Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

loo Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1982 április 1-én, pénteken. pengő belső vásárló képességét ezekben a nehéz időkben fenntartani. Készséggel elismerem, hogy ezzel a gazdasági kibontakozáshoz olyan erős bázist kaptunk, amelyen való építés lehetősége fennáll, de tagadom, — és eme elismerésem nem tart vissza attól, hogy^ megállapítsam — hogy nemcsak Teleszky János megállapításában több a pszichológia, mint az igazság,—hanem a kormány tetszeLgésé vei szemben is, hogy ezzel feladatát teljesítette, töbh a mulasztás, a hiány, mint a teljesítmény. Az ellenzékiségnek egyáltalán nem kell az emberben erősen ágaskodnia, hogy erős kritikával illesse ezen túlmenőleg a kormányt azokért a mulasztásokért, amelyeket gazdasági téren elkövetett. Mert nézzük közelebbről a dolgot. Azt mondja Teleszky János, hogy a pengő stabilitása, az inflációval szemben való magatartás jelenti az államháztartás egyensúlyát. Hát jelentené, ha ezzel kapcsolatban, ezen keresztül a gazdasági élet teljesítőképessége tényleg fenntartható lenne, külön érdemi intézkedések nélkül. De Teleszky János is volt olyan óvatos és nem mondotta, hogy ez egymagában is jelenti a gazdasági élet folytonosságát is. Ez jelenti az erre irányuló törekvést, de hogy e.^ a törekvés tartalommal töltessék meg, hogy ennek a törekvésnek reális eredményei legyenek, ehhez nem elegendő ez a tisztán a lakosság pszichológiájának bizalmára .apelláló megállapítás, hanem ehhez szükségesek azok a tárgyi intézkedések, azok a gazdasági élet követelményeihez alkalmazkodó intézkedések és törvények, amelyek a nehéz viszonyok között is a termelő élet minden területén legalább abban az irányban, amint erre a gazdaságig élet meglévő erői -módot nyújtanak, a termelés fenntartását lehetővé teszik. Ha tehát ez nem következik be, ha ez a (törekvés csak a lelkieknél áll^ meg^ és nem sietünk tárgyi alapon a gazdasági élet •minden területén segíteni, akkor teória, elmélet marad az államháztartás egyensúlyának fenntartása, a pengő stabilitása a deflációnak a legdrákóibb r szigorral való keresztülvitele esetén is. Elmélet marad akkor is, ha a takarékosság nemcsak szavakban, nemcsak kijelentésekben érvényesül, ellenben nem érvényesül sokkal inkább a gyakorlatban, mint ahogyan ezt a tegnapi napon a miniszterelnök úr részéről beterjesztett és az 1931/32. költségvetési év első feléről szóló legfelsőbb állami számvevőszéki jelentés igazolja. Ez a jelentés a takarékosság állandó hirdetése, a puritanizmusnak, a tisztességnek a közéletbe való bevitele közepette nem kevesebb, mint 37'5 millió pengő többkiadásról számol be abban az időszakban, amikor a költségvetés benyújtásának időpontja azért késik, mert pénzügyminiszterünk a költségvetésnek 20 millió pengővel való lefaragása érdekében folytat a tárcák vezetőivel hetek óta eredménytelen tárgyalásokat. T. Ház! Sajnos, nem ismerjük még ebben a pillanatban ennek a jelentésnek részleteit. Ebből a jelentésből csak egyet, a f gazdasági élettel legszorosabb kapcsolatban álló gazdasági tárcának, a kereskedelemügyi . minisztérium túlkiadásának indokolását említem meg, amely 2,486.000 pengő kiadástöbbletet a légiforgalom általános fejlődésével hoz kapcsolatba. En erre azt mondom, hogy vagy nincs ennek a kiadásnak egyáltalán köze a kereskedelemügyi minisztériumhoz, vagy pedig a kereskedelemügyi minisztérium figyelmét inkább a földi forgalom fejlesztésére fordítsa. Előbb a földön való mozgásunk biztonságát kell megadnia, mielőtt a légiforgalom fejlesztésére gondol. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Pakots József: Sztratoszférában mászkálunk!) T. Ház! Ezek a megállapítások, azt hiszem, eléggé dokumentálják, hogy akkor, amikor az előterjesztett uzsoratörvényjavaslattal most foglalkozunk, a legjobb akarattal, a tárgyilagosságra való legmesszebbmenő törekvéssel a az előadó úr intencióinak legmesszebbmenő respektálásával sem lehet elhallgatni azt, amit szomorúan látunk napról-napra, hogy minden intelem —nem azok az intelmek, amelyek erről az oldalról jönnek, mert úgy látszik, itt hozzá kell az embernek szoknia, hogy kritikája egyáltalán nem talál meghallgatásra, sőt ellenkezően, a kritika talán inkább arra alkalmas, hogy ne követhessék — imondom, talán azok az intelmek, amelyeket az ország gazdasági állapotai ma már nemcsak az életet figyelemmel kísérőnek, hanem a magasabb régiókban mozgóknak is-, olyan erősen és olyan élénken dokumentálnak, talán mégis időszerűvé tennék, hogy ne ilyen javaslatokkal foglalkozzunk. Ne ilyen javaslatok töltsék ki a Ház idejét és 30 napi szünet után ne ilyen kínos incidensre okot adó, de lényegében a gazdasági élet érdekeit egyáltalában nem szolgáló törvényjavaslat kerüljön a Ház elé. T. Ház! Ügy érzem, hogy ha már a javaslattal kapcsolatos hasonlattal akarunk élni, a parlament ideje felhasználásának ez a módja a legkritikusabb és legkeserűbb politikai uzsora, mert az ország szorult kényszerhelyzetének negligálásával nem azokra a szolgáltatásokra törekszik, amelyek a szerződés értelmében minden dolgozó polgárt adófizetése nyomán megilletnének, ellenben változatlanul ragaszkodik a polgárral szemben, sőt fokozottabb teljesítést igényel tőle, hogy az államhatalom céljaira szükséges preliminált adóösszegeket előteremtse. Nagyon tartok tőle, hogy ezen az úton haladva mihamarabb érvényesülhét az igazság, hogy mi politikai pártok külön-külön haladunk, de együtt fogunk elbukni. Külön-külön haldunk, de az ország lakossága előtt együttesen kell, hogy a hitelünket elveszítsük, mert az ország lakosságának végre éreznie kellene, hogy nemcsak mi ellenzék, hanem önök, a túloldal is érzik azt az időpontot, amikor nem a mi pártpolitikai szempontjaink és nem az önök pártpolitikai szempontjai a mérvadók, hanem az ország tényleges szükséglete, az ország gazdasági érdekeinek tényleges megsegítése. Es ha ezzel szemben unos-untalan azt hangoztatják önök, hogy a gazdasági válság közepette mi a magunk erőiből ilyen intézkedéseket meg nem tehetünk, és ha Önök azt hangoztatják, hogy hasonló viszonyok vannak a világ minden részén, és hogy nálunk hatalmasabb gazdasági egyedek is a válság hullámaival küzdenek, akkor én arra a gyakorlati tényre kell, hogy rámutassak, hogy néhány hónappal, rövid öt hónappal ezelőtt, ezen a helyen bizonyos elégtétellel mutattak rá arra, hogy a világ leghatalmasabb gazdasági egysége, a gazdasági tudomány letéteményese, a gazdaságmívelésnek legrutinírozottabb országa, Anglia is, válságba jutott. És t. uraim, néhány rövid hónap alatt, az élettel kapcsolatban álló intézkedések nyomán, az ország való szükségletét figyelembevevő gazdasági politika révén, a tárgyi segítséget meghaladóan olyan lelkületi átváltozás ment Yégbe az angol gazdasági életen, amely pszihológiai tény ma a gazdasági nehézségek tárgyi bajaival is sike-