Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-60

142 Az országgyűlés képviselőházának nincsenek uzsorásszerződéseknek véve. Ezek kizsákmányolási szerződések, amelyeknek magánjogi következményeik vannak. Hozzátartozik még a javaslat ismertetéséhez, hogy az értelmi gyengeség mint új kritérium az eddigivel szemben, továbbá a bizalmi viszony és a függő helyzet van odaállítva, mint új kritérium, amely helyzetek is alkalmasak lehetnek arra, hogy az uzsora vétségének vagy bűntettének megállapítását vonják maguk után. Meg kell még említenünk, hogy a javaslat szerint az uzsorásügyletek az előlegezés fejében és folytán jönnek vissza. Föl kell azt is említenem, hogy jövőben a javaslat szerint az uzsora hivatalból lesz üldözendő. A (módosításokat a részletes tárgyalás sorás fogom előterjeszteni. Én úgy hiszem, igen £. Képviselőház, hogy az a jó törvény, amely^ a lehetőség szerint figyelembe veszi az elméletileg elért eredményeket és a gyakorlati élet kívánságait. En ezt a javaslatot ilyennek tartom. Minthogy abszolút tiszta fogalmakkal dolgozik, minthogy az uzsora vétségénél pontosan megmondja, hogy az előny a pénz és ingódplgok félre nem érthető előlegezése íej ében és folytán köttetett ki, minthogy az uzsora bűntetténél is pontosan megállapítja, hogy az uzsoráselőny a nem egyenlő időben való szolgáltatásra vonatkozó szerződések kapcsán adott előlegezések fejében köttetik ki, bizonyos iminősítő körülmények alapján állanak elő az uzsora büntetőjogi következményei: tiszta helyzetet teremt az uzsora egész büntetőjogi területén. A bíróság feladata, hogy az életbe ugyanolyan bölcsen, ugyanolyan megértéssel igyekezzék ezt a törvényt átültetni, mint ahogy mi, a törvényhozás tagjai, itt ezzel a javaslattal foglalkozunk és váljék valóra a törvénynek a gyakorlatiba való átültetésével az a reménység, amelyet az igazságügyminiszter úr a javaslat benyújtása alkalmával hangoztatott. En még azt kívánom megismételni, hogy ezt a javaslatot az a szoeiálisi gondolat hatja át, hogy a gyengének védelmet adjon az erős ellen, hogy gátat ivessen az egyéni önzés határtalanságának és a gazdasági életben érvényesítse az erkölcs, a tisztesség, .a becsület és az emberi együttérzés követelményeit. Ha a gyakorlatban úgy fog ez beválni, mint ahogy a törvényjavaslat szándékában van, meg vagyok győződve arról, hogy ez a törvényjavaslat ennek a törvényhozásnak és ennek az igazságügyminiszternek dicsőségére fog válni. Mert ez a javaslat alkalmas annak a legmagasabb elvnek megvalósítására, hogy a becsület és igazság mindenek fölött áll. A javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kertész Miklós! Kertész Miklós: T. Ház! Ha az ember figyelmesen végighallgatta az előadó úr hoszszas fejtegetését, nemkülönben előttem szólott t. képviselőtársamnak jogászi érvekben és történeti hivatkozásokban felette bőséges beszédét, akkor az az érzése támadt, hogy itt nagyfontosiságú, döntő jelentőségű gazdaságpolitikai kérdéseket teljesen légüres tériben tárgyalunk, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Formulákkal akarnak mindent megoldani!) elvonatkoztatva az élettől, az élet követelményeitől és mindattól, ami ezeknek a súlyos problémáknak átfogó és nagymérvű szabályozását olyan sürgős és parancsoló kötelesiségévé tenné a törvényhozásnak. 60. ülése 1932 április 5-én, kedden. A t. előadó úr nem fogja rossznéven venni, ha megállapítom, hogy az ő fejtegetéseiben is a jogtörténelmi rész dominált; elment olyan időkbe, amelyeknek társadalmi és gazdasági struktúrája semmi, de semmi hasonlóságot nem mutat a jelenlegi, már a bomlás stádiumában lévő kapitalistái rendnek ma felvetett és ma aktuális problémáival és mellőzte felszólalásában és fejtegetéseiben mindazokat a döntő jelentőségű gazdasági, szociális és egyéb szempontokat, amelyek egy ilyen kérdés átfogó szabályozásánál, ismétlem, elsőrendű fontosságúak. Egy megváltozott világ kiált ma új jog és új igazság után; (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ennek a megváltozott világnak kiáltása és igényel azonban egyáltalában nem jutottak, legalább eddig nem jutottak, szóhoz itt ebben a képviselőházban. Es ha nekem szabad ugyancsak iSzászy-Schwarznak, a nagy jogásznak kijelentésére, itt idézett szellemes megállapítására hivatkoznom, akkor én nem azt mondanám, hogy ne lőjünk a büntetőjog ágyúival magánjogi verebekre, hanem azt állapítanám meg, hogy ez a törvényjavaslat, amelyet itt méltóztatott benyújtani, Flobert-puskát fog a kis uzsorásokra, nem változtat azonban semmit abban a tekintetben, hogy a finánckapitalizmus és a vele szövetkezett államhatalom továbbra is 42-es ágyúval fog lövöldözni az egész dolgozó és kizsákmányolt magyar társadalomra. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Es ez az; állapot, hogy Flobert-puskákkal lövöldözők ellen hoznak különböző apró-cseprő rendszabályokat s néha még ezek az apró-cseprő rendszabályok is egy ma már régen idejét múlt és nem létező gazdasági szabadság képviselői részéről nagy és éles támadásokat váltanak ki, mitsem változtat azon, hogy a kizsákmányolásnak és uzsorának súlyos 42-es lövedékeit zúdítja a finánckapitalizmus — amely az államok irányításában egyre döntőbb és szuverénebb szerepre tesz szert — a védtelen tömegekre mindenütt, minden országban, de különösen a feudális elnyomatás országaiban. Ez ellen apró rendszabályokkal védekezni, ezen apró törvényecskékkel segíteni nem lehet, mert ez a kapitalista rendszer lényegéből, természetéből, szerkezetéből folyik. (Űgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem vitás az, hogy ennek a rendszernek, a termelés eme formájának alapja a munkaerő kiuzsorázása. Itt a vita folyamán többször érintették inkább védekező módon azt, hogy talán ki kellene terjeszkedni erre a területre is, talán a munkauzsora dolgával is kellene, vagy illenék foglalkozni, talán ez is azok közé a feladatok közé tartoznék, amelyek a törvényhozás kompetenciája alá esnek, ebben a tekintetben azonban a miniszter úr óvakodott bármiféle konkrétumot a maga javaslatába felvenni. En a későbbiek folyamán, beszédemnek befejező részében majd bátor leszek utalni azokra a lehetőségekre, azokra a kötelességekre, amelyekkel a mai kapitalista társadalmon belül is a modern és a demokratikus kormányoknak a dolgozó tömegek aránytalan mértékű kizsákmányolása ellen védelmet kellene nyujtaniok. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amíg ez a vitathatatlanul kizsákmányoláson alapuló tőkéstársadalmi rendszer a kizsákmányolással összefüggésben annyira^ amennyire kenyeret, megélhetést tudott biztosítani a széles tömegeknek, addig nem sokat törődtek azzal a problémával, hogy itt a tervszerűség hiányzik ebből az egész gazdasági rendszerből, és a maga ötlet-