Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
152 Az országgyűlés képviselőházának 60. illése 1932 április 5-én, kedden. vetélni a túlságosan magas kamatot. (Magyar Pál: Jól tetszik aposztrofálni a külföldi hitelezőket! — Vázsonyi János: A legmagasabb kamat, 24%, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél van! 24%! — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Ezzel a hitelt visszaállítjuk a maga morális alapjaira és a mostani kölcsönös félrevezetésből és félrevezettetésből Széchenyi István-i értelemben vett hitelllé fogjuk átalakítani. Akkor azonban, amikor a magas kannátokat, mint a hitelnek, mint okozatnak egyik forrását és egyik szülőokát feltártam, kénytelen vagyok tovább menni és azt is megállapítani, hogy magas kamat van ugyan ebben az országban, hanem pénz — az nincs. Itt megint az uzsorának egyik lehetőségére, egyik legújabban megnyílt módjára kívánom; az előadó úr figyelmét is felhívni. Ez pedig abban rejlik, hogy pénz nem lévén, falun ma már kezd kialakulni a cserekereskedelem. Például értesültenni róla, a — ez pozitív tény — hogy legutóbb az egyik falun a vásáron a tehenet nem pénzért adták, az egész faluban ugyanis nincs pénz, — mert méltóztassék ezt úgy venni, hogy vannak falvak, iából 20 pengőt sem lelhet összeszedni, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) — hanem az egyiknek van eladó tehene, a másiknak van eladó búzája, pénzie pedig egyiknek sincs. Itt is az történt, hogy az illető a tehenet eladta 2 mázsái búzáért. Kérdem most az igen t. előadó urat: hogyan fogja itt megállapítani az uzsora tényálladéki elemeit, mikor nincs értékmérői Abban a faluban a pénz, a pengő nem értékmérő, ott nem lehet azt mondani, hogy a tehén 200 pengő és a búza mázsája 10 pengő. Nem:! Ott ennek a tehénnek két mázsa búza azi ára. Itt azután kifejlődik egy új uzsoranem, a csereuzsora, az uzsorának egy egésizen új fajtája, amely azonban a cserekereskedelemmel önkénytelenül be fog vonulni és amelyről a legközelebbi ülésszakban hozhatunk egy új törvényt. Pedig ezt meg lehet előzni. Méltóztassék megszüntetni azt a deflációs politikát, amely ma kivonja a gazldlasági életből a pénzforgalmi eszközöket, a pénzt. Tessék ebben az irányban is, mint törvényhozás, megfelelő nyomást gyakorolni a Nemzeti Bankra. Én felelősségem tudatában, nem ok nélkül, emelek erről a helyről, innen, ebből a pártból szót a defláció ellen. Ez csak egyéni felfogáso»mi, de igenis, éppen a kormányzópárt felelős helyéről is hangoztatni kívánom, hogy a deflációs pénzügyi irányziat, amelyet Nemzeti Bankunk követ, nemcsak, hogy nem felel meg az ország érdekeinek, hanem felburjánoztatja az uzsorát, mint ahogyan az általam említett csereuzsora lehetősége, kifejlődése és nemsokára ebben az országban való elterjedése azt bizonyítani fogja. (Magyar Pál: Nem tisztázná ezt a kérdést a pénzügyminiszterével 1 ? Szerencse, hogy ez csupán egyéni felfogása!) Az autonóm Nemzeti Bankra tartozik a kérdés, nem a miniszterre. T. Képviselőház! A deflációs politika .aibban nyilvánul meg, hogy amíg 1928 október 31-én még 541 millió pengő volt a magyar bankjegyforgalom, addig ma már 400 millión alul van, de ez sincs mind forgalomban. Kezeim közt van a 14 legnagyobb budapesti pénzintézetnek március 15-ig közzétett mérlege és ebből megállapítom, hogy 1931 december 31-én a 14 intézet pénztári készletei és bankári követelései 161,124.000 pengőt tettek ki. Ennyi pénz és ennyi bankári követelés, készpénz ott hevert a bankok trezorjaiban felhasználatlanul. Ha most hozzáveszem a többi intézetek pénzkészletét is — ma tudniillik nagyobb pénzkészletet kell tartaniok a bankoknak, mert a bankzárlat óta a közönség bizalma megingott, a bankbetéteket gyakrabban veszik ki, nagyobb készletet tartanak, tehát ha hozzáveszem azonfelül azt is, hogy a Postatakarékpénztárban is állandóan nagyobbösszegű pénznek kell lennie, ha hozzáveszem azt, hogy az egyes; vállalatok is kell, hogy tartalékoljanak pénzt, az egyes embereknél is van pénz, nem forog, egy darabig áll a pénz, akkor azt hiszem, Magyarországon a 350—360 millió pengőből forgalomban 150—200 milliónál sokkal több nincs. Ezzel a 150—200 millió pengővel egy ország gazdasági életét lebonyolítani, a kellő közgazdasági körforgást fenntartani nem lehet. Ez ia egyik forrása az uzsorának. Ezekben az elgondolásokban azokra a hátterekre kívántam rámutatni, amelyekből mintegy az élet követelése tört elő, ez az uzeoratörvényjavaslat. Egy feljajduló orszásr eladósodottjai követelik az uzsoratörvénynek a megvalósítását és ebből a javaslatból törvény is lesz. De én nem akarom, hogy ez a törvény csak egy lapjai legyen törvénytárunknak, én azt akarom, hogy az a magas erkölcsi elgondolás, amely iái törvényjavaslatot diktálta, az a magas erkölcsi szellem, amely a törvény szerkesztőit, elsősorban az igazságügyminiszter urat ebben a munkájában lelkesítette, terjedjen el az országban, hogy a kizsákmányolás elleni szellem, a tőkének, a munkának, a fáradozásnak egyenlő értékelése találjon végre elismerést. Erre azt szokták mondani, hogy nehéz nekünk mai helyzetünkben újabb gazdasági elgondolásokat megvalósítani, mert szegények vagyunk. Széchenyi István erre is mondott valamit (olvassa): «Más, most gazdag és pénzes nemzetek sem voltak mindig dúsak. Velence, Genua, Hollandia arany- és ezüstbánya nélkül valaha Európa minden « kincseiben fénylettek és az emberi ész Britanniába idézi a félvilág javait. Az angol nem kezdette a gyarapodás talpkövét pénzzel, de munkával.» Azt látom, hogy a< munkára itt ebben az országban a kellő készség megvan, csak nem szabad megengedni, hogy ennek a munkának eredményeit a tőke túlságosan magas kamatokkal kizsákmányolja. Ez a törvényjavaslat szerencsésen rámutat közéletünk, mai gazdasági életünk egyik legrettentőbb hibájára, rákfenéjére, az uzsorára, amely a kamatok túlságos magasságában nyilvánult meg. Szükség volt erre a törvényjavaslatra. Örömmel üdvözlöm és elfogadom, de egyúttal ismétlem: látom azt a szellemet, amely ebből az egész országra kisugározni hivatva van, látom, hogy Széchenyi szellemében akar dolgozni ez a törvényjavaslat a nemzet boldogulásán és mivel a nemzet boldogulását biztos célkitűzéssel és jól megválasztott eszközökkel kívánja szolgálni, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen! Szólásra következik? Frey Vilmos Jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Ház! Tisztelettel kérem beszédemnek a holnapi napra való halasztását. (Helyeslés.)
