Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-60
144: Az országgyűlés képviselőházának 60. ülése 1932 április 5-en, kedden. van az egyes országok nemzeti törvényhozásaival szemben. Mi lokálisan kötöttek vagyunk és a mi intézkedéseink csak a helyhezkötött tőkére és a helyhezkötött itteni adóalanyokra vonatkoznak, viszont a vállalatok számára a nemzetközi vándorlásnak olyan szabadsága és olyan lehetősége áll fenn Budapesttől Vaduzig és vissza, (Ügy van Ügy van a baloldalon.) — igen, Vaduz, beszélhetünk róla — hogy itt azután ezen a hatalmi skálán a finánckapitalizmus, a nemzetközi tőke mindig fölényes virtuozitással fog játszani és azután fittyethány az egyes országok nemzeti törvényhozására. Az, hogy súlyos és nagy eltérések vannak az egyes országok pénzügyi és adópolitikai rendelkezései között, azt jelenti, hogy a nemzetközi tőke mindig a legkisebb adópolitikai megterhelés irányában orientálódik és igen könnyűvé válik számára a maga holdingjaival — én nem tudom, Eber képviselőtársam bizonyára meg tudja .mondani, hány ezer lakosú — Vaduzban letelepedni, (Bródy Ernő: Tizenegyezer lakosa van!) ahol a holdingok száma több, mint Lichtenstein egész lakosságáé, bizonyságául annak, hogy mivel itt nem kell adót fizetni, tehát ez az a bizonyos emeltyű, amelynek segítségével az európai nagy államok egész sorában letelepedett kapitalista vállalkozásokat irányítani és az ottani fogyasztást kizsákmányolni lehet. De végeredményben miért rejti ez magában megint a kizsákmányolás elemét 1 ? Azért, mert az államnak, a közületnek megvannak a maga szükségletei. Ha eme szükségletek előteremtéséhez a nagyok és teherviselőképesek nem járulnak hozzá megfelelő arányban, amely jogos, igazságos és méltányos volna, akkor egy aránytalanul nagy rész jut a kisebbekre, a kevésbbé teherbíróképesekre, akik helyhezkötöttek lévén, nem tudnak innen elmenekülni és végeredményben a _ r minősített és komplikált uzsorának egy sajátságos jelenségével állunk szemben. Igen súlyos árat fizetünk a gazdasági nehézségekért és a politikai zűrzavarért is, ami egyes országokban és így nálunk is uralkodik. A gazdasági nehézségek és ia politikai zűrzavarok^ ára 'magasabb kamat, rosszabb feltételek, tehát megint az egész nép kizsákmányolása. Persze, hogy ilyen körülmények között és a kérdéseket ebbe»,a megvilágításba helyezve, kissé komikusan hat a közgazdaságtan s .a kapitalista gazdasági és társadalmi rend ismerői előtt, ha f itt viszont a «kamatrabszolgaság» megtöréséről beszélnek nemzeti szocialista oldalról. Mi azonban, akik megismertük ezt a kapitalista rendszert, megismertük annak szerkezetét, talán jobban, mint sokan a t. kapitalista urak közül; mi, akik ennek fogyatékosságait a mi nagy tanítómestereink útmutatása nyomán jobban és világosabban látjuk, mint azok, akik hozzászoktak ahhoz az állapothoz, hogy amíg haszonélvezői a rendszernek, addig nem gondolkodnak, amikor pedig bajok vannak, akkor egyszeriben egy kispolgári bolsevizmusbia menekülnek; ezekre való figyelemmel is nyoimatékosan figyelmébe ajánljuk a kormánynak, hogy komoly és legalább az egyes tünetek gyógyítására irányuló intézkedésekkel lépjen a Ház elé, amelyekből ez a réteg azt a meggyőződést .merítheti, hogy bizonyos akut nehézségek leküzdésére legalább is a szándék megvan. A leglényegesebb és legfájdalmasabb, ami minket a legközelebbről érint, a munkauzsora kérdése, a munkauzsoráé, amely a legutóbbi esztendő leforgása alatt oly mértékben fejlődött és annyira elhatalmasodott, .amint arra még sohasem volt példa. Miért nem jön ia t. miniszter úr erre vonatkozóan valamilyen intézkedéssel? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Belevág ebbe a törvénybe!) A létminimum biztosítása, a szervezkedési szabadság helyreállítása, a szakszervezetek korlátlan védekezési lehetőségének biztosítása, sőt alátámasztása az, amivel itt a velünk szemben és a mi dolgozó társainkkal szemben érvényesülő uzsora dolgában segítséget akarunk. Méltóztassék csak megnézni, mit mondanak és miről panaszkodnak a munkások különböző kategóriái. Itt van a kezemben a sütőipari munkások lapja, .amely «Bérdiktatúra» címen állapítja meg a következő nagyon szomorú és épületes dolgokat. (Olvassa): «A bérleszállítás dolgához azonban az államhatalomnak nincs semmi mondanivalója. A nagy kapitalisták párnázott ajtók mögött, rendőri ellenőrzés nélkül határozzák el a munkabérek leszállítását s oly eredménnyel dolgoznak, hogy egyes helyeken 80 munkaórára 8 pengőt tartanak megfelelő fizetésnek.» Ez aztán a szorult helyzetnek s a^ gazdasági függőségnek példátlan kihasználása, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) uzsora a legmagasabb hatványon, kizsákmányolás és zsarolás, amellyel szemben azonban nem olyan védekezésre van szükség, (Kabók Lajos: Erre nincs törvény!) amilyent ezek a nagyon laza paragrafusok jelentenek, hanem itt kemény, erőteljes és drákói intézkedésekre van szükség, mindenekfelett azonban a másik erőnek, a védekező erőknek mozgási szabadságára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A teljes cselekvési lehetőség helyreállítása szükséges egyforma előfeltételek mellett: a kapitalizmussal iszemben majd mi megvédjük magunkat. Itt van egy másik szakma, amelynek ugyancsak hervadhatatlan érdemei vannak — a húsipari munkások szervezetéhez hasonlóan — az ipari munkásság egy értékes csoportjának megszervezése körül és ez a f amunkások szervezeteA famunkások szaklapjából ugyanazok a panaszok és ugyanezek a sirámok szállnak felénk, talán még súlyosabb formában, még inkább betekintést engedve azokba a rejtelmekbe, amelyek ma végbemennek az ipar, a kereskedelem, a vállalkozás különböző területén. . Azt mondja az illető szervezet április 1-i számában: (olvassa): «Ma már vannak olyan vállalkozók is a faiparban, akik nemcsak rossz, alacsony árak mellett vállalkoznak, hanem kalkulációkba még a munkabérek ki nem fizetését is beszámítják. Ez az oka minden valószínűség ^szerint annak a sok pernek, amelyet a munkások a ki nem fizetett bérekért indítanak.» Ez azután cifra dolog, igen t. Képviselőház. «Az irreális^ kalkulációknak elharapódzása, ahol az irrealitás alapjává ma már az vált, hogy egyszerűen kihagyják azt a tényezőt, amely a munkás megdolgozott munkájának megfizetésében áll.» (Kabók Lajos: Szombaton azt 'mondják: nincs pénz, hazaküldik pénz nélkül!) Olyan példátlan uzsorát követnek el, nem hitelügylettel ugyan, amire voltaképen ez a törvény az egész védekezés lehetőségét rászorítja, hanem élő és eleven emberrel szemben, amely uzsora valóban égbeáltó és ha van is itt törvényes apelláta, ha a' bírósághoz fordulhatnak is, nálunk a bíróságnak malmai lassan őrölnek. A jelen esetben a kizsákmányolt és a hét végén munkája ellenében kenyér nélkül hazamenő dolgozó ember számára ez a kizsákmányolás olyan sürgős beavatkozást igényel, amely itt ezen a törvényen és ennek a törvénynek intencióin messze túlmenő azonnali segítséget jelent az ilyen példátlan kizsákmányoló törekvésekkel szemben. Ami áll az ipari munkára, az természetesen
