Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. kül, minden nemzeti célkitűzés nélkül ment bele ez a magyarság a világháborúba. Mondja meg és magyarázza meg nekem bárki, hogy miért ment bele a magyarság a világháborúba, mi célja volt vele? Idehaza megoldatlan problémák között vergődött a nép. A megoldatlan problémák között legfontosabb volt a földkérdés megoldása és a választójog. Ennek a két nagy problémának megoldása nélkül, nemzeti célkitűzés nélkül ment bele a magyar nép a háborúba, ott pusztult el színe java a világháborúban; harcolt a németek, törökök, bulgárok oldalán egy egész világ ellen. Mindenki előtt világos volt, hogy ez a harc csak a magyarság bukásával végződhetik. Es bár a németeket rettenetesen megterhelték hadisarccal, és bár minden vesztes állam roppant sokat szenved, de a világháború legnagyobb szenvedője, legnagyobb vesztese a magyar nép. Ebben az a szűkkeblű osztálypolitika, az a Habsburgokat imádó és óhajaikat, kívánságaikat parancsnak tekintő kormányzati rendszer volt a hibás, amely a háború előtt Magyarországot kormányozta. Ha akkor bátor lélekkel, igaz magyar szívvel megcsinálták volna az első magyar földreformot, ha tényleg rászántak volna százmillió koronát a belső telepítésre, ha megcsinálták volna a választójogi reformot, ha megcsinálták volna a titkosságot, akkor az 1914-ben összeülő új^ Képviselőház a háború tekintetében is máskép határozott volna, és ha már a háborúba bele is ment volna a magyar nemzet, valóban nem következett volna be az, ami 1918-ban és 1918. után következett be. Mindaz, ami akkor bekövetkezett, az idejében meg nem csinált reformok eredménye volt. T. Képviselőház! Valahogy analógiát látok a mi helyzetünk és az orosz nép helyzete között. Méltóztatnak tudni, hogy az orosz-japán háború Japánnak ugyan nem hozott nagy eredményt, csak erkölcsi dicsőséget, Oroszországban azonban rettenetes visszahatással járt. Forradalmi mozgalmak jártak a nyomában és 1905-ben és 1906-ban bizony lázas konvulziók rázták meg az orosz társadalmat. Ekkor Stolypin földreformmal lepte meg az orosz népet, azokat a rettenetes ellentéteket és rettenetes aránytalanságokat, amelyek az orosz földbirtokmegoszlás tekintetében fennállottak, törekedett valamiképpen enyhíteni. A reform azonban már későn jött, nem nyugtatott meg senkit. A forradalom a hamu alatt parázslott tovább, mert bár a Stolypin-féle földreform párezer parasztot földhöz juttatott, az orosz nép többsége ezzel a reformmal korántsem volt kielégítve. Parlamentáris kormányzat, parlamentáris gyakorlat Oroszországban nem volt, és így nem lehet csodálkozni azon, hogy tizenhárom évvel később bekövetkezett az orosz forradalom, amely elsöpörte mindazt, ami a cári Oroszországból maradt, és ma mindannyian élő tanúi vagyunk annak, hogyan épít fel magának egy 150 milliós nép egy új országot. Azt hiszem, t. Képviselőház, az^ a földreform, amelyet mi kényszeredetten és^ a viszonyok kényszerítő nyomása alatt csináltunk, ugyancsak későn jött. A hamu alatt lappang itt is a parázs; azok a felszólalások, amelyek tegnap itt elhangzottak, mind azt bizonyítják, hogy a magyar nép szervezkedik, a magyar nép élni akar, és azzal az uralommal, amely 12 év óta sorvasztja a magyar népet, már torkig van, torkig van azzal a folytonos halogatással, amelyet a kormány részéről egy igazán egészséges igazán kielégítő földreform tekintetében tapasztal. Schandl it. képviselőtársam . megemlítette és Kocsán képviselő úr is említést tett arról, hogy a kormány ennek a törvényjavaslatnak kapcsán éljen az elővételi joggal és bocsássa azokat a birtokokat, amelyeket megvásárolt, termelőszövetkeztek rendelkezésére. Körülbelül 50 termelőszövetkezet működik Magyarországon, amelyek 20.000 holdon gazdálkodnak, minden különösebb állami támogatás nélkül, és amelyek eddig valahogy megfeleltek annak a célnak, amelyet maguk elé tűztek. Mármost kérdem én, mi akadálya van annak, hogy a reformot ezen a részen próbáljuk tovább vinni, hogy igyekezzünk földet adni azoknak a termelő szövetkezteknek, igyekezzünk szövetkezeti alapon, akár bérlő, akár termelőszövetkezetekkel megvalósítani a magyar parasztság földiránti sóvárgását? Mert az kétségtelen igaz, hogy ha mi bármilyen földbirtokot felosztunk és odaadjuk teljesen szegény embereknek, akiknek a világon semmijük sincs, csak a munkaerejük, azt ők semmivel sem tudják megmívelni. Ezt azonban el lehet érni anélkül, hogy a föld forgalmát megkötnék, a kormány elérhetné anélkül, hogy ilyen törvényjavaslatot hoz a Ház elé, amely a gyakorlatban tisztán csak a protekciót, a kijárást fogja tovább fejleszteni, amellyel azonban gyakorlatilag a földkérdés megoldásához semmivel sem fog hozzájárulni. Hogy a gyakorlatban ez a reform eddig hogyan érvényesült, erre majd leszek bátor egypár adatot felhozni. Schandl Karoly t. képviselőtársam tegnap az egész Ház felháborodása mellett említette meg, hogy a Magyaroszágtól elszakított és megszállt területeken elkobozzák a földet, azért, mert annak birtokosai magyarok. Hát másképpen, ha talán nem is nemzetiségi, de más szempontból ez Magyarországon is megtörténik. Itt sem engedik a földet megszerezni mindenkinek, főleg nem annak, aki munkás és nem annak, aki azt a földet nem protekció útján szerzi meg. Ebben a tekintetben mi az utódállamoknak különösebb szemrehányást nem tehetünk, mert a földhöz jutni akarónak meggyötrését itt nálunk is értik. (Zaj.) Kögtön bizonyítékkal fogok szolgálni. Magyarországon ezidőszerint körülbelül 30 ezer turista van, akik a legkülönbözőbb turistaegyesületekbe vannak beszervezve. Azt hiszem, felesleges magyaráznom a t. Ház előtt, hogy a sportok egyik legnemesebbje a turistasport, és ez főképpen rendkívül nagy fontossággal bír a munkások, hivatalnokok és tisztviselők számára, akik egész héten át áporodott, porral, gőzzel és egyéb tisztátalansággal telített levegőben kénytelenek dolgozni. Ezekre valóságos üdítő dolog egyszer egy héten, vagy ha ünnep van, kimenni a szabadba és élvezni a természet gyönyörűségeit. Mondanom sem kell, hogy a turistaegyesületeknek^ minden ambíciója arra irányul, hogy menedékházat építsenek maguknak, ahol egyrészt az időjárás viszontagságai elől elhúzódhatnak, másrészt megtalálják az éjjeli szállást, az élelmezést és egyéb kényelmet. Az ilyen turistaházak létesítése minden turistaegyesületnek kitűzött célja. Es amit megtesznek polgári turistaegyesületek, attól nem lehet elzárni a munkásturistaegyesületeket sem. Mert hiszen a turisták nem politizálni mennek ki, hanem üdülni. Mégis, nézzük meg, mi történik a gyakorlatban ennek az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, illetőleg az ennek elődjei által tett megszorításoknak segítségével. A Velencei tó partja ideális strandolóhely, főleg munkások