Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-54
456 Az országgyűlés képviselőházának 54-. ülése 1932 február 2U-én, szerdán. termelőtől a fogyasztóhoz való útjukon menynyire drágulnak meg. E tekintetben a következő adatokra vagyok bátor hivatkozni. Az Egyesült Államokban 100, centből, amit a fogyasztó fizet a burgonyáért, a termelőhöz kerül 30*8 cent, 18*2 cent a fuvar, vagyis a termelő és a fuvar együtt 49 cent, és 51 cent jut a kereskedelem kezébe, tehát a termelő 30 centjével szemben 51 cent jut a kereskedőnek. A narancsnál — azért hozok fel ilyen cikkeket, mert ezeknél semmiféle feldolgozás nincs — 40 cent jut a termelőnek, 15 cent a fuvar; 55 centtel szemben áll 45 cent a kereskedőnek. De Amerikában továbbmentek és a híres Harvard-egyetem kutatóbizottsága 11 kereskedői ágazatnál, háromféle áruháznál és a legkülönfélébb detailkereskedőknél indított tudományos kutatást a tekintetben, hogy mennyi a ihászon és mennyi a költség a kereskedő, üzemében. Hogy csak két karakterisztikus és legnagyobb kereskedői ágat említsek, fel, felenilítem a férfiruhaüzletet, ahol megállapították, hogy 29*34% költséggel szemlben 1*13% volt a haszon, a cipőüzleteknél pedig 27 cent költséggel szemben 0'9 cent volt a haszon. Ugyanezeket a vizsgálatokat megejtették Németországban is, ahol — nagy globális öszszegeket említek — arra a megállapításra jutottak, hogy az egész német birodalomban a nagykereskedelem keresett egy évben bruttó összegben 3750 millió márkát, ebből a 3750 millió márkából 250 millió márka volt a nagykereskedelem nyeresége, a többi költségre ment. A detail kereskedők bruttó keresménye volt 9 milliárd márka, ebből mindössze 700 millió márka volt az. ami a detail kereskedőknek, mint nyereség jutott. Hogy nálunk sokkal kedvezőbb a helyzet e tekintetben, hogy nálunk a kereskedelem közvetítői tevékenysége sokkal kedvezőbb és , sokkal alacsonyabb marge-zsal jár, mint bárhol máshol a világon, errenézve egy klasszikus tanút tudok felhozni, a Népszövetségnek 1931-ben megjelent jelentését a világ gazdasági depressziójának folyamáról és fázisairól, amely jelentés Magyarországra mint kivételes 'olyan országra hivatkozik, ahol a marge a nagykereskedői és kisfogyasztói árak között a legkisebb. Míg Svédországban és Svájcban a létfenntartási költségeknek, vagyis a detailáraknak csökkenése az 1931 júniusát megelőző két évben c c ak 7% volt s míg uaryanott a nagykereskedelmi árak 20%-kal csökkentek, míg Angliában, Dániában. Olaszországban a nagykereskedelmi árak 25%-os csökkenésével szemben a létfenntartási költségek csak 10%-kal csökkentek, addig kifejezetten csak Magyarországra hivatkozik a jelentés annak dokumentálá c ára, hogy itt a nagykereskedelmi hrn\ 26%-kal. a létfenntartási költségek pedig 17%-kai csökkentek. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. É ber Antal: Tisztelettel kérek negyedóra meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen.) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. É ber Antal: Ezt hozza fel kifejezetten a népszövetségi jelentés tanúságául annak, hogy Európa délkeleti országaiban az élelmiszerek kicsinybeni árai közelebb volt a nagykereskedelmi árakhoz, mint a nagy nyugati államokban. Ezt azért voltam bátor felhozni, hogy véget versek annak a nagy előítéletnek, amely megnyilvánul itt, amely azt a látszatot akarja kelteni, mintha a mi közvetítő kereskedelmünk túlzott haszonnal dolgoznék, mintha az volna hibás abban, hogy a fogyasztói árak aránylag magasak és számadatok kapcsán bizonyítsam be, hogy a mi kereskedelemünk erre a vádra, erre a szemrehányásra egyáltalában nem szolgált rá, amit nemcsak az a rettenetes szomorú helyzet bizonyít, amelyben egé c z kereskedelmünk van, hanem bizonyítják ezek a teljesen objektív forrásból általam idézett számadatok is, amelyeket figyelembe kell, hogy vegyünk. Már most rátérek a tej rendelet kereskedelmi marge-ának megállapítására, amelyet a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr 12 fillérben állapított meg, a nagy- és kiskereskedelem számára együttesen. Ebből 3*2 fillér a detailkereskedőé, a többi pedig a nagykereskedőé, azoké a bizonyos vállalatoké, amelyeket Büchler t. képviselőtársam inkább bizalmas értesülései alapján, mint hivatalos tények alapján, röviden tejkartellnek nevez. De ez mellékes. Az én bizalmas értesülésem az, hogy a kartell szerződés nem lett bejelentve, de ez mellékes. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ennek a marge-nak indokolására a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrnak mire méltóztatott hivatkozni 1 ? Hivatkozott a Pénzintézeti Központ egy vizsgálatára, amelyet folytatott. Ügy tudom, — ha jól vagyok informálva — hogy az a vizsgálat két évvel ezelőtt eszközöltetett. Én nem akarok ennek a vizsgálatnak az adataira hivatkozni, mert ha azokra hivatkoznám, az sokkal inkább szólna à mellett, hogy ezt a marge-ot nem lehetett olyan magasan megállapítani, mint az igen t. miniszter úr tette, mert hiszen ez a jelentés, az 1930. év első kilenc hónapjára, amikor lezárult, nagy veszteséget állapított meg a legnagyobb < tejforgalmi vállalatnál. Amikor tehát ez a jelentés nagy veszteséget állapított meg, ez igazán nem szolgálhat árelemző alapul a kereskedelmi haszon megállapítására. De én,nem hivatkozom a Pénzintézeti Központ jelentésére, két évvel ezelőtti dolgokra, amióta a viszonyok teljesen megváltoztak, de nem is fogadhatom el az ezekre való hivatkozást A kereskedői haszon megállapítása és legitimitása szempontjából a mélyen t. miniszter iirnak sokkal közelebb álló forrás állott rendelkezésére: az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ, amely ^ valóban teljesen állami üzem s amelynek létesítését, fenntartását és azokat a súlyos anyagi áldozatokat, amelyeket ennek az üzemnek fenntartása az államháztartásra jelent, semmi más nem indokolhatja, mint az, ha ez az üzem valóban támpontul szolgál a minisztériumnak annak megállapítására, mennyi az, ami a többi vállalatoknál tolerálható. Én nem akarok erre hivatkozni, annak dacára, hogy az állam 5 millió pengő tőkét fektetett be ebbe az állami üzembe, annak dacára, hogy a múlt évben 800.000, pengő veszteséggel zárta ez az üzem mérlegét, mert hiszen az állami üzemeknél, általában hatósági üzemeknél, csak attól függ, hogy mikor derülnek ki a veszteségek, hogy mikor vallják be azokat, de igenis, hivatkozom arra, hogy amikor a földmívelésügyi minisztériumban a tejármegállapító bizottság összeült, akkor az Omtk. igazgatója, amint velem hiteles forrásból közölték, számította ki az ő kereskedelmi marge-át 1514 fillérben. Most tehát azt kérdezem, hogyan lehet ezt a két dolgot összefüggésbe hozni? Ha nem méltóztatik a miniszter úrnak bízni abban, hogy az Omtk. helyesen mutatta ki ezt és helyesen van vezetve, akkor
