Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

108 Az országgyűlés képviselőházának tassék a házszabályokban megadott módon megadni azt a lehetőséget, hogy minek következtében most már végre folyamatban van e módosítások szétosztása és így az ellenzéknek és a Ház minden tagjának módja lesz néhány napon belül e módosítások lényegével és természetével megismerkedni akkor is, ha az előbbi alkalmat, amikor én a nyilvánossággal közöltem ezt, elmulasztották volna az*egyes képviselő urak, mondom, méltóztassék módot és lehetőséget adni, esetleg az ülés újabb felfüggesztésével arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásába csak a legközelebbi képviselőházi ülés napirendje során bocsátkozzunk, (Általános helyeslés.) és akkor is az az én intencióm, — azt hiszem, ez megegyezik minden képviselőtársam intenciójával — (Ügy van! Ügy van!) hogy mód .adassék a sorrendben amúgyis feliratkozott Váry Albert t. képviselőtársamnak, hogy ő indokolja meg ezeket a módosításokat, mert ez azután teljes mérvben indokolást fog nyújtani ezekhez a módosításokhoz. (Helyeslés jobbfelől és a középen.) Felmerült az a gondolat is, hogy ilyen körülmények között indokolt volna ezt a javaslatot a bizottsághoz visszaküldeni. Házszabályszerű oka ennek nincsen. Vitatható ennek az álláspontnak helyessége és állítható is, hogy ez a helyes álláspont. Nem kívánok e vitába bocsátkozni, minekutána itt már hangsúlyoztam, hogy ez precedensül nem szolgálhat rosszhiszemű törekvések takarására. {Helyeslés.) Ennek következtében kérem, hogy a mélyen t. ellenzék részéről méltóztassék ezt az indítványt ezúttal mellőzni abból a nagy, országos érdekből, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) hogy ez az uzsoratörvényjavaslat, amelyet 1902. óta, amikor a nagy gazdaszövetségi ankét legkiválóbb jogászaink részvételével mint halaszthatatlanul megoldandó problémát kitűzte, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) évrőlév(re, három évtizeden át számtalan úton-módon, jogosulatlanul és jogtalanul elgáncsolták, olyan nívón legyen, amely valóban alkalmas a kísexisztenciák védelmére, (Ügy van! Ügy van! a középen.) és a gazdasági, helyes erkölcsi törvények ' törvény beiktatására. Nem akarom elhinni és nem hiszem, hogy van a Háznak egyetlenegy tagja, aki formai okokból, vagy félreértések okából ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedését újabb bizottsági tárgyalással akarná akadályozni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) •Ezek után azt a tiszteletteljes kérést intézem ia t. Házhoz, (méltóztassék ezt a félreértést elintézettnek tekinteni, méltózassék hozzájárulni ahhoz, hogy most már ezt a törvényjavaslatot érdemben a kedden tartandó legközelebbi képviselőházi ülésen tárgyaljuk, addig pedig mindenkinek módja és alkalma lesz a törvényjavaslatnak előrelátható módosításaival foglalkozni. Ezeket óhajtottam elmondani. (Helyeslés a jobboldalon és a középen) Elnök: Farkas Tibor képviselő úr a házszabályok alkalmazásához kér szót. A szó a képviselő urat megilleti. (Buchinger Manó: Most már csak az kellene, hogy a kormány mondjon le! — Derültség a jobboldalon. — Váry Albert: Az uzsoratörvényt először megcsináljuk! — Friedrich István: És megkeressük a 37 milliót!) Csendet kérek. (Buchinger Manó: Mondjanak le, az volna >a jó!) Buchinger képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Jánossy Gábor: Kezdje el a képviselő, úr a lemondást, majd azután mi is meglátjuk! Tes59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. sék jó példával előjárni! — Derültség és zaj.) C

sender kérek. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Nem akarok a házszabályokhoz, hosszasabban hozzászólni,^ az igazságügyminiszter úrnak egy kijelentése késztet csak arra, hogy evvel a kérdéssel itt foglalkozzam, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter elfoglalja helyét, — Propper Sándor: Itt a parasztverő! Megjött a parasztverő! — Zaj.) Az igazságügyminiszter úr azt mondotta, hogy a javaslat bizottsági tárgyalása után annak ia szüksége merült fel, hogy a javaslatot, amelyet a bizottság letárgyalt, még különböző jogi fórumokkal megtárgyalja. Itt kénytelen vagyok egy lépésre megállni. Nincs házszabályszerű tilalom arra, hogy a miniszter úr a bizottsági szöveget még különböző jogi fórumokkal meg ne tárgyalja. Egyet azonban vagyok bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani, azt a mondást, amelyet Nagy Frigyes mondott József császárról. Azt mondotta Nagy Frigyes: «Ez a József császár egészen használható ember volna, ha a második lépést nem tenné az első előtt». En ezt a jogi fórumokkal való megtárgyalást első lépésnek tartom, amelyet a bizottsági tárgyalás előtt kellett volna elintézni. A jogalkotás szempontjából — nem akarom itt a presztiskérdést felvetni, sohasem hangoztattam szuverenitásokat — bizonyosfokú kis komikumot látok abban, ha a törvényhozás legmagasabb fóruma szervének javaslatát még azután cenzúrázza, vagy cenzuráztatja az igazságügymiiniszter különböző jogi fórumokkal. Minthogy erre vonatkozólag az igazságügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy ez precedensül nem szolgálhat, nem akarom itt a dolgot tovább folytatni. (Friedrich István: iSzent a béke, rendben van!) Mindenesetre kívánatosnak tartom, hogy az a gondolat és a házszabályok szellemének az a parancsolata érvényesüljön, hogy lényegesen megváltoztatott javaslatot a jövőben máskép ne_ tárgyaljunk, mint hogy az előzőleg a bizottsági tárgyaláson keresztülmenjen. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Ház! Csak azt az egy helyreigazítást kell t. barátom felszólalásához hozzáfűznöm, hogy az a körülmény, hogy egy, a bizottságban letárgyalt javaslatot újból jogászi szakfórumok elé bocsátottam bírálatra, nem komikum és nem a törvényhozás tekintélyének leszállítása. Rendszerint azt a szemrehányást szoktam kapni, hogy egyes törvényjavaslatokat nem kellő előkészítéssel hozok ide. Ez a törvényjavaslat, amelyet idehoztam, 30 évi előkészítés után került ide (Fábián Béla: Elég nehezen született!), és külön ez a javaslat is, amely az én javaslatom formájában jelentkezett, átment az összes retortákon. De talán nem eléggé hangsúlyoztam felszólalásomban, hogy ez a törvényjavaslat a bizottsági tárgyalás során olyan módosításokon ment át, amelyek indokolttá tették, hogy ebben a megváltozott formájában újból jogi revízió alá kerüljön. Ez kötelességem volt t. képviselőtársam. Ez nem a törvényhozás tekintélyének leszállítása, hanem alátámasztása, hogy végeredményben a törvényhozás szankciójával ellátott törvény méltó legyen a törvényhozáshoz, iméltó legyen törvénytárunkhoz, méltó legyen azokhoz a nagy jogintézményekhez, amelyeknek keretébe be akarjuk illeszteni. Azt hiszem, hogyha ezeket a megjegyzése-