Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. ioä ben! Az előadó csak a bizottság jelentését terjesztheti be. — Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Kérem, ezt intézzék el a képviselő mrak a kormánnyal vagy az illető képviselő úrral. A házszabályok szerint azonban az elnök így kellett, hogy eljárjon. Én senkinek jogát nem fogom csorbítani. Akár Farkas képviselő úrtól, akár mástól jön egy módosítás vagy pedig pótlást célzó indítvány, én azt kénytelen vagyok elfogadni. Ezt kívántam megjegyezni. (Kabók Lajos: Nem ér az egész tárgyalás egy hajítófát! — Pakots József: Nem komoly törvényalkotási munka. Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Magyar Pál! (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Méltóztassanak nyugodtan lenni, az egész kérdés tisztázva van. Az én nyilatkozatom a képviselő urak jogainak megóvása érdekében történt. (Andaházi-Kasnya Béla: De hogy szóljon az ember olyan javaslathoz, amelyet nem ismer?) Méltóztassanak csendben maradni ési lehetővé tenni Magyar Pál képviselő úrnak, hogy felszólalhasson. — (Dinnyés Lajos: Szünetet kérünk, míg- megkapjuk a módosításokat! — Kabók Lajos: Ez komoly tárgyalás?) Kabók képviselő nr maradjon csendben. (Kabók Lajos: Nem is lehet tanácskozni! Komolytalan az egész! — Állandó zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Ez a nemzeti összefogás? — Ulain Ferenc: Mi van a 37 millióval? 37 millió! — Friedrich István: Miért nem jön be a miniszterelnök beszélni? — Simon András: Bodóné, Bodóné! — Ulain Ferenc: 37 millió! Komédia az egész! A 37 millióval tessék idejönni. A tisztviselőktől elvették a fizetést és 37 milliót ráfizettek! — Friedrich István (a jobboldal felé): Mit erőszakoskodtok? — Az elnöki villanycsengő megszólal. — Ulain Ferenc: A 37 millióval tessék elszámolni! — Zaj. — Elnök csenget — Gr. Hunyady Ferenc: Kérünk egy másik előadót, aki a bizottsági véleményt adja elő! Szép mese. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Dolgozzunk! — Ulain Ferenc: Tessék felfüggeszteni a tárgyalást, amíg meg nem kapjuk a felvilágosítást. — A szélsőbaloldali képviselők valamenynyien, a báloldali képviselők számosan elhagyják a termet.) Méltóztassék beszédét megkezdeni. Magyar Pál: Tisztelt Ház! Minden tisztelettel az elnök úr fejtegetéseivel szemben és készséggel elismerve, hogy az az incidens, amely ellenzéki képviselőtársaimból a felháborodást abban a 'mértékben váltotta ki, hogy a tárgyalás további folyamatában résztvenni nem kívánnak és kivonultak, a házszabályok betűivel nem ellenkezik, (méltóztassanak megengedni, hogy amikor azt halljuk, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban a módosítások olyan özöne nyújtatott be bizonyára beavatottak részéről, hogy a módosítások előreláthatólag a törvényjavaslat lényegét is megváltoztatják, nagyon nehéz lelkiismeretes, a dolog lényegét néző képviselőnek általánosságban is a törvényjavaslattal szemben állást foglalni, mert hiszen a részletek azok, amelyek végeredményben kialakítják azt a véleményt, hogy a tárgyilagosságra törekvő képviselő a törvényjavaslat általánosságban való elfogadása mellett foglaljon állást, vagy azt még az általános tárgyalás alapjául se tartsa alkalmasnak. De ezen túlmenően, mint ellenzéki képviselőnek rá kell mutatnom arra, hogy nem szolgálja a célt, az, hogy mi ellenzéki képviselők máról-holnapra vagyunk kénytelenek komoly gazdasági törvényjavaslatokhoz szólni, mert hiszen azt, hogy ez a törvényjavaslat ma tárgyalásra kerül, csak tegnap tudtuk meg, aminek az eredménye azután, hogy az egységespárti képviselők, a kormánypárti képviselők egyszerűen nem szólnak hozzá a vitához és nekünk ellenzékieknek jut az a nehéz feladat, hogy úgyszólván ex abrupto foglalkozzunk olyan törvényjavaslattal, amelynek minden intézkedése nagy konzekvenciákkal járhat a gazdasági életben. En tehát, amikor nem követem ellenzéki képviselőtársaim példáját és mégis felszólalok a törvényjavaslathoz, (Helyeslés a jobboldalon. — Egy hang jobb felől: Komoly ember!) azt akarom dokumentálni, hogy magamévá teszem az előadó úrnak azt a megállapítását, hogy gazdasági kérdésekhez a szenvedélyek felkorbácsolása nélkül, a hangulattól »magunkat függetlenítve, kell hozzászólni. (Váry Albert: Nagyon helyes!) Amikor az előttem fekvő törvényjavaslathoz hozzászólok, őszintés szólva, nem mélyedem el ebben a pillanatban annak részleteibe éppen az ismeretlenné vált tényezők folytán, hanem általánosságban igyekszem megmagyarázni azt az állásfoglalásomat, hogy az előadó úrral szemben miért nem tartom ezt a törvényjavaslatot időszerűnek, miért nem tartom a gazdasági élet követelményei szempontjából inkább károsnak, mint hasznosnak. Nem követem az előadó urat kétségtelenül igen értékes és érdekes jogtörténelmi és jogelméleti elmefuttatásában. Annyira hatása alatt állok a mindennapi élet történeteinek, annyira érzem a gazdasági élet közvetlen bajait^ hogy amikor ilyen par excellence gazdasági érdekeket érintő törvényjavaslathoz hozzászólok, nem a multat nézem, hanem a jelent vizsgálom és a jelen nyomán igyekszem kimutatni, hogy mennyire nem szolgálja ez a "javaslat azt a célt, hogy a mai gazdasági letargiából, a mai gazdasági leromlottságból akár tárgyi segítség nyújtásával, akár a hangulat megjavításával mi is hozzájáruljunk a javuláshoz. T. Ház! Nem hallgathatom el azonban azt iaz észrevételemet sem, hogy a felmerült incidens jelentőségét bizonyos mértékig kimélyíti az a körülmény, hogy az igazságügyminiszter úr egy mégis az ő szívéhez nőtt törvényjavaslattal akkora közösséget sem tanúsít, hogy ennek tárgyalásánál jelen lenne,^amivel dokumentálná, hogy azonosítja magát azokkal az intézkedésekkel

v

amelyeknek gyakorlati kihatásával szemben, őszintén szólva, a magam részéről nagyon is szkeptikus vagyok. Az előadó úr azt fejtegette, hogy a gazdasági törvények hozatalával szemben állandóan felmerül az a nézet, vájjon időszerü-e ilyen gazdasági viszonyok között azoknak meghozatala, amikor a gazdasági életben a termelési rendjének cmegbontottsága a^ világosan látását a legtárgyilagosabb szemlélőnek sem teszi lehetővé. Hivatkozott azonban ezzel az aggálylyal szemben arra, hogy viszont a konjunkturális idők idején pedig arra szokás utalni, hogy éppen a konjunktúra megbontására vezetne egy, a gazdasági életet, szabályozó új törvény. En ezzel a megállapítással szemben készséggel elismerem, hogy a magyar uzsoratörvény, az 1883 : XXV. te, az azóta eltelt fél évszázad alatt, a gazdasági élet változásainak folyamán isok olyan hiányosságot mutatott, amely reformot tesz szükségessé. Ellenben nagyon kétségbevonom azt, hogy ennek a reformnak sürgőssége éppen ma következett be, amikor voltaképpen nem a büntetőjogász intézke-