Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. 107 résen tud szembeszállni. Abban a pillanatban, amikor Anglia az ^ aranybázis fikcióját teladta, lelkületileg voltaképpen annak kellett volna be­következnie, hofv az angol nép 'szabaduljon pénzkészletétől. E helyett mit látunk? Az arany áramlik Angliába. A régi aranyérmék, a fió­kokban és harisnyákban őrzött guineák és fon­tok sietnek a nemzeti bankhoz, hogy átváltód­janak az életet jelentő pénzzé — tőke formájá­ban. Mert az a körülmény, hogy nálunk a pengő stabil maradt, abban a formában, hogy mozdu­latlanságra van kényszerítve, mert nem meri betölteni szerepét a gazdasági életben, mert nem mer mint hiteltőlte a gazdasági termelés helyeire oda szivárogni, ahol arra legnagyobb szükség van, gazdasági szempontból nem jelenr eredményt. Az a pénz, amely a bankok trezor­jaiban, a Nemzeti Bank zsírószámláján van, bankoknak, bankokkal szemben való követelése formájában mutatkozik, nem tőke, hanem pa­pírpénztömeg, amelynek a gazdasági élet szempontjából jelentősége nincs. Ahhoz, hogy ezt a bizakodást a pénzzel szemben fölkelthes­sük, elsősorban a politikai atmoszféra megvál­toztatása kell. Ahhoz nem teoretikus 'megállapodásokra, nem az élettől ^elrugaszkodott elhallgatásokra, Vagy az élettel kapcsolatban nem álló kijelen­tésekre van szükség. Szükség van ellenben an­nak érzékeltetésére, hogy tudjuk, látjuk a ba­jokat és hogy ezeken 'keresztül megvan ben­nünk a jóakarat, a tudás, hogy ezeken a bajo­kon segítsünk és hogy akkor, amikor a lakos­ságot, ennek az országnak minden polgárát fokozott teljesítőképességre szólítjuk fel, tud­juk vele érzékeltetni .azt is, hogy helytállunk abban a tekintetben, hogy meg legyen áldozat­készségének kellő eredménye, kellő gyümölcse. (Helyeslés half elől.) Minthogy pedig t ezt a magatartást, ezt a tudatosságot, az ország való helyzetének ezt a felismerését a kormány gazdasági politikájában egyáltalán nem látóim, függetlenül attól, hogy részleteiben mit hoz még ez a törvényjavaslat, általános bizalmat­lansággal viseltetvén ilyen gazdasági politiká­val szemben, a törvényjavaslatot az általános vita alapjául sem fogadom el. (Helyeslés bal­felől.) Elnök: Az ülés tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igaz­ságügyminiszter úr kíván szólani. Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: T. Kép­viselőház! (Halljuk! Halljuk!) r Amikor az uzsoratörvényjavaslat tárgyalását a t. Ház napirendjére tűzte, akkor már ki volt tűzve a Felsőház egyesített bizottságaiban^ a társa­dalombiztosítási bíráskodás reformjáról szóló törvényjavaslat tárgyalása és minthogy a felsőiházi bizottsági tárgyalás elhalasztása egy­napi költségtöbbletet jelentett volna, én ;a ma­gam részéről abba a kényszerhelyzetbe kerül­tem, hogy egyik r t. képviselőtársamat kérjem fel, hogy a törvényjavaslat előadói beszéde során ott egy félórát eltöltyén, megfeleljek az illető^ Házzal szemben fennálló közjogi kötele­zettségemnek. Ezt csak azért bocsátom előre, mert én a magam részéről mindig súlyt szok­tam helyezni arra, hogy a törvényhozás mind­egyik Házával szemben egyaránt teljesítsem azt a kötelességemet, hogy legalábbis az álta­lam képviselt javaslatok tárgyalása során ki­vétel nélkül és végig személyesen jelen legyek. Mármost távollétemben egy olyan félreértés történt, amelyet, azt hiszem, a folyosón történt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. megbeszélésünk és beszélgetéseink során tisz­táznunk sikerült. Tudniillik az uzsoratörvény­javaslatnak a bizottságban elfogadott és le­tárgyalt szövegével szemben — tekintettel arra a körülményre, hogy ez a törvényjavaslat a bizottságban is sok módosításon ment át és a módosított szövege került azután az én kéré­semre a különböző jogi fórumok felülbírálata alá — annak a szüksége merült fel, hogy bizo­nyos újabb módosítások is figyelembe vétes­senek. Ennek következtében én a magam részéről ezeket a módosításokat letárgyaltam és a Ház szabályszerű formák között egyik olyan képvi­selőtársamat kértemi fel a módosítások képvi­seletére és előterjesztésére, aki a bizottsági tár­gyalások során legközelebb állt ahhoz a gon­dolatmenethez, amelyet a módosítások képvi­selnek. (Ügy van! Úgy van jobbfelől és köza­pen. — Gál Jenő: Akkor a bizottsághoz kellett volna újra visszatenni! — Halljuk! Halljak! jobbfelől.) Nagyon sajnálom, t. képviselőtár­sam, úgy látszik, nem tudja az előzményeket és így feleslegesen provokál egy újabb vitát, amely már tárgytalan. (Gál Jenő: Most már tudom!) T. Ház! Ezek a módosítások, egyik képvi­selőtársam módosításai, teljesen házszabály­rtzerűen vannak előterjesztve. (Űgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mégis teljes mértékben tisztá­ban vagyok azzal, — mindig azon az álláspon­ton voltam, akkor is, amikor a Ház legmaga­sabb polcán ültem, akkor is, ha bárhol vagyok, tnint jogász és mint törvényhozó, mint a köz­jog iránt érzékkel bíró ember — hogy módosí­tásokat nagy tömegben meglepetésszerűleg hozni a kormány részéről, ez joggal felkeltheti azt a gyanút, hogy e mögött valami olyan do­log van, (Úgy van! Űgy van! balfelől.) amely félrevezetést, valami trükköt — mai modern nyelven szólva — kíván takarni. (Friedrich István: Na, Simonka, mit szólsz ehhez? — De­rültség,) Én azonban ezt előre láttam és ezért február 15-én, mihelyt a szöveg elkészült, az összes lapoknak elküldtem az indokolással együtt. (Űgy van! Űgy van! balfelől.) Nem rajtam múlt, hogy nem minden lap közölte, sőt egyetlen lap sem közölte egész terjedelmé­ben, de benyujtattam az illető képviselővel a Ház elnökéhez is azzal a kérelemmel, hogy ez szabályos formák között kinyomatásra és szét­osztásra kerüljön. Meg kell állapítanom, hogy a vád szava nem illeti meg a házelnökség és a tisztviselői kar eljárását, mert ott az a gyakorlat alakult ki, hogy amíg a határidő a módosítások be­nyújtására le nem telt, ismét takarékossági szempontból a kinyomatás nem történik meg, csak az utolsó pillanatban. így tehát az a hely­zet állt elő, amelyről nekem tudomásom nem volt, (Űgy van! Űgy van! jobbfelől.) amelyért mulasztás címén senki felelősségre nem von­ható, de amely egyrészt teljes jóhiszeműsége­met igazolja, másrészt el kell ismernem, hogy teljesen jóhiszemű volt az a beállítás, amely bi­zonyos nyugtalansággal fogadta, hogy ebből precedens támadhatna. En a magam részérc' ennek a precedens támasztási lehetőségnek aka­rom elejét venni, (Friedrich István: Na, Si­mon.) amikor mindezeket korrektül meg aka­rom állapítani. (Helyeslés.) Meg kell állapítanom, hogy felfogás te­kintetében a Ház egyetlen tagjának részéről sincsen nézeteltérés (Friedrich István: Simon mindig ellenünk van! — Simon András: Dehogy!) és éppen azért nekem M f± Si tisztelet­teljes kérésem a Ház elnökéhez, hogy méltóz­16

Next

/
Oldalképek
Tartalom