Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

4 Az országgyűlés képviselőházának 55. buzgalommal ott van minden helyen, ahol a vállalkozó szövetkezet munkát kaphat és igyekszik a munkavállaló szövetkezetek számára adandó munkákat megszerezni, akkor kívánatos volna, hogy akár az OKH, akár a földművelésügyi kormány keretében legyen egy ilyen szerv, amely a kiadásra kerülő földbirtokoknál jelentkezik, a kisgazdák és a nép segítségére siet, hogy érezze az a magyar nép, az a magyar paraszt, hogy nemcsak adófizetéskor gondolnak rá, érintkeznek vele és találkoznak vele az urak és a hivatalos kiküldöttek, hanem akkor is, amikor neki szüksége van rájuk ezekben a bonyolult ügyekben. Ne próbálkozzanak ügyvédi úton és ne keressenek fel egyéb fórumokat, amelyek nem értenek a kérdéshez, hanem legyen ennek a rétegnek egy osztálya, vagy intézőbizottsága valahol, amely^ ebben a kérdésben teljesen járatos és segítségükre van. Igen t. Ház! Földbérletekre jelentkeznek a kisemberek. A «Kőrösvidék» egyik száma jelzi, hogy az orosházai, illetve csorvási Wenckheim-birtokra, amelyet meg akar venni Orosházán Mándy Sámuel somogyi birtokos 1,300.000 pengőért, az orosházi és csorvási kisgazdák is nagy tömegben jelentkeznek és igényt jelentenek be ennek a birtoknak megvételére. Most itt szemben áll egy magánveyő több községnek földhözjutni akaró kisgazdáival. Ez a mozgalom nem bérletet, hanem örökvételt céloz. Ha a földmívelésügyi kormány ilyen kérdésekben nem segít a földhözjutni kívánó kisgazdákon, akkor a birtok csak gazdát cserél, tegnap Wenckheim Sándoré volt, holnap Mándy Sámuelé lesz, akkor állandó nyugtalanság ver fészket és nem fog a kisember megnyugodni s nem látja az atyai gondoskodást abban a kormányzatban, amelytől ő sokat vár. Igen t. Ház! Meg kell említenem egy másik dicséretes mozgalmat, amely Debrecen városában indult meg, amely Vásáry polgármester akciója s egy újfajta bérlőszövetkezetet kíván beállítani. A debreceni bérlőszövetkezet egy teljesen új elgondolással a város földjeit először hasznosabban akarja értékesíteni, mint eddig, tehát a városnak nagyobb jövedelmet kíván biztosítani, másodszor termelőszövetkezet mintájára akarja a Debrecenben és a Debrecen környékén levő mezőgazdasági munkanélkülieket foglalkoztatni és a kisgazdáknak termelési lehetőséget nyújtani. Rendkívül érdekes ez az elgondolás, s ha ezt 1932-től kezdve valóra fogja tudni váltani Debrecen város polgármestere, akkor ezzel példát ad egy olyan új termelőszövetkezetre, amely szövetkezetet más városok is meg^ tudnak majd valósítani a városi földeken, és ezzel fogják tudni boldogítani a mezőgazdasági munkásokat, amennyiben nemcsak téli ínségimunkával, vagy munkanélkülisegéllyel és ínséglisztekkel tudják őket segíteni, hanem rendszeres, előre megszervezett foglalkoztatással kenyerüket is tudják biztosítani. Az utóbbi években kifejlődött a földhözjuttatásnak egy másik divatossá vált módja, a magánparcellázás, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlok. Különösen Pest környékén tapasztaljuk, hogy Pest egész környékén 25—30 kilométeres távolságban óriási parcellázási akciókat indítanak. Helyesnek találom és tartom, hogy parcellázások történjenek, és kis házhelyek osztassanak ki. Ma már Budapest határa nem Kelenföld és nem Kőbánya, hanem kiterjed majdnem Ercsiig és óriási ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. nagy határkört von be a maga körzetébe, ahol leginkább Budapesten dolgozó, Budapesten hivatalt viselő, főleg kisexisztenciák építenek maguknak házat. A parcellázásnál csak két szempontot ajánlok a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe. Az egyik az, hogy a parcellázások végrehajtása rendszertelen. Itt mindenki a maga egyéni gusztusa szerint parcelláz. (Ügy van! Ügy van!) Akármerre megyünk, sem a közigazgatási, sem az egészségügyi, sem a tanügyi szempontokat nem veszik figyelembe, hanem a parcellázásnál — hogy nevén nevezzem — fő a rebach. A négyszögölenkét 50 filléres földeken megindítják a parcellázást, és a megfelelő gyakorlattal bíró parcellázó szervek — nem a tulajdonos, mert az nem ért hozzá — felhajtják 4—5—6 pengőre az árakat, és az a szegény ember, aki 200—300 négyszögölön akar építeni egy kis házacskát, már ötszörös-tízszeres áron veszi meg a fundust. Ennek a rendszertelen parcellázásnak gátat kell vetni, mert mégis csak lehetetlenség, hogy egy község 2—3000 katasztrális hold területen szétszórva legyen, amelyet azután sem iskolai, sem egészségügyi, sem közigazgatási szempontból nem lehet elég jól igazgatni. Ez az egyik szempont. A másik az, hogy itt óriási árdifferenciák merülnek fel, amelyet bettermentnek szoktak nevezni, olyan árdifferenciák, amelyeknek előidézésében az illető parcellázóknak vajmi kevés része van. A miniszter úr figyelmébe ajánlom, hogy egyszer már el kellene kezdeni, hogy ezekből az illetéktelen jövedelmekből a köz céljaira is jusson. (Helyeslés.) Tegye rá az állam a kezét ezekre a jövedelmekre, létesítsen az ilyen differenciákból olyan alapot, amellyel azután akár telepítési, akár más birtokpolitikai célokat szolgálni lehet. Budapest székesfővárosa felemelte az eladási illetékeket és ezekből tekintélyes összeget gyűjt, amelyet a Dunán létesítendő hidak munkájára kíván fordítani. Szerez tehát magának egy tőkét, amelyet majd Budapest szépítésének és közlekedésének fejlesztésére fog felhasználni. Ez Budapesten életben van, és ha jól^ tudom, a kormány engedélyezte is, hogy a Boráros-téri híd földmunkáját és hídfője kiképzését ebből az átengedett és összegyűjtött pénzből • fedezzék. Az igen t. miniszter úrnak is módjában van intézkedni aziránt, hogy a parcellázásoknál felmerült nagy differenciákból a köznek is jusson, amivel azután alátámasztani, vagy fundálni tudnók azokat az intézkedéseket, amelyeket nekünk feltétlenül fenn kell tartanunk, illetőleg meg kell valósítanunk a magyar nép boldogulása érdekében. Igen t. Képviselőház! Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban igen sok mezőgazdasági probléma merült fel, amelyet el kellene indítani, Szeretnők látni a nyomát annak, hogy az egész gazdasági életbe belenyúl a földmívelésügyi kormányzat, hogy amint a motort vezeti a soff őr, vagy a vonatot vezeti a masiniszta, épp úgy éreznők azt, hogy a miniszter úr is a fogantyún tartja a kezét, és látnók, hogy minden egyes akció onnan indul ki, ahonnan az irányításnak feltétlenül ki kell indulnia, A miniszter úr makói búcsúbeszédében nagyjelentőségű kijelentést tett a mezőgazdaság védelme szempontjából az ipari kartellekkel szemben, amelyekkel, úgy látszik, sem a kormányzat, sem a kartellbizottság, ,sem a fogyasztóközönség nem bír. Ott ő felállította azt a tételt, hogy az ipari kartellekkel szemben a mezőgazdasági kartellt kell megalakí-