Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-59

96 Az országgyűlés képviselőházának sebességét jogi szempontból tovább indokolni nem kell. Gazdasági szempontból nehezebb a kérdés, beismerem, sokkal nehezebb, mert ez az uzsorakérdés csak egy szektora az egész nagy gazdasági, kamat- és egyéb kérdéseknek, mert a hitelsértési javaslat, a kamatkérdések szabályozása, a gazdasági forgalomnak, amely most megdermedt, lehetővé tétele egymással, mind szerves kapcsolatban és összefüggésben van. Ehhez nem szabad szenvedéllyel vagy hangulatokkal telten hozzányúlni. Ez a gazdasági élettörvényszerűségének a kérdése. A világ legvakmerőbb embere, Napoleon mondotta azt, hogy vakmerőséggel mindent el lehet kezdeni, de nem mindent lehet megvalósítani. Ha ezt a javaslatot teljesen higgadt tárgyilagossággal mérlegeljük, akkor elhangzik az az ellenvetés, hogy nem az uzsorahitel a legdrágább; a legdrágább hitel az, amelyik nincs. Ha tehát olyan intézkedéseket teszünk, amelyekkel elriasztjuk a hitelt, akkor ez jogilag talán megindokolható, azonban gazdaságilag veszedelmes, sőt egyenesen vészes következményekkel járhat. Ez a törvény azonban nem akar egyebet, mint a gazdasági élet által indokolt korlátok között üldözni az uzsorát, nem akar túlmenni azon a határon, amelyet a jóhiszemű gazdasági forgalom és'a hitelélet biztonságának szempontjai előírnak. Roppant nehéz meghatározni azt, hogy mikor aktuális egy kérdés a törvényhozási 'Szabályozásra. Az bizonyos, hogy ma, mikor ez a szegény magyar glóbusz, úgy, mint az egész világ, forog a saját keserű levében, amikor ez a szegény magyar glóbusz régi magyar szokások szerint önmaga ellen fordul, amikor egy antikapitalista és irígységi atmoszféra van és gyűlölet-országgá lettünk — talán hibánkon kívül, talán benne rejlik a természetünkben, amit minden esetre eliminálni kellene, — ma nincs meg talán az a nyugodtság és elmélyedés, ami nagy kérdések szabályozására szükséges. Amikor azonban szabályozni akartuk a kérdéseket, a prosperitás vagy a látszólagos prosperitás idején, akkor azt a választ kaptuk, hogy: most minden olyan jól megy, ne zavarjatok minket gazdasági vonatkozású törvényalkotásokkal. Most pedig azt halljuk, hogy: ne zavarjatok bennünket most, amikor olyan rosszul megy nekünk. Ebből kiindulva alkalmas időt sohasem fogunk találni. Nagy tisztelője vagyok annak a felfogásnak, amely azt mondja, hogy minden új törvény bizonyos zavart kelt, mert a régihez már hozzászoktak. Nem vagyok ugyan Canard-ista, mint az a híres francia pénzügyi tudós, aki szerint minden r régi adótörvény jó, és minden, új adótörvény rossz azért, mert a réginek hiányait és bajait már valahogyan elsimította az élet s már valahogyan hozzászoktak, én azonban a jog stabilitásának és a jog biztonságának tényleg nagy súlyt és fontosságot tulajdonítok; 'hogy azonban ez az elv megmerevítse egy helyes szabályozás keresztülvitelét, addig mennünk nem szabad. Az erkölcsi szempontok is inkább amellett szólnak, hogy meg kell csinálnunk ezt. Mert hiszen mit akar ez a törvényi Ez a törvény szigorúbb erkölcsi szempontok érvényesülését f akarja és a gyengébbet akarja kímélni a kíméletlen gazdasági harcban s ezt őszintén akarja anélkül, hogy a gazdasági élet törvényszerűségébe 'belegázolna. Az erkölcsi szempontra ma különös súlyt kell helyezni. Ebben a szomorú időben, amikor az emberek százezreinek még a primitív életszükségletekre is alig jut és elegan9. ülése 1982 április 1-én, pénteken. ciára semmi, akkor — ha szabad magamat úgy kifejeznem, — erkölcseinkben legyen az elegancia. (Andaházi-Kasnya Béla: De szép mondás volt! — Jánossy Gábor: Igazság! — Ulain Ferenc: Most alkalmas, aktuális!) A javaslat időszerűségének kérdéséről áttérek a javaslat alapelveire. Ezeket a legjobban úgy világíthatom meg, ha utalok azokra a hibákra és hiányokra, amelyek az eddigi törvényben megvannak. Az eddigi törvény legfőbb hiányossága, mint említettem, az, hogy csak szűk körre szorítja a bírói gyakorlat az uzsora forgalmát, csak a pénzkölosönökre. Egy másik hibája azután az, hogy ennek a törvénynek magánjogi rendelkezései nem eléggé hatályosak, mert tulajdonképpen az uzsorának nagyon kevés, naayon csekély a kockázata . az uzsorás-ügylet megkötésénél, hiszen csak bűnvádi eljárás során érvényesíthető a magánjogi következmény és magánjogi úton csak akkor, ha b:zonyos okokból a bűnvádi eljárás nem folytatható le. Ö visszakapja azt, amit adott, a biztosítékok érvényben maradnak és ami a legnagyobb baj, a jóhiszeműség álarcát öltő harmadik személyekkel szemben az uzsorának magánjogi üldözése nincs eléggé kiépítve. A büntetőjogi üldözés sem hatályos, mert csak magánindítványra üldöztetik az uzsora és hivatalból való üldözés csak akkor, van, ha azt az igazságügyminiszter elrendeli. De csak akkor rendelheti el, ha a vármegyében vagy a vidéken annyira, elharapódzott már, hogy társadalmi f betegséggé vált az uzsora és ennek jelenségei oly nyomatékosak, hogy az igazságügyminiszterhez a közigazgatási bizottság felterjesztést-intéz s akkor ő azt elrendeli, vagyis olyan súlyos betegségi stádiumban enged ilyen úton való közbeavatkozást, amikor azt orvosolni már aligha lehet. Enyhe a szabadságvesztési büntetés, a mellékbüntetések rendszere nincs kiépítve, a szankciók végrehajtó közokirattal könnyen kijátszhatók: ezek körülbelül azok a legfőbb hiányok, amelyek a törvény rendszerében mutatkoznak. Továbbá, ha a magyar bírói gyakorlatot nézzük, az uzsorával kapcsolatban sajátságos duplicitás észlelhető. Nevezetesen a bírói gyakorlat érezte és látta azt, hogy vannak uzsora fogalma alá vonható, de mégis tágabb körű tényállások, amikor függő helyzetét használja ki a gyám, a gondnok, a bizalmi ügyvéd, vagy alárendelt helyzetét használja ki^ az ő alárendeltjével szemben stb., a gazda és így köt olyan szerződést, amely amazt kizsákmányolja, vagyis az illetéktelen befolyásolásnak az angol jogból ismert esetei azok, amelyek szintén megtorlást kívánnak. Belátta ezt már magánjogi törvénykönyvünk tervezete, majd később javaslata is és sokkal szélesebb körben állapította meg a magánjogi semmisséget a kizsákmányoló és uzsorásnak minősíthető ügyletekre, mint amilyen körben ezt a törvény tette. Ez is szüksgessé teszi azt, hogy ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzunk és ezeket a kérdéseket is bevonjuk az uzsora fogalmi körébe. Éppen ezért a törvényjavaslat az uzsora fo^ galmi körét lényegesen kiterjeszti. Azt (hiszem, legcélszerűbb ennek illusztrálására, ha egy pillantást vetünk a törvényjavaslat 1. §-ára. E meghatározás szerint az uzsora kitérned nemcsak a pénz- vagy egyéb kölcsönökre, hanem kiterjed minden hitelügyletre, hitelügylet alatt, 'mint mondottam, értve minden olyan ügyletet, lehet az csere, adásvétel is, munkabérszerződés hérlet, haszonbérlet, vállalkozási szerződés amelyeknél a szolgáltatás az egyik olda-