalmazkodik. (Bródy Ernő: Milyen címen tiltja be? — Buchinger Manó: Az egységespárti diktatúra címén!) A cím a legérdekesebb. Magyarország belügyminisztere, amikor ebben a kérdésben nála szokásom és ízlésem ellenére instanciáztam, egészen érthetetlenül a gazdasági helyzettel indokolta az ünnepély betiltását és arra az ellenvetésemre, hogy hiszen ezek nein kérnek pénzt, ezek hoznak pénzt és hívatva vannak arra, hogy itt közvetlen tapasztalataik nyomán eloszlassák a nyugati országokban rólunk elterjedt azt a tévhitet, mintha ide nyugati ember nem jöhetne, mintha itt a gazdasági helyzet leromlása következtében olyan viszonyok volnának, hogy az idegennek Bécsben meg kell állania, azt mondotta, hogy konszideráció tárgyává teszi^ álláspontját és a konszideráció eredményeképpen végleg, minden indokolás nélkül, az ünnepélyt betiltotta. (Bródy Ernő: Dal nélkül nem jöhetnek ide? (Derültség.) Farkas István: Félnek, hogy^ meglátják az itteni panamákat.)^ Ha a munkásságban nem volna meg a készség arra, hogy nyugati kapcsolatait általános helyzetünk megvilágítására fruktifikálja, akkor nekünk, illetve a kormánynak kellene erre az akcióra felkérni, de nem értem, hogy amikor a munkásságban megvan erre a készség, akkor a kormány, kétségtelenül kizárólag politikumból és az ország gazdasági érdekeivel való szembehelyezkedéséből, a munkásságnak ezt a helyes iniciálását megsemmisíti, lehetetlenné teszi. T. Ház! Én ezt a kérdést nem hoztam interpelláció formájában a t. Ház elé, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Majd mi hozzuk!) bevallom, azért nem hoztam a t. Ház színe elé, mert még ebben az időpontban is, amikor úgy érzem, hogy minden tárgyilagosságra való törekvésem dacára is csak a megbélyegzés hangján lehet a belügyminiszter úr intézkedéséről szólani, azon a véleményen vagyok, hogy eleget ártott már a belügyminiszter úr ezzel az intézkedésével, nem akarok tőle olyan választ provokálni, amely csak még ártalmasabb, csak még károsabb lehetne az ország érdekeire nézve. Magyarország belügyminisztere nagy úr, eltilthatja azt, hogy _ Európa munkásai Magyarországon ünnepeljék a magyar Géniuszt, (Malasits Géza: Majd elmennek Bécsbe ünnepelni.) megtilthatja azt is, hogy a mai magyar lélekhez legközelebb álló, a mai érzelmeket legjobban visszaadó, világszerte elismert magyar költőt, Ady Endrét szavalják, de egyet nem tilthat el, nem tilthatja el, hogy a szívek érezzenek, hogy az agyak gondolkozzanak (Buchinger Manó: Dehogy nem, azt is eltiltja! — Malasits Géza: Már ezzel is kísérletet tesznek!) és meg vagyok róla győződve, hogy nincs az a szélsőséges agitátor, nincs az a mai társadalmi rend ellen állást foglaló legelkeseredettebb ellenfél, aki annyit ártana a polgári társadalomnak, aki annyira megmételyezné a polgári társadalom érzéseit, mint egy ilyen maradi, az élettől magát elszakító intézkedés, mint amilyen a belügyminiszter úr magatartásában megnyilvánul. (Ügy van! Ügy van a bal- és szélsőbaloldalon.) T. Ház! Amikor ezt a kérdést itt a Ház színe elé hoztam, ezzel egyetlenegy célom volt, hogy egyrészt a magyar közvéleményt tájékoztassam, másrészt, minthogy egy, egész Európa figyelmét felkeltő, az idegenforgalom érdekét szolgáló intézmény vezetőjeképpen, 6 0. ülése 1932 április 5-én, kedden. tudniillik a budapesti Nemzetközi Vásár vezetőjeképpen egész Európa gazdasági köreivel érintkezésben állok, innen, erről a helyről üzenjem Európa polgárainak és munkásainak: a magyarországi polgárság nem azonosítja magát azzal a íreakciós, azzal a maradi állásfoglalással, (Elénk helyeslés.) amelyet a belügyminiszter álláspontja visszatükröz; Magyarország polgársága érzi az európai szolidaritás szükségességét, nemcsak ilyen kultúrténykedések lebonyolításában, hanem az összefogás szükségességében is, és éppen a belügyminiszter úr ilyen intézkedései fogják siettetni a folyamatot, amikor nem a /.jártok, hanem világfelfogás, a munka megbecsülése, az élethez való kapcsolat fog mindannyiunkat egymás mellé sorakoztatni, akik nem 'azonosítjuk magunkat a politikumot minden egyéb érdek felé helyező magatartással. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Gróf Ráday Gedeon. (Kun Béla: Az egységespárt helyesli a belügyminiszter úr magatartását? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Gróf Ráday Gedeon: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor a napirendhez szót kérek, önkéntelenül ajkamra tóiul az a kérdés, hogy miért töltünk hát el mi nap-nap mellett időt napirendi vitával. (Farkas István: Borzalmas dolog!) Hiszen szó sincs róla, a házszabályok erre módot adnak, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) de az is egészen bizonyos, íhogy az intenció nem az, hogy akár van rá ok, akár nincs, ez uzussá váljék és hogy nap-nap mellett hosszú időt töltsünk el ezzel a kérdéssel. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Tessék hazamenni! — Elnök csenget.) Egészen bizonyos, hogy a házszabályok intenciója az volt, hogy nagyfontosságú, nagy horderejű országos kérdésekben módi adassék arra, hogy esetleg az elnök napirendi indítványától eltérve, fontos és lényeges kérdések tűzessenek napirendre- Higy tehát én ne essem abba a íhábábiai, hogy felesleges szopocsékolássál igénybeveszem a mélyen t. Ház türelmét, (Farkas István: Menjen a Kettős Kereszt Vérszövétségbe, ott nem. pocsékolják a szót!) egyszerűen és tiszteletteljesen azt kérem: méltóztassék az elnöki indítványt elfogadni és azt határozattá emelni. (Helyeslés a jobboldialon. — Zaj a szélsőbaloldabon.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Vázsonyi János. Vázsonyi János: T. Képviselőház! (Zaj. — Elnök csenget.) Régi parlamenti szokás az, hogy mindenkor, amikor olyan kérdéseket tárgyal a (parlament, amely kérdések nem élnek bent a nép lelkületében s amikor egészen más kérdések azok, »amelyek érdeklik a nép széles rétegeit, foglalkozás és társadalmi különbség nélkül, akkor egyes kérdéseket a napirendi vitánál szoktak felhozni és mozaikként a napirendnél mondanak el. (Mojzes János: S amelyek fontosabbak, mint a napirend! — Ellenmondások a jobboldalon.) Régebben már nem volt klotűr s egészen más parlament volt, más házszabályok voltak s mindenki annyit beszélhetett itt, amennyit akart. (Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Nem volt időre beállított szájkosár! — Ulain Ferenc: Es a költségvetés pénzeit nem herdálták el. Betartották a költségvetést. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj. - Elnök csenget.) T. Ház! Sajnálatos, hogy a: napirendi vi-