Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-55

Az országgyűlés képviselőházának 55. ülése 1932 február 25-én, csütörtökön. tani. Kíváncsiak vagyunk a miniszter úr elgondolására, hogyan és milyen módon akarja keresztülvinni ennek a nagy kérdésnek: gyakorlati megvalósítását. Mert tényleg lehetetlen, hogy az a szétesett gazdatársadalom és termelőtársadalom nézze — erős, de a valóságnak megfelelő kifejezést használok — a maga kifosztását, amely ebben az országban folyik. Neki is meg kell tehát adni a védekezés módját, hogyan álljon ellen ennek az ő vállaira nehezedő lehetetlen helyzetnek. Azok az okok, amelyek a gazdatársadalom nehéz helyzetét előidézték, ma is fennállanak, 32 pengős búzaár volt akkor, amikor a közterheket megállapították, amikor az iparcikkek ára kialakult, amikor a gazdaságok fenntartásához szükséges cikkek árai és az államháztartási hozzájárulások megállapíttattak. E mellett két-három év leforgása alatt a mezőgazdák jövedelme a negyedére csökkent. Ebben a nagy termelési zűrzavarban, amikor a jelszavak csak úgy pattognak ankétról-ankétra, kell valami tiszta helyzetet teremteni. Amikor az egyik oldalon megállapítják, hogy több százezer holddal több búzát vetettünk az utóbbi években, mint a normális időkben, a másik oldalon pedig kukoricabehozatalra vagyunk kényszerítve, és amikor százezer holddal kevesebb területet akar bevettetni a földmívelésügyi miniszter úr, akkor itt a magyar termelőközönséget irányítani kell, hogy miként, milyen módon szervezze ő át a termelést. Ezekben a zűrzavaros, (kaothikus kérdésekben a földmívelésügyi kormánynak kell világosságot deríteni és biztosítani a magyar termelés folytonosságát. Tegnaç a napirendi vita során az egyik képviselőtársam felvetette azt a kérdést, vájjon biztosítva van-e már az ezidei termés kivitele? Ezt megelőzően én azt kérdezem a miniszter úrtól, hogy^ biztosítva van-e az idei termelés folytonossága, a tavaszi vetőmagot megkapták-e a gazdák? Már a tavasz küszöbén vagyunk, egypár derült nap, s az ekét ismét belevágják a földbe és vetni kell. Kérdezem, vájjon biztosítva van-e az, hogy legyen nekik később mit el adni ok? A termelés átszervezésével kapcsolatban sok kérdés vanitt, amelyről^ lépten-nyomon hallunk, így például a gazdasági kamarák egyikmásik tagja, aki e kérdéseket figyelemmel kíséri, felhozza, hogy répamagot hozunk be külföldről, Csehországból és Lengyelországból, ugyanakkor, amikor mi más terményekben feleslegeset termelünk és nem tudunk vele mit csinálni. A vetőmagvaknak nagy tömegét külföldről hozzuk be. Ez nem írható semmi másnak számlájára, mint annak, hogy tervszerűtlenség és rendszertelenség van magában a termelésben. Ha ezeket az adatokat statisztikailag feldolgozva tudjuk, tessék a termelésbe beállítani egy szervet, amely azután gondoskodjék arról, hogy mindazt, ami Magyarországon szükséges, itthon termeljék meg. En e szerv kérdésénél a szövetkezetekre gondolok. Gondolok azokra a szövetkezetekre, amelyek nagy számmal vannak Magyarországon. Gondolok magára a Hangyára, gondolok a Mezőgazdák Szövetkezetére, amelynek élén a miniszter úr állott. Igenis, meg kell kezdenünk a rendszeres munkát abban az irányban, hogy saját mezőgazdasági ellátásunkat magban és szükségletben a hazai termelés útján tudjuk biztosítani. Ha ezekkel mi mindig kevesbítjük a búzatermő területet, kevesebb gondja lesz az országnak és a kormánynak abban a tekintetben, hogy hogyan tudja majd értékesíteni azokat a r feleslegeket, melyeket itt a fogyasztás nem bír felvenni. Ez a mezőgazdasági üzem kell, hogy funkcionáljon. Ez nem gyár, amelyet leállítanak s amelynek munkásait szélnek eresztik. Ennek a mezőgazdasági üzemnek, bármilyen rendkívüli körülmények közé kerüljön is, funkcionálnia kell. Hiszen funkcionált a háború alatt, amikor nélkülözte százezrek munkaerejét, amikor asszonyok és gyermekek mii vélték meg alföldet, tehát funkcionált. Ezt a funkcionálást igenis a legmagasabb fokra kell fejleszteni. ' Ez alkalommal nem szólok arról a kérdésről, amely egy legközelebbi interpellációm tárgya lesz, hogy azt a nagytömegű mezőgazdasági munkást, amely — mondom — most r tétlenül nézi az elkövetkezendő tavaszt is, állítsa be a mezőgazdasági üzembe maga a földmívelésügyi kormány. Hiszen van mód és lehetőség arra, — amint ezt már más alkalommal is említettem és hangsúlyoztam — hogy a mezőgazdasági munkások tömege ebben az országban tizenhat millió katasztrális holdat kitevő mezőgazdasági területen tavasztól késő őszig termelje meg és keresse meg a télire való ennivalóját. Tudom, hogy ez borzasztó nagy probléma, de azt a nagy nyugtalanságot, amely ma a falvakban joggal tapasztalható, gyógyítani és levezetni másképpen nem lehet, csak úgy, ha egy nagyszabású gazdasági akcióval munkát és kenyeret adunk a mezőgazdasági szegény tömegeknek. Ha ezt tesszük, növeljük fogyasztó képes^ ségüket is. Mert ma az egyik^ legnagyobb baj az, hogy a fogyasztóképesség csökkenésével az a termésfelesleg, amely megmarad, csak növékszili: és azt sem a külföldön értékesíteni, sem benn az országban elfogyasztani nem tudjuk. Itt van előttünk egy sorvadó nemzedék^ amelynek munkaereje csökken, lelki képessége pedig megzavarodik. T. Ház! En ezeket a kérdéseket a t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlom, annak hangsúlyozásával, hogy én azt a záradékot, amely a birtokforgalomnál a kormányt vezeti, helyesnek tartom és találom. Befejezésül azonban felhívom a kormány figyelmét arra, hogy azzal nem érte el célját, hogy az idegen birtokvásárlót elütheti a birtokvásárlás lehetőségétől akkor is, ha Ő maga meg nem él elővásárlási jogával, hanem gondoskodnia kell arról is, hogy földbérlő szövetkezetek előkészítésével az eladásra vagy bérletrekerülő birtokra rávezesse a magyar népet

% Ha ezt megteszi a földmívelésügyi miniszter úr, akkor ezt a nagy kérdést nyugvópontra fogja vinni és fog segíteni azon a magyar népen, amely milliószámra tehetetlenül a kormány felé szegezi tekintetét, hogy az segítsen rajta. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjáuul elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársam beszédének lényege az volt, hogy a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat némi módosítással teljesen jó és^ megfelelő, s szerinte csak az a kár, hogy már negyven évvel ezelőtt nem kötötték meg a föld szabad forgalmát. En, t. képviselőtársammial ellentétben, azt állítom, hogy a magyar nép anyagi, fizikai sorvadását és leszegényedését nem a földbirtok szabad forgalma idézte elő, ellenkezőleg, az a körülmény, hogy a magyar nép jóval a háború előtt sem tudott (már földhöz jutni, dacára annak, hogy a föld szabad forgalom tárgya volt. Lehet mondani, hogy