Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

loa Az országgyűlés képviselőházának déseire, Ihanem a gazdaságpolitikus intézkedé­seire volna szükség, hogy a gazdasági életben mutatkozó visszásságokat megszüntethessük. T. Ház! Az igazsiágügymkiiszter úr sze­repe ebben a kérdésben engem — egy hason­lattal élve — erősen emlékeztet annak a szere­pére, aki egy alvó ember arcáról laa azon szem­telenkedő legyet egy doronggal akarja elker­getni és lecsap az alvó emberre. A szemtelen­kedő légy elrepül, de az alvó ember erősen (megsérül. Mi ma gazdasági életünk legnagyobb baja? Mi az, ami a gazdasági válságot a ter­melő élet minden területén karakterisztikussá tesizi? A hitelválság! À hitelélet teljes meg­bénulása! S ebben ia megbénults ágban olyan intézkedésekkel akar jönni a kormány, amely intézkedések talán alkalmasak a mindannyiunk előtt visszataszító, szemtelenkedő légy elűzé­sére, de amelyek semmi esetre sem alkalmasak a gazdasági élet hátrányát jelentő hitelmeg­merevedés felolvasztására, a hitel vér keringés­nek megindítására. Ez azoniban nem az igaz^ ságügyminisztecr úr feladata és az ezirányú mulasztásokat nem az igazságügyminüszter úr volna hivatva pótolni: így áll elő az a helyzet, hogy a gazdasági helyzettel való kapcsolat hiányában kapunk egy törvényjavaslatot, amely — ismétlem, nem tudok e nagyon nehéz kérdésben in merito ál­lásitifoglalni, mert nem tudom, hogy ia meg­lévő paragrafusok miként módosíttatnak, de arra kell következtetnem az előadó úr szavai nyomán, hogy azok szelleme változatlan marad — azt kell mondanom, tipikusan sorakozik azoknak a törvényeknek sorába, amelyek alkal­masak arra, hogy a gazdasági tisztességet, a gazdasági élet erkölcsi színvonalát komolyan vevő .üzletembereket az üzletkötéstől vissza­tartsanak, ellenben igenis, módot nyújtsanak a paragrafusartistáknak, a gazdasági erkölccsel nem törődőknek, hogy még a mainál is jobban visszaéljenek. Egy ilyen értelmű törvény hozá­sát a mai viszonyok között időszerűnek egyál­talában nem tarthatom s méltóztassanak meg­engedni, hogy mivel a részleteket nem isme­rem, ezen általános megállapítások nyomán szorosan magával a törvényjavaslattal való foglalkozást befejezzem és fenntartsam ma­gamnak a jogot arra, hogy majd a részletek tárgyalásánál erre visszatérjek. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy amikor megállapítom, hogy ez a törvényjavas­lat nem szolgálja a gazdasági élet követelmé­nyeit s hogy amikor azt mondom, hogy a min­dennapi élet kívánalmai szempontjából más javaslattal kellene a kormánynak ezt a Házat •foglalkoztatnia, ne álljak meg a meddő kriti­kánál és közelebbről szorosan ezzel a törvény­javaslattal kapcsolatban rámutassak arra, •hogy mit látnék én sürgősebb teendőnek, a gazdasági élet szempontjából fontosabbnak, •mint ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalá­sát. (Halljuk! Halljuk!) Állandóan és következetesen rámutatunk arra, hogy azon időszak óta, amióta a kormány a kivételes felhatalmazás alapján az ország gazdasági és termelési rendjének helyreállítá­sán fáradozik, dolgozik, nem látjuk ennek a •fáradozásnak, ennek a munkának azokat a •külső ismérveit, amelyek valójában alkalma­sak volnának arra, hogy az ország megakadt termelési rendjét legalább megközelítően és a világválságtól függetlenül folyamatossá és a í eladatok teljesítésére alkalmassá tegyék. Ezzel szemben ismételten hallottuk a mi­niszterelnök úr részéről azt a kijelentést, hogy 59. ülése 1932 április 1-én, pénteken. Programm megalkotására ez az időszak nem alkalmas, mivel a válság máról-holnapra vál­tozó periódusaiban nagyon nehéz olyan gazda­sági prograomimot kidolgozni, amelynek köve­tése lehetővé válnék. Magamévá téve ennek a megállapításnak elvileg helytálló voltát, mégis súlyosan nehezményeznem kell azt, hogy az in­tézkedéseknek olyan hosszú sorozata van, ame­lyek teljesen függetlenek a gazdasági válság­tól, a világpiacokon történőkkel semmi össze­függésük nincsen, amelyek speciális magyar bajok s amelyeknek orvoslását hosszú hóna­pokkal ezelőtt igen illetékes faktor, maga a magyar kormány már kilátásba helyezte. En ezekből a bajokból, ragaszkodva a ház­szabályok intézkedéseihez, csupán és elsősor­ban azokat óhajtanám felemlíteni, amelyek a magyar hitelélet kérdéseivel és ezzel kapcsolat­ban a most tárgyalt javaslattal állanak szoros összefüggésben. Méltóztatnak visszaemlékezni arra, hogy amikor a népszövetségi bizottság itt járt, töb­bek között bírálat tárgyává tette a magyar gazdasági élet egyik legjelentősebb faktorát, a magyar bankéletet is. Ennek a kritikának nyomán, szoros kapcsolatban a népszövetségi bizottság jelentésével, a kormány egy nyilat­kozatot tett, amelynek az volt a lényege, hogy intézkedik aziránt, hogy a bankok iránti bi­zalom s ezzel kapcsolatban a belső tőkeképző­dés elősegítése érdekében a bankok olyan kap­csolatba kerüljenek a Nemzeti Bankkal, hogy annál egy megfelelő állandó tartalékot tartsa­nak és a betétek szekuritásának előmozdítására ezenfelül a közönség állandó tájékoztatásának érdekében hónapról-hónapra kimutatást tegye­nek közzé. Ezek az intézkedések egészen függetlenek a gazdasági válságtól. De igenis alkalmasak arra, hogy a magyar gazdasági életben érez­hető legnagyobb hiányon, a tőkeképződés fo­lyamatán, ha már tárgyilag nem is, — mert sajnos, ehhez a gazdsági helyzet lényeges meg­változására volna szükség — de legalább lelki­leg, a bizalom irányában javulás álljon be. Rá kell, hogy mutassak arra, hogy ezzel a kér­déssel kapcsolatban négy hónappal ezelőtt sür­gős interpellációt terjesztettem már be a kor­mányhoz. Hogy interpellációmra választ nem kaptam, az talán szintén belefér a házszabá­lyok intézkedéseibe, (Éber Antal: Nem volt elég sürgős az interpelláció!) de hogy azóta semmi ilyen irányú intézkedés ebben a dolog­ban nem történt, az azt igazolja, hogy a kor­mány r néha, időről-időre a politikai helyzet nyomása alatt szükségesnek látja azt, hogy a gazdasági törvényhozás szükségességét hangoz­tassa, de — mint a példa mutatja — ennek legelemibb részének végrehajtásáról sem gon­doskodik. De akkor, amikor egy drákói szi­gorúságú törvényjavaslattal az adós védelmére gondolunk, amikor a hitelélet pangása közben ezzel foglalkozunk, — hiszen a törvényjavaslat előadójának véleményével szemben ma valóban nem az karakterizálja a magyar gazdasági életet, hogy nagyon elharapóztak az uzso-ra­hitelügyletek, mert az általános kép inkább az, hogy egyáltalán nincs hitelügylet — akkor azt kell megállapítanunk, hogy a magyar kor­mány az adós védelmére még azokon a terüle­teken sem teszi meg a szükséges intézkedéseket, ahol ez voltaképpen módjában volna és ahol az uzsoratörvény minden drákói szigorúsága büntetőjogi konzekvenciájánál biztosabb, köz­vetlenebb segítségére lehetne a gazdasági életnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom