Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

loo Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1982 április 1-én, pénteken. pengő belső vásárló képességét ezekben a ne­héz időkben fenntartani. Készséggel elismerem, hogy ezzel a gazdasági kibontakozáshoz olyan erős bázist kaptunk, amelyen való építés lehe­tősége fennáll, de tagadom, — és eme elismeré­sem nem tart vissza attól, hogy^ megállapít­sam — hogy nemcsak Teleszky János megálla­pításában több a pszichológia, mint az igaz­ság,—hanem a kormány tetszeLgésé vei szemben is, hogy ezzel feladatát teljesítette, töbh a mu­lasztás, a hiány, mint a teljesítmény. Az ellen­zékiségnek egyáltalán nem kell az emberben erősen ágaskodnia, hogy erős kritikával il­lesse ezen túlmenőleg a kormányt azokért a mulasztásokért, amelyeket gazdasági téren el­követett. Mert nézzük közelebbről a dolgot. Azt mondja Teleszky János, hogy a pengő stabili­tása, az inflációval szemben való magatartás jelenti az államháztartás egyensúlyát. Hát je­lentené, ha ezzel kapcsolatban, ezen keresztül a gazdasági élet teljesítőképessége tényleg fenn­tartható lenne, külön érdemi intézkedések nél­kül. De Teleszky János is volt olyan óvatos és nem mondotta, hogy ez egymagában is jelenti a gazdasági élet folytonosságát is. Ez jelenti az erre irányuló törekvést, de hogy e.^ a törek­vés tartalommal töltessék meg, hogy ennek a törekvésnek reális eredményei legyenek, ehhez nem elegendő ez a tisztán a lakosság pszicho­lógiájának bizalmára .apelláló megállapítás, hanem ehhez szükségesek azok a tárgyi intéz­kedések, azok a gazdasági élet követelményei­hez alkalmazkodó intézkedések és törvények, amelyek a nehéz viszonyok között is a termelő élet minden területén legalább abban az irány­ban, amint erre a gazdaságig élet meglévő erői -módot nyújtanak, a termelés fenntartását le­hetővé teszik. Ha tehát ez nem következik be, ha ez a (törekvés csak a lelkieknél áll^ meg^ és nem sietünk tárgyi alapon a gazdasági élet •minden területén segíteni, akkor teória, elmé­let marad az államháztartás egyensúlyának fenntartása, a pengő stabilitása a deflációnak a legdrákóibb r szigorral való keresztülvitele esetén is. Elmélet marad akkor is, ha a taka­rékosság nemcsak szavakban, nemcsak kijelen­tésekben érvényesül, ellenben nem érvényesül sokkal inkább a gyakorlatban, mint ahogyan ezt a tegnapi napon a miniszterelnök úr részé­ről beterjesztett és az 1931/32. költségvetési év első feléről szóló legfelsőbb állami számvevő­széki jelentés igazolja. Ez a jelentés a takaré­kosság állandó hirdetése, a puritanizmusnak, a tisztességnek a közéletbe való bevitele köze­pette nem kevesebb, mint 37'5 millió pengő többkiadásról számol be abban az időszakban, amikor a költségvetés benyújtásának időpontja azért késik, mert pénzügyminiszterünk a költ­ségvetésnek 20 millió pengővel való lefaragása érdekében folytat a tárcák vezetőivel hetek óta eredménytelen tárgyalásokat. T. Ház! Sajnos, nem ismerjük még ebben a pillanatban ennek a jelentésnek részleteit. Ebből a jelentésből csak egyet, a f gazdasági élettel legszorosabb kapcsolatban álló gazda­sági tárcának, a kereskedelemügyi . miniszté­rium túlkiadásának indokolását említem meg, amely 2,486.000 pengő kiadástöbbletet a légi­forgalom általános fejlődésével hoz kapcso­latba. En erre azt mondom, hogy vagy nincs ennek a kiadásnak egyáltalán köze a kereske­delemügyi minisztériumhoz, vagy pedig a ke­reskedelemügyi minisztérium figyelmét in­kább a földi forgalom fejlesztésére fordítsa. Előbb a földön való mozgásunk biztonságát kell megadnia, mielőtt a légiforgalom fejlesz­tésére gondol. (Ügy van! Ügy van! a balolda­lon. — Pakots József: Sztratoszférában mász­kálunk!) T. Ház! Ezek a megállapítások, azt hi­szem, eléggé dokumentálják, hogy akkor, ami­kor az előterjesztett uzsoratörvényjavaslattal most foglalkozunk, a legjobb akarattal, a tár­gyilagosságra való legmesszebbmenő törekvés­sel a az előadó úr intencióinak legmesszebb­menő respektálásával sem lehet elhallgatni azt, amit szomorúan látunk napról-napra, hogy minden intelem —nem azok az intelmek, ame­lyek erről az oldalról jönnek, mert úgy látszik, itt hozzá kell az embernek szoknia, hogy kri­tikája egyáltalán nem talál meghallgatásra, sőt ellenkezően, a kritika talán inkább arra al­kalmas, hogy ne követhessék — imondom, talán azok az intelmek, amelyeket az ország gazda­sági állapotai ma már nemcsak az életet figye­lemmel kísérőnek, hanem a magasabb régiók­ban mozgóknak is-, olyan erősen és olyan élén­ken dokumentálnak, talán mégis időszerűvé tennék, hogy ne ilyen javaslatokkal foglalkoz­zunk. Ne ilyen javaslatok töltsék ki a Ház idejét és 30 napi szünet után ne ilyen kínos incidensre okot adó, de lényegében a gazdasági élet érdekeit egyáltalában nem szolgáló tör­vényjavaslat kerüljön a Ház elé. T. Ház! Ügy érzem, hogy ha már a javas­lattal kapcsolatos hasonlattal akarunk élni, a parlament ideje felhasználásának ez a módja a legkritikusabb és legkeserűbb politikai uzsora, mert az ország szorult kényszerhelyze­tének negligálásával nem azokra a szolgálta­tásokra törekszik, amelyek a szerződés értelmé­ben minden dolgozó polgárt adófizetése nyo­mán megilletnének, ellenben változatlanul ra­gaszkodik a polgárral szemben, sőt fokozottabb teljesítést igényel tőle, hogy az államhatalom céljaira szükséges preliminált adóösszegeket előteremtse. Nagyon tartok tőle, hogy ezen az úton haladva mihamarabb érvényesülhét az igazság, hogy mi politikai pártok külön-külön haladunk, de együtt fogunk elbukni. Külön-külön haldunk, de az ország lakos­sága előtt együttesen kell, hogy a hitelünket el­veszítsük, mert az ország lakosságának végre éreznie kellene, hogy nemcsak mi ellenzék, ha­nem önök, a túloldal is érzik azt az időpontot, amikor nem a mi pártpolitikai szempontjaink és nem az önök pártpolitikai szempontjai a mérvadók, hanem az ország tényleges szükség­lete, az ország gazdasági érdekeinek tényleges megsegítése. Es ha ezzel szemben unos-untalan azt hangoztatják önök, hogy a gazdasági vál­ság közepette mi a magunk erőiből ilyen intéz­kedéseket meg nem tehetünk, és ha Önök azt hangoztatják, hogy hasonló viszonyok vannak a világ minden részén, és hogy nálunk hatal­masabb gazdasági egyedek is a válság hullá­maival küzdenek, akkor én arra a gyakorlati tényre kell, hogy rámutassak, hogy néhány hónappal, rövid öt hónappal ezelőtt, ezen a he­lyen bizonyos elégtétellel mutattak rá arra, hogy a világ leghatalmasabb gazdasági egy­sége, a gazdasági tudomány letéteményese, a gazdaságmívelésnek legrutinírozottabb or­szága, Anglia is, válságba jutott. És t. uraim, néhány rövid hónap alatt, az élettel kapcsolat­ban álló intézkedések nyomán, az ország való szükségletét figyelembevevő gazdasági politika révén, a tárgyi segítséget meghaladóan olyan lelkületi átváltozás ment Yégbe az angol gaz­dasági életen, amely pszihológiai tény ma a gazdasági nehézségek tárgyi bajaival is sike-

Next

/
Oldalképek
Tartalom