Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

110 Az országgyűlés képviselőházának megállapítani. A költségvetési év hátralevő nyolc hónapjára — 1931 novemberétől 1932 júliusáig — a kiadások összege évi 850 millió pengős alapra fog korlátoztaitni, iám! nyolc hónapra 565 (millió pengőnek felel meg.» Mosit következik: «A kormány telj es tudatában van az inflációban rejlő veszélyeknek. Amennyiben a kormány úgy látná, hogy a folyó költségvetési éviben a költségvetési egyensúlyit lehetetlen az ezidőszerint megtett intézkedésekkel fenntartani, haladéktalanul további csökkentéseket fog elhatározni, hogy az egyensúly biztosítva legyen.» Mélyen t. miniszterelnök úr! Ön tudja azt, hogy az a párt, amelynek szereinesés vagyok tagja lenni, az ön személye iránt tisztelettel viseltetik. Az a párt, .amelyhez tartozom, bizalommal is viseltetik ön iránt, nem úgy, mint az ön elődjével szemben, mert az ön korrektsége, az ön gondolkozásbeli kifogástalansága minden kételyen felül áll ebben az országban mindenki előtt. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Lehetne róla beszélni!) De ha ön a külföldi bizottság előtt ilyen kijelentést mert tenni és ennek ellenére nem volt meg sem az erélye, sem a bátorsága ahhoz, hogy ehhez az ígéretéhez, amelyhez leszögezte magát, úgy kösse magát, mint ahogy szokás magát kötni egy ígérethez, ne vessen ránk követ azért, 'ha az ön szavában is kételkedni fogunk és gondoljon arra, hogy az a bizalom, amely személyének szól, meg fog rendülni nemcsak idebent, hanem odakint is. Hogyan fog ön kölcsönért a külföldi államok elé menni, ha azok Önnek arca elé tartják eljárását és azt fogják mondani, hogy «Uram! hiszen ön utódja Bethlen Istvánnak!» (Mozgás és zaj. — Friedrich István: Ez a legsúlyosabb! — Derültség balfelől. — Or. Esterházy Móric: Ezen nem lehet változtatni! — Zaj. — Tauf fer Gábor: Terhes örökség.) Igen t. miniszterelnök úr, ön vállalta a felelősséget azért, hogy a parlamentáris* kormányzással szemben egy egészen imparlamentáris módszerrel, egy 33-as bizottságnak kiküldésével fog kormányozni. Miniszterelnök úr, ön meghívta ebbe a bizottságba nem annyira a parlament tagjait, mint bizonyos kívül álló tényezőket, amelyeket azzal gyanúsítottak meg, hogy nagy szakértők (Mozgás a baloldalon.) és azzal gyanúsítottak meg, hogy az állam érdekeit, az adózók érdekeit fogják figyelni. (Malasits Géza: Inkább a kartellérdekeket!) Ez a bizottság, amelynek működése bizonyos mértékben az ön idejére esik és amelyet ön meglehetősen fedezett, szintén tett egy ígéretet és pedig azután, hogy heteken keresztül megvizsgálta a különböző minisztériumokat. Tett egy kijelentést és egy ígéretet az országnak, amely szóról szóra így hangzik (olvassa): «A bizottság által javasolt megtakarítások megállapításánál a 6-os bizottságot a következő alapelvek vezették: szorgosan ügyelt a bizottság arra, hogy a költségvetés egyes tételeinél javaslatba hozott törlések tényleg betarthatók legyenek.» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ügyeltek, hogy pólópálya legyen! — Elnök csenget.) Kérdeni bátorkodom igen t. miniszterelnök úr, most is meg van ön győződve arról, hogy az a t. 33-as bizottság értett az ő tudományához és abban a tudós szellemben merte vállalni a kötelezettséget arra nézve, hogy a nemzetet bizosítsa arról, hogy itt nem lesz túlkiadás? Meg van-e ön erről győződve? Vagy

> ha nincs meggyőződve, kérem önt, mondja meg, hajlandó-e tovább dolgozni evvel a bizottsággal, amely négy vagy hat hétig mi59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. nisztériumról minisztériumra járt és már akkor bizonyítékát adta annak, hogy fogalma sincsen arról, hogy ebben az országban a nyomor milyen, (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ennek az országnak teherbírása milyen, mert akkor nem jött volna elő azzal a szánalmas eredménnyel, hogy egy 850 milliós költségvetésből csak 20 milliót tud lefaragni. Miniszterelnök úr, azok, akik figyelemmel kísérték annak a 33-as bizottságnak & jelentését, már akkor tudatában voltak annak, hogy ez egy szánalmas féremű és még az is problematikus, hogy akik azt megcsinálták, jóhiszeműen csinálták-e meg. (Mozgás és zaji) Most, igen t. miniszterelnök úr, azután, hogy ezek az urak önt biztosították arról, hogy ön tehet a külföldi bizottsággal szemben ígéretet arra nézve, hogy nem fogja túllépni a költségvetési kereteket, igen t. miniszterelnök úr, Ön feláll és bejeleni azt, hogy ön és az ön kormánya 37 millióval lépte túl azokat a^ határokat, amelyeket a törvényhozás engedélyével be kellett volna tartania. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Honnan volt önöknek ehhez bátorságuk és hol vannak, miniszterelnök úr, a megtakarítások? (Friedrich István: Ki fogja ezt fizetni? Honnan? — Zaj.) Igen t. uraim, önök, t. kormány, annak a nagy többségnek asszisztenciája mellett elég vakmerőek voltak ahhoz, hogy leszállítsák a tisztviselők nyomorúságos fizetéseit, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) önök elég vakmerőek voltak ahhoz, hogy megtagadják a külföldi hitelezőknek a kamatfizetést, önök, igen t. uraim, az egész vonalon intézkedéseket tettek a megtakarítás érdekében, az iskolákban nem fűtenek, a hivatalokban nem fűtenek, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ínségbúzára nem telik elegendő pénz, (Friedrich István: De galopp-pályára igen!), de galopp-pályára önök 184.000 pengőt költenek el. Igen t. miniszterelnök úr, ön leszállította a tisztviselők fizetését 20 millióval s ugyanakkor megvolt a vakmerő bátorsága ahhoz, hogy 37 millióval költsön többet. Hogy mertek önök hozzányúlni a tisztviselők fizetéséhez, ha önökben nincs annyi energia, hogy megtakarításokat eszközöljenek? Csak akkor lehet ahhoz hozzányúlni, ha önök megtakarításokat eszközöltek. Ha önök elvesznek a tisztviselőktől, a szűkölködőktől, ha önök szükségadót vezetnek be, ha önök kíméletlenül végrehajtják a hátralékos adókat, nem fog senki önök ellen kifogást emelni, feltéve, hogy önök megtakarításokat tudnak eszközölni. De amikor önök még túlköltekezésről tesznek tanúbizonyságot, akkor t. uraim, önök bebizonyították azt, hogy önök gyengék, — mert nem tételezem fel önökről azt, hogy rosszakaratúak, —• hogy önök teljesen képtelenek ellenállni azoknak az erőknek, amelyek önöket viszik, fájdalom, nemcsak önöket, hanem a nemzetet is, a lejtőre, az örvénybe. (Ügy van! Ügy van! a gzélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Azt vagyok bátor kérdezni önöktől, mélyen t. többség, amelynek soraiban számos tiszteletreméltó, jóhiszemű férfi ül, akinek a lelke éppúgy tele van aggodalommal, mint bárkié itt ezekben a padokban: helyesnek találják-e önök azt, hogy ez a 37 milliós túlköltekezés beállott egy félesztendő alatt, ami nyolcvan milliós túlköltekezést jelent egy esztendőben, akkor, amikor az igen t. kormány tudja, hogy a Bethlen gróf úr által itthagyott cirka 600 milliós függő-adósság itt van az or-