Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-54

Az országgyűlés képviselőházának 54. kas István: Hol a kormány? Halljuk a kormányt! — Elnök csenget. — Kabók Lajos: Lemondott a kormány vagy szégyeli magát? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol a kormány?) Elnök: Csendet kérek! Kabók képviselő urat kérem, legyen szíves csendben maradni! (Büchler József: Ezek a magyar viszonyok! Ezek a magyar politikai viszonyok! — Farkas István: Régi törvény alapján tessék a minisztert megidézni! Elnök csenget! — Büchler József: Szegy élhetik magukat!) Büchler képviselő urat rendreutasítom. (Kabók Lajos: Nem mer idejönni! — Peyer Károly: Megint hallgatnak! — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Képviselő urak, hagyják az elnököt szóhoz jutni. Nekem jogom van beszélni, az uraknak meg nincs joguk közbeszólni. (Kabók Lajos: Alkotmányos államban ilyen interpellációra válaszolnak!) Kabók képviselő urat rendreutasítom! (Kabók Lajos: Volt halványukat érte sérelem, nincs, aki meervédje? — Bucninger Manó: Ilyen interpellációra minden országban megbukik a kormány. — Felkiáltások jobb felől: Majd megkapják a választ!) Képviselő urak . . . (Zaj. — Elnök csenget. — Buchinger Manó: Nem válaszolni, lemondani! — Jánossy Gábor: Csendben lenni, ez a regula! — Buchinger Manó: Csendben is vannak! — Kabók Lajos: Maguk nem is mernek egyebet, csak hallgatni! — Jánossy Gábor: Hát ne ordítozzanak. — Büchler József: Itt van a pénzügyminiszter a folyosón és nem jön be. — Kabók Lajos: Kívülről hallgatják az interpellációt. — Folytonos zaj.) Csendet kérek! Kabók képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Kabók Lajos: A miniszter künn hallgatja a folyosón, nem mer bejönni. — Jánossy Gábor: Mert fülei nem bírják ezt az ordítást! — Elnök csenget. — Kabók Lajos: A szégyent nem bírják!) Kérem, képviselő urak, nekem az a kötelességem, hogy én a házszabályok szerint' vezessem a tárgyalást és a házszabályok alapján előterjesztett kérelmeket teljesítsem. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ha a képviselő urak a házszabályoknak 'megfelelően terjesztenek elő indítványt . . . (Kabók Lajos: Kívánjuk, hogy a minisztert ideidézzék!) Csendet kérek, ne beszéljen mindig Kabók képviselő úr. Ha a házszabályok alapján tesznek indítványt, legyenek meggyőződve, hogy a házszabályoknak megfelelő indítványt el fogom intézni. De olyan kérelmeket, amelyek elintézéséhez nekem nincs jogom és amelyeket én a házszabályok alapján nem teljesíthetek, ne intézzenek hozzám. Most pedig az interpellációt, amelyet Peyer Károly képviselő úr előterjesztett . . . (Kun Béla: Ügy illenék, hogy a miniszter urak itt legyenek!) Csendet kérek, Kun Béla képviselő úr! (Zaj. —- Elnök csenget. — Büchler József: Ezek súlyos vádak, amelyek elhangzottak! Az ország szégyene, hogy válaszolatlanul maradnak. — Peyer Károly: Kétszáz millió! — Esztergályos János: Ez nem maradhat válasz nélkül! — Buchinger Manó: iSunyin mosolyognak odaát, a pénzügyminiszter pedig nem jön be. — Zaj.) Ne kezdjék az urak a lármát újra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem lehet így elintézni a dolgot!) Az interpellációt kiadom az Összkormány képviseletében a miniszterelnök úrnak. Következik Peyer Károly képviselő úr interpellációja. A jegyző úr felolvassa az interpelláció szövegét. V Patacsi Dénes jegyző (olvassa): „Interpelülése 1932 február 24-én, szerdán. 463 láció a m. kir. belügyminszter úrhoz. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a legutolsó országgyűlési képviselőválasztások alkalmával a dorogi választókerülethez tartozó Csév községben, dacára a fennálló kormányrendeletnek, italt szolgáltattak ki? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy az italra szóló utalványokat Csév község jegyzője váltotta be?» Elnök: Peyer képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! A Ház mai ülésén már szó volt egy más párt képviselője részéről a szolgabírói gazdálkodásról. (Feniczy Ignác: Miről? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Garázdálkodásról! — Jánossy Gábor: Ne általánosítsanak az urak! — Elnök csenget.) Méltóztassanak megengedni, hogy én is megemlékezzem egy esetről, amely ugyancsak visszanyúlik a választáshoz. A választásból kifolyólag fordultak hozzám sérelemmel és én, miután ezek az adatok idejutottak és a törvény világos megsértése ezekből kétségkívül megállapítható, kénytelen vagyok ezt az esetet idehozni. Az esztergomi állapotokról már az egész magyar közvélemény értesülve van, tudja, hogy ott tulajdonképpen mi folyik, de^ kevésbé ismeri ennek belső rugóit és nem tudják, hogy az az iparvállalat, amely ott van, a salgótarjáni kőszénbánya és annak cementgyárai, meg egyebek, korrumpálják az egész közigazgatást, (Jánossy Gábor: Na! Na!) és az történik, amit ez a vállalat akar. Ennek az egész szellemnek egyik kifejezője ott Eeviczky esztergomi főszolgabíró (Feniczy Ignác: Már avval is bajuk van! — Egy hang a baloldalon: Már megint egy főszolgabíró!)* aki mindenkor azt ambicionálja, hogy a kormánynak megfelelő képviselőt szállítson. így megtörtént, hogy a dorogi választókerülethez tartozó Csév községben, ahol 8300 lélek lakik, összesen csak 400 embernek van szavazati joga. (Jánossy Gábor: Erről a szolgabíró nem tehet! — Farkas István: Dehogynem tehet! Maga nagyon jól tudja, hogy ő törli ki a választókat a vévjegyzékből. — Feniczy Ignác: Nagy gyakorlata lehet ebben!) Jellemző, hogy a választók névjegyzékét mindig az alispáni és szolgabírói utasításnak megfelelően állítják össze. En nagyon jól emlékszem, hogy ebben a községben a választói névjegyzékből kihagytak olyan embert, aki évtizedeken keresztül a község bírája volt, akinek 30 hold földje van; kihagyták pedig azért, mert az ellenzéki jelöltre mert szavazni. (Jánossy Gábor: Van ellene jogorvoslat! — Zaj.) Már ismerjük ezt a cinizmust (Jánossy Gábor: Ez törvény, nem cinizmus!) és tudjuk hogyan szokták ezt csinálni. (Egy hang jobbfelől: Az a cinizmus, így beszélni! — Jánossy Gábor: Végső fokon a közigazgatási bíróság dönt! — Felkiáltások jobbfelől: Van törvény! — Szeder Ferenc: Amelyet önök lábbal taposnak, ha az érdekük úgy kívánja!) Elnök: Szeder képviselő úr, maradjon csendben. A képviselő urat rendreutasítom. Peyer Károly: Amikor az ajánlási iveket aláírták, akkor a község elöljárói jártak körül ezekkel az ívekkel és aki megtagadta az ajánlási ív aláírását, annál nyomban megjelentek a csendőrök, megvizsgálták, hogy az udvarban van-e hordó vízzel tele, van-e létra, . van-e csáklya és mindez a helyén van-e. (Zaj jobbfelöl.) Mindez idő alatt senkinek eszébe sem jutott olyannak udvarába bemenni, aki aláírta az ajánlási ívet, ahol talán ezek a kellékek hiányoztak, máshol pedig, ahol ezek a 64*