Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

Àz országgyűlés képviselőházának 6ü szerűségében, .a maga kapkodásában az úgynevezett szabadverseny elvére felépített gazdálkodás a háttérben meghúzódhatott; ezt mint súlyos fogyatékosságot nem vették észre, ina azonban ez a rendszer nem tudja eltartani a milliós tömegeket, noha ezek dolgozni akarnak. Ma 20 millió munkanélküli áll szembe vádlólag a kapitalista rendszerrel és az az új fajtájú kapitalizmus, amely a technikai tökéletesedés legmagasabb fokáig tudta emelni a ter; melést, elfeledkezett arról, hogy ezek az új modern, a technika csodálatos alkotásaképpen megjelent gépek kiszorítják ugyan az emberi anunkaerőt, azonban nem termelnek új fogyasztókat, ellenkezőleg, a munkásnak a termelésből való kiszorításával lerontják a fogyasztást, növelik, azt a diszkrepanciát, amely a megnövekedett termelési kapacitás ésa csökkent fogyasztóképesség között előáll és ezzel az elviselhetetlenségig fokozzák azokat a belső ellentmondásokat, amelyek most lázas nyugtalanságban és vergődésben tartják mindenütt az egész világot. Igen, a kizsákmányolásnak és uzsorának egészen új fajtájával állunk szemben, nem olyanokkal, amilyenekre itt többször utaltak volt, nem a helyhez kötött, lokális, kis uzsorapanamái, nem a sötétben bujkáló kis pénzkölcsönzők piszkos üzletei jelentik ma a problémát, mert ma a problémák egészen más síkon fekszenek és ezeknek megoldásához, ismétlem, a mi meggyőződésünk szerint annál kevésbbé fog hozzányúlhatni ez a társadalmi rendszer, mert hiszen, ha hozzányúl is, az érdemleges segítség egyúttal a saját alapelveinek feladását is jelentené. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Önmagunkra kényszerítünk uzsorásrendszabályokat például akkor, amikor foglyai vagyunk egy nacionalista érzésből, egy nemzeti elfogultságból táplálkozó elzárkózásnak, amely elzárkózás ma szükségképpen összeegyeztethetlenné vált a kapitalista világnak a mai modern szerkezetével és az apró gazdasági egységeknek, az autarchiák kergetésének ez a mániája, ma minden egyes, ilyen önmagát gazdasági önellátással áltató ország népének a kizsákmányolására, a fokozódott mértékű elszegényesítésére és tönkretételére vezet. (Buchinger Manó: Nagyon helyes!) Hozzájárul ehhez az az egészen nagy stílben űzött uzsora és kizsákmányolás, amelyet a hitelrendszernek sajátságos szerkezete folytán a finánckapitalizmus gyakorol nemcsak itt nálunk Magyarországon, hanem mindenütt az egész világon. Egy új oligarchia alakult ki, t. Képviselőház, egy új, nemzetek feletti, országok feletti hatalom, amely a pénz erejénél és hatalmánál fogva diktál országoknak, s ez a rendszer az, amelynek egyes egészen apró és lokális jelentőségű kinövéseivel szemben most egy bátortalan kísérletet mutat a t. igazságügyminiszter úr előterjesztése. Holott — ismétlem — a problémák másutt vannak- Megkezdődött a bomlás folyamata és megkezdődött egy új gazdasági és pénzügyi háború azzal a szerajevói revolverlövéshez hasonlítható ténnyel, amelyet a Creditainsfcalt összeomlása jelentett május 13-án. Ezt az első dörrenést követte egy ennél is nagyobb és hatalmasabb: július hó 13-án, a Danat-Bank bukása és ezzel összefüggően azután a financbapitalizmus rohama az országok egész sora ellen. Ez a roham kizsákmányolást jelent, háromféle módon, annak első, második és harmadik hatványán. A hitelek visszavonatnak és a hitelek visszavonásának állítólag csupán I . ülése 1932* április 5-én, kedden. 143 pénzügypolitikai jelentőségű tényével a finánckapitalizmus az országok egész sorát arra kényszeríti, hogy új adóügyi törvényekkel lépjen a parlamentje elé, s ezekkel az adóügyi törvényekkel újabb és újabb terheket rójon az illető ország lakosságára. Itt van immár a kizsákmányolás második hatványa, s a kizsákmányolás harmadik hatványához jutunk akkor, amikor viszont az illető megrohamozott országnak kapitalizmusa, saját belső természetéből kifolyólag a dolgozó rétegekre hárítja át, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) leszállítva a munkabért, felemelve a munkaidőt, elrúgva mindazokat a korlátozásokat, melyeket akár fennálló' törvények, akár etika, akár más rádiktált és ráparancsolt, s elérkeztünk a kizsákmányolásnak — ismétlem — ahhoz a harmadik hatványához, amikor azután az a roham, amely megindult a nemzetközi pénzhatalmasságok részéről az országok egész sora ellen, az illető országok adófizetőin keresztül eljutott az illető országok kizsákmányolt néptomegéig, amely a dolgok belső törvényszerűsége folytán a reárótt terheket tovább már nem adhatja senkinek, csak ő lesz kénytelen még többet koplalni, még jobban rongyoskodni, a gyermekek táplálékát még jobban restringálni, mert ez — sajnos — a kapitalistauzsora rendszerének belső törvényéből folyik. Itt van a nemzetközi uzsorának egy másik válfaja is, t. Képviselőház, amely ellen megint csak nem lehet ebben a rendszerben lokális intézkedésekkel védekezni. A hitelnyújtás ellenértéke legtöbb esetben a hitelnyújtó részéről valamilyen monopólium biztosítása. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyszerű hitelügylet: ez volt valamikor ,a régi időkben; egyszerű pénzkölcsönzés: ez volt valamikor a háború előtti korszakban. Ma a pénz-, illetőleg a hitelügyletek bizonyos uzsorás kondíciókhoz köttetnek s ezeknél a kihasználásnak és kizsákmányolásnak megint csak különböző hatványaival állunk szemben. Először következik maga a megszorult állam; igen, az állam megszorult helyzetének kihasználása az első előfeltétel; megszorult állam, pláne ott, ahol az illető kormányzat diktatórikus hatalommal rendelkezik, saját szorultságát áthárítja a polgárokra olyan módon, hogy rájuk diktálja azt a monopóliumot biztosító t törvényt, amelyet a hitelt nyújtani szándékozó finánckapitalizmus követel tőle és végül harmadik fokon bekövetkezik a monopólium természetes következményeképpen az, hogy az illető monopolizált termelési ágban nem lévén verseny, a termékek árai az égig emelkednek. (Farkas István: Lásd a gyufamonopóliumot Magyarországon!) Itt van például a gyufamonopólium, de beszélhetünk egyebekről is. Végeredményben a többszörös és minősített kizsákmányolás folyamataképpen megint eljutunk ahhoz a réteghez, amely réteg azután tovább már nem háríthatván át a mindenkor reáhárított terheket, vég« eredményben elnyomorodásával, fokozott mértékű pauperizmusával fizet azért, amit itt az állammal szövetkezett finánckapitalizmus a maga nagy ágyúiból lövedékként reázúdított. A kizsákmányolásnak egyéb változatai is vannak és én felhívom a figyelmet erre. Lehet, hogy a t. igazságügyminiszter úr már gondolkozott rajta, azonban nem tudom, hogy nagyobb szerencséje lesz-e vele, mint a részvényjogi reformmal kapcsolatos tervezetével, amelyről később majd szintén bátor leszek^ egyet-mást elmondani: a nemzetközi tőke óriási fölényben