Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának ket megtettem, akkor az utolsó félreértést is sikerült eloszlatnom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A& ülést újból megnyitóim. Visszatérünk az uzsoráról szóló törvényjavaslat vitájára. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Váry Albert! Váry Albert: T. Képviselőház! Tisztelettel kérem, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a képviselő úr kérelméhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház hozzájárul ahhoz, hogy Váry Albert képviselő úr beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. Most pedig előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 5-én, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk, és annak napirendjére tűzessék ki az uzsoráról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, valamint mai_ napirendünk 3—8. pontjaként szereplő törvényjavaslatok és jelentések tárgyalása. ^Méltóztatik napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. (Felkiáltások a baloldalon: Nem! — Ulain Ferenc: Fel vagyok iratkozva! - Zaj.) Ha a képviselő úr fel volt iratkozva, akkor kijelentésemet helyesbíteni: a napirendhez szólásra jelentkezett Ulain képviselő úr. Ulain Ferenc: T. Képviselőház! A tegnapi ülésen a t. Ház úgy határozott hogy a legközelebbi ülésen az uzsoráról szóló törvényjavaslatot, azután az ipartestületekről, a hitelsértésről, a korlátolt felelősségű társaságok adó- és illetékkötelezettségéről szóló törvényjavaslatokat, továbbá valami genfi egyezményt, azután egy, a nemzetközi munkaügyi szervezetre vonatkozó jelentést és végül az országgyűlés könyvtárára vonatkozó jelentést is tárgyalni fogja. (Mojzes János: Nagyon fontosak!) Azt hiszem, hogy ezek a kisebb jelentőségű kérdések is tárgyalás anyagát kell, hogy képezzék, azonban egy olyan ország parlamentjének, amelynek súlyos gondjai vannak, elsősorban azokat a törvényjavaslatokat és jelentéseket kell tárgyalás alá vennie, amelyek az ország eminens érdekeivel függenek össze. Nem volt szándékomban a mai napirendi javaslathoz hozzászólni, szívesen belenyugodtam volna pártommal együtt abba, hogy a tegnap megszavazott napirendi javaslat értelmében tárgyaljuk tovább az uzsoratörvényjavaslatot, sajnos azonban, a tegnapi nap folyamán olyan körülmény állott be, amely arra kényszerít, hogy felhívjam az igen t. Képviselőház figyelmét arra, hogy vannak sürgősebb teendőink is, mint azok, amelyeknek elintézésére tegnap hoztuk meg a határozatot. A mai lapok hozzák, hogy a tegnapi nap folyamán az igen t. túloldal értekezletén a miniszterelnök úr egy bejelentést tett,, amelynek tartalma és lényege az, hogy az 1931/32. költségvetési év első felében 37*5 millió pengővel zárult a kormány túlköltekezése a számvevőszék jelentése szerint. (Propper Sándor: így takarékoskodnak! — Friedrich István: Egy fél év -alatt! — Malasits Géza: Szép kis takarékosság! — Zaj.) Igen t. Képviselőház! En azt hiszem, hogy ?. ülése 1982 április 1-én, pénteken. 109 önök velünk együtt és ennek az országnak minden lakosával együtt egy pillanatig valószínűleg megdöbbentek ezen a bejelentésen, mert lehetetlennek tartom azt, hogy önök, igen t. kormányzópárt, abban a tudatban támogatták volna a kormányt az elmúlt félesztendő alatta hogy ez a kormány, amely állandóan megtakarításokat ígért, túlkiadásokkal fogja első félévi gazdálkodását lezárni. Nem hiszem, hogy önök ezt várták a kormánytól, annál kévé s bbé, mert ezt ebben az országban egyetlenegy ember sem várta, s fel kell tételeznem a t. kormányzó többségről annyi bölcseséget, hogy annak tagjai is tudták, hitték vagy remélték azt, amit ebben az országban a legegyszerűbb polgár is hitt és remélt; hitt és remélt azért, mert miniszterelnöki, miniszteri és 33-as bizottsági ígéretei voltak erre nézve. Minthogy az igen t. miniszterelnök úr tegnap nekünk ezt a különös meglepetést szerezte, ennek következtében, azt hiszem, hogy talán ennek a kérdésnek tisztázása, megvizsgálása kell, hogy legelső feladata legyen ennek a törvényhozó testületnek. Ennek folytán azt gondolom, hogy Önök is, igen t. kormányzó többség, azon a véleményen lesznek, hogy az ipartestületekről szóló törvénynél és talán az uzsoratörvénynél is, meg a könyvtári számadásokról szóló jelentésnél is vannak sürgősebb teendői a törvényhozásnak, és Önök csatlakozni fognak majd ahhoz az indítványhoz, amelyet bátor leszek előterjeszteni, s amelynek lényege az, /hogy azonnal fogjunk hozzá ennek a túllépési ténynek megvizsgálásához közös jóakarattal, közös egyetértéssel, ha lehet, és abból a célból, hogy ennek az országnak segítségére legyünk. Igen t. Képviselőház! Ennek a munkának megkezdése az igen t. kormánynak nemcsak a magyar adózókkal, a magyar társiadalonumal szemben való kötelezettsége, hanem kötelezettsége még azokkal a 'hitelezőkkel szemben is, akik kívülről nézik, hogy ebben az országban hogyan folyik a gazdálkodás. De erkölcsi kötelezettsége ez ennek a kormánynak azért, mert ! az igen t. miniszterelnök úr, gróf Károlyi Gyula r úr, egy szinte — azt mondhatnám — ünnepélyes ígéretet tett az ország és világ előtt akkor, mikor a Nemzetek Szövetsége által ideküldött bizottsághoz egy nyilatkozatot intézett. A imélyen t. túloldalnak 'méltóztassék tudomásul venni, ha netán elfelejtette volna, de kérem az igen t. miniszterelnök urat is, ha netán cserbenhagyta volna az emlékezőtehetsége, emlékezzék vissza arra, hogy ő ünnepélyesen tett egy nyilatkozatot a Nemzetek Szövetsége által ideküldött bizottsághoz, ön, igen t. miniszterelnök úr, az önök által nyomtatásban^ is leszögezett kiadmány szerint a következő előzményekkel vezette be ezt a túlköltekezést: A Nemzetek Szövetsége által kiküldött bizottság ezeket mondja (olvassa): «A magyar miniszterelnök a helyzetnek a pénzügyi bizottsággal együttesen történt megvizsgálása után a következő nyilatkozatot intézte a bizottsághoz.» Tdhát, miniszterelnök úr, ami következik, azt ön intézte a bizottsághoz. Intézte pedig ön a bizottsághoz a következő kijelentést (olvassa): «A magyar kormány el van tökélve, hogy a folyó költségvetési év hátralevő részére helyreállítja a költségvetési egyensúlyt és az év korábbi hónapjaiban rendelkezésre állott, bevétel jellegével nem bíró anyagi eszközök figyelembe vételével az egész évre 890 millió pengőben szándékozik a kiadások felső határát 16*