Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

468 Az országgyűlés képviselőházának 5U. ülése 1932 február 2^-én, szerdán. viselőtársam közbevetett, hogy csak egy ré­szük igaz, akkor is a belügyminiszter úrnak nagyon erélyes kézzel kell véget vetnie ennek a tatárjárásnak és garázdálkodásnak, amely ezekben a sorokban megnyilatkozik. Mégis csak tűrhetetlen és lehetetlen az — és ezt nem győzöm .százszor és ezerszer elmondani —, hogy közigazgatási hatóságok, közigazgatási közegek politikai agitátoroknak csapjanak fel az egységespárt érdekében és minden ellen­véleményt el akarjanak fojtani és nyomni, ezekkel az eszközökkel, amelyekkel még a Bach-huszárok sem dolgoztak, dolgozzanak a szociáldemokraták ellen. Sokkal tragikusabb időket élünk, sem hogy azokat a viszonyokat és állapotokat, amelyek fojtogatják és nyomorgatják az or­szág dolgozó népét, ilyen módszerekkel mér­gesítsük el még tovább. Lehetetlen állapot és képtelenség a türelmet odáig fokozni, hogy türelemmel nézzük mindezeket a jelenségeket. Nem akarjuk az embereknek azt mondani, Hogy lépjenek az önvédelem terére (Mozgás a jobboldalon.), de a belügyminiszter urat ké­rem, hogy ebben a dzsungelben végre-valahára csináljon rendet, úgyhogy a csendőrség és a közigazgatás, a szolgábírák és a jegyzők ne nártpolitikai szempontból közigazgassanak, hanem a rend és a fegyelem szempontját tart­sák szem előtt. Veszedelmes dolog az, hogy itt bevonják a közigazgatási tiszviselőket párt­politikai célok szolgálatába választáskor és egyébkor, mert ez nagyon keservesen meg­bosszulhatja magát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván vála­szolni. : vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügy­miniszter: T. Ház! Az interpelláló képviselő úr ismételten azzal a váddal állott elő, hogy: a közigazgatási hatóságok és a csendőrség párt­politikai célok szolgálatában áll. Én ismétel­ten kijelentettem és ezúttal is kijelentem, hogy ha akár a közigazgatási hatóságokban, akár a csendőrségben ilyen tendencia yolna, ezt a legmesszebbmenőleg helyteleníteném és megtorolnám. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Nem engedhetek pártpolitikát belevinni a közigazgatásba és a karhatalomba, mert ezzel az állam rendjét és biztonságát ás­nám alá. De viszont meg kell követelnem a közigazgatástól és a karhatalomtól, mert ez elsőrendű kötelessége, hogy megvédje az ál­lam rendjét és a nemzet nagy érdekeit min­denféle felforgató törekvésekkel szemben. (He­lyeslés a jobboldalon és a középen. — Szeder Ferenc: Igaza van a belügyminiszter úrnak, ezt nem is vitatom!) Ez az álláspontom és ehhez fogom magamat mindenkor tartani. A képviselő úr itt egy csomó levelet olva­sott fel, amelyek nyilván a szociáldemokrata párt központjának megrendelésére küldettek be. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas Ist­ván: Micsoda beszéd ez! — Peyer Károly: Hogy mi írtuk ezeket a leveleket? Hogy lehet ilyet mondani 1 ? — Za.| a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Nem állítom, hogy önök írták; azt állí­tom, hogy nyilván a központ gyűjtötte össze ezeket az adatokat az országból. Ezt állítom és ezt fenn is tartom. (Peyer Károly: Az más!) Benyomásom az, hogy a központ intézkedésére küldettek be ezek a levelek. (Farkas István: Nem igaz, maguktól jönnek!) Már most csak azt akarom ezekre a leve­lekre mondani, hogy ezeknek mint konkrétu­moknak alapján eljárást nem indíthatok. Arra kérem a képviselő urakat, hogy ha konkrét pa­naszok vannak, tessék intézkedni, hogy azok a hatóságnál feljelentessenek. S én biztosítom az urakat arról, hogy a hatóságok objektíve és a törvények értelmében fogják ezeket a panaszo­kat elbírálni. (Peyer Károly: Parlamentáris szokás az, hogy az itt elhangzott vádakat tes­sék kivizsgálni, és az interpellációkra tessék érdemleges választ adni! A miniszter ezért fizetést kap és kötelessége ezt elvégezni! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Az elnöki villanycsengő megszólal ) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogá­val kíván élni. (Zaj.) Szeder Ferenc: T. Képviselőház! Én a leg­határozottabban tiltakozom az ellen a feltevés ellen, hogy központi megrendelésre érkeznek hozzám ezek a panaszok. (Kertész Miklós: Köz­ponti utasításra a brutalitások! — Zaj.) Ezek a panaszok sorozatosan érkeznek hozzánk párt­szervezeti munkánkkal kapcsolatban, és én eb­ből azt a következtetést vontam le, hogy itt in­kább központi utasításokra történnek ezek az atrocitások a szociáldemokrata párt tagjaival szemben. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) Azt a következtetést vontam le, hogy nem akarják biztosítani a közigazgatási közegek pártatlanságát, hanem uszítják, heccelik a szo­ciáldemokrata érzelmű munkások és dolgozó tömegek ellen. (Jánossy Gábor; Rosszul tetszik következtetni!) Ki az, aki a felforgatást akarja, ki az, aki a felforgatásból több veszteséget könyvelhet el, mint a dolgozó tömegek? Nem akarunk felfor­gatást, de mint szociáldemokraták, akik orszá­gosan elismert politikai párt vagyunk, belügy­miniszter űr, mi, igenis, azt a jogot formáljuk, mint más politikai pártok szerte az egész or­szágban szervezkedés tekintetében, és nem fog­juk tűrni, tessék tudomásul venni, és a véde­kezés terére lépünk, ha ezek az esetek állan­dóan, sorozatosan és rendszeresen ismétlődnek meg a szociáldemokratákkal szemben, mint amilyenek itt ma elhangzottak. Mi nem va­gyunk kommunisták, nem vagyunk bolsevisták, nem is akarunk azok lenni (Helyeslés a közé­pen. — Büchler József: A csendőr azt mondja a mi embereinknek, hogy kommunisták, így nevezik őket!), és az önök közigazgatási közegei minduntalan azzal jönnek azokkal az emberek­kel szemben, akik a mi pártszervezeteinkhez tartoznak, hogy: kommunisták, büdös kommu­nisták, kutya kommunisták és bolsevikiek. Nem módszer és nem eszköz ma már ez, t. belügymi­niszter iir, és ma már nem módszer az, hogy ilyen módon küzdjenek a szociáldemokraták feltörekvő mozgalma ellen. Én biztosíthatom a belügyminiszter urat, mi kiálltunk tizenkét ke­serves esztendőt ennek a kormányzatnak műkö­dése következtében, keserves napok voltak azok, amikor végiggázoltak raj/tunk, és tizenkét év után itt állunk, erőben nem vagyunk meg­fogyatkozva, amit bizonyít az a körülmény, hogy már a papokat is figyelik, hogy milyen a gondolkodásuk és a felfogásuk. Nem vagyunk erőben megfogyatkozva, és az önök^ csendőrei, az önök közigazgatási hatóságai (Jánossy Gá­bor: Az országéi!) nem fognak r bennünket le­hengerelni. De az Isten szerelmére, értsék meg legalább, hogy ezek a módszerek, ezek az esz­közök, a pofozások, a rugdosások, a brutalitá­sok (Jánossy Gábor: Nem módszer!), mindazok, amik itt megnyilatkoznak, nem szolgálják sem az ország érdekét, sem a dolgozó munkások ér­deliét, de nem ártanak a szociáldemokrata párt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom