Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április l-én } pénteken. 113 gondolat sem arra, hogy ezeket az éhes em­bereket valahogy munkához és munkaalka­lomhoz juttassa. Mikor a kormány megkísérelte, hogy egy egészen minimális összeget bocsás­son a munkanélküliek rendelkezésére, ezt a rendelkezését is visszavonta. Visszavonta, résziben azzal az indokolással, hogy minős erre a kormánynak elég pénze. Ha azonban meg­nézzük részleteiben, hogy mire fordították, hova költötték el a 37 és fél milliós hiteltúl­lépést, akkor láthatjuk, hogy a haszontalan kiadásoknak egész tömegére fordították ezt anélkül, hogy ezért a felelősségrevonás meg­történt volna. Nincs munka, nem tudnak munkaalkalma­kat teremteni, nincs takarékoskodás, nem lát­juk sehol az egész országban, hogy az a köz­életi tisztesség, amelyet ugyancsak ígértek a túlsó oldalról, - bekövetkezett volna, ellenben szennyhullám árasztja el már az. egész orszá­got. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalol­dalon. — Zaj a jobboldalon.) Ezek tehát nem következtek be a kormány ígéretei után, el­lenben látjuk, hogy megvan a túladóztatás, halljuk most már a pénzügyminiszter úr részé­ről és a 33-as bizottság egyik kiválóságától, Teleszky Jánostól, hogy szó sem lehet már arról, hogy azokat a kivételes adókat, amelye­ket erre., a költségvetési évre bevezettek, a kö­vetkező évre is ne kellene továbbra fenntar­tani; számolni kell tehát azzal, hogy ezek a túladóztatások még a következő költségvetési évben is megtörténnek. Ahelyett, f hogy a kor­mány ezt leépítené, megszüntetné, oktalan ta­karékoskodást vitt keresztül ott, ahol éppen nem lett volna szabad. Elment a legkisebb tisztviselők fizetésének leszállításához, elment a nyugdíjasok és nyngbéresek illetményeinek csökkentéséhez, mind olyan térre ment a kor­mány, ahová nem lett volna szabad 'mennie. Belügyi vonatkozásban is azt látjuk, hogy statáriummal próbálta a kormány a maga te­hetetlenségét és tehetségtelenségét valahogyan áthidalni. Azt látjuk, hogy a belügyminiszter úr az egész országban úgy akarja az éhezőket valahogyan visszatartani, hogy pofoztatja a szerencsétlen embereket (Felkiáltások a szélső­baloldalon: Csendőrszurony!) és , kenyér he­lyett golyót akar adni a magyar népnek. (Egy hang u jobboldalon: Nem igaz! — Felkiál­tások a szélsőbaloldalon: Be igaz! — Zaj.) Nézzenek széjjel, t. képviselőtársaim, fal­vakban és varosokban egyaránt, láthatják a falvakban, hogy 10 pengős bankjegyet nem tudnak felváltani, mert ma már olvan hatal­mas összeg a 10 pengős bankjegy. Egvik kép­viselőtársam mondotta, hogy falun odáig ha­ladtunk a konszolidációban, hogy már sóra sem telik a népnek és sótalan ételeket esznek az emberek, (Malasits Géza: És a paraszt botot kap a hátára!) hogy a 'bíróságoknál törvény­kezési szünetet tartottak télen, mert fűtőanya­got nem tudtak vásárolni, (Peyer Károly: Regősökre van pénz! — Malasits Géza: Póló­pályára van! — Mojzes János: Vadászterüle­tekre!) nem tudnak tanítani a falusi iskolák­ban, mert fűtőanyagot nem tudnak a falusi is­kolák rendelkezésére bocsátani. Amikor ilyen állapotok vannak az ország­ban, amikor látjuk, hogy a kereskedelmi tár­cánál a túlkiadjáis — nem az előirányzatnélküli kiadás, hanem a túlkiadás — 6.8 millió pengő, a földmivelésügyi tárcánál 2.8 millió pengő, a honvédelmi tárcánál 19 millió pengő, (Egy hang a szélsőbaloldalon: Csak? — Peyer Ká­roly; Átsibolják a másik tárcára!) a pénzügyi tárcánál 0.6 millió pengő, a kultusztárcánál 400.000 pengő. És hogy humorral is szolgáljunk, a tegnap beterjesztett zárszámadási jelentés a külügyminisztériumnál azért számol el túl­kiadásként csak 39 pengő 66 fillért, mert aiz in­dokolás szerint a külügyminisztériumra vonat­kozó adatok, követségi és konzulátusi jadatok még nem tudtak beérkezni a Legfőbb Ál­lami Számvevőszékhez és ezt azzal magyaráz­zák, hogy a késedelem oka az, hogy a viharos időjárás miatt a hajójáratok az Óceánon kése­delmesen ' közlekednek.^ (Peyer Károly: Nem lehetne egy olyan hajóra rátenni az egész kor­mányt 1 ? — Malasits Géza: A regősökön lehetne elkezdeni! — Peyer Károly: Megváltjuk a hajójegyet!) Szomorú, hogy a kormány a Leg­főbb Állami Számvevőszék jelentését ilyen in­dokolással terjesztette be a Ház elé, de még szomorúbb a helyzet, ha figyelembevesszük azt, hogy a biatorbágyi merénylet miatt a nemzeti munkavédelem céljaira kiadott összegek cí­mén hatvanezer pengős túlkiadás mutatkozik, Még szomorúbb az, hogy amikor itt éheznek az emberek, amikor mint mondom, faluhelyen 10 pengős bankjegyet nem tudnak felváltani, amikor sóra, petróleumra sem tellifc, amikor hideg téli időben is mezítláb lehet látni a falu lakos.a.it, akkor önök táborozási költségekre és regőscsoportok fenntartására 414 000 pengőt mertek elkölteni. Hol van az önök lelkiisme­rete? Hát amikor itt az emberek elpusztulnak, amikor a gyerekek felfordulnak: az éhségtől, akkor regősökre, táborozási költségekre költ­hetnek közel félmillió pengőt?! (Nagy zaj a bal­és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Ez a leg­nagyobb lelkiismeretlenség!) Hol van az önök lelkiismerete, hogy ilyen kormányzás mellett, amikor az egész országban éhező emberek van­nak, nincs jobb dolguk, mint hogy tornajátszó­tereket vásárolnak 81.500 pengőért (Felkiáltá­sok a baloldalon: Hol?) Sopronban egy leánv­iskola torna szükség] étének kielégítésére. (Ulain Ferenc: A beszámolókon mondják ezt el! — Andaházi-Kasnya Béla: A jegyzőknek, akik ezért nem kapnak fizetést! — Simon András: Az ifjúság önnek semmi? — Zaj. — Elnök csen­get.) Hol van az önök lelkiismerete, amikor ilyet csinálnak? (Malasits Géza: Ha a kerületébe megy, jakkór hallgat az úr. — Peyer Károly: Pest vármegye 240 községéből csak negyvenben kapták meg a fizetésüket a tisztviselők. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kuna P. András: Talán majd a Népszava kiadására fogunk összegeket felvenni? — Peyer Károly: Ez helyes cél volna, de a maga részére más célra fogunk gyűjteni. Egy fröccs­alapot fogunk létesíteni. — Derültség.) Györki Imre: Hol van az önök lelkiisme­rete, hogy amikor ebben az országban a dol­gozó emberek legelemibb szükségleteire sem jut pénz, akkor nincs jobb dolguk, mint a honvédelmi tárcánál vágtapálya és pólópálva építésére 184.380 pengőt fordítani?! (Ulain Fe­renc: Hogy merik ezt csinálni?) Hát nem gon­dolják a kormány tagjai és a kormány mögött ülő tábor, hogy nincs nagyobb izgató anyag az országban, mintha ezekből a számszerű ada­tokból látják, hogy hogyan pocsékolják Önök a pénzt?! Pacsán vérfürdőt kellett rendezni., . (Ügy van! a bal- és szélsőbatoldalon) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztassék beszédét befejezni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak ez a fontos!) Györki Imre: T. Képviselőház! Nem lehet tovább folytatni azt a rendszert, amelyet itt a

Next

/
Oldalképek
Tartalom