Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-48

224 Az országgyűlés képviselőházának . ülése 1982 február 12-én, pénteken. gákon, a seprűkön, .a világításon takarékoskodik és nem ott, ahol takarékoskodnia kellene, azonképpen a vármegyék is nem a vármegyei parádét építik le, nem a felesleges vármegyei hivatalokat szüntetik meg... (Jánossy Gábor: Nines vármegyei parádé! Már régen megszűnt!) T. képviselőtársam, tessék csak elmenni egy installációra, meg méltóztatik látni, hogy van egy parádé! (Jánossy Gábor: Ott is megszűnt minden. Csak a dísztmagyar van!) A vármegyéknél van meglehetősen sok egészen felesleges hivatal, de a vármegye is ott takarékoskodik, ahol nem volna szabad, vagy legalább is nem illenék takarékoskodnia. Megvonják ezektől a szegény kis körjegyzőktől a kis utazási átalányt is, ennek következtében az a körjefvző szépen ülve marad a körjegyzőségi székhelyen és .akinek nála dolga van, az jöjjön be oda, vagy pedig egyenesen becitálja magához. Vannak községek, amelyek körjegyzőséggel bírnak, amelynek egyik községe a másiktól azonban 10—12 kilóméter távolságban van. Egészen apró-cseprő, jelentéktelen dolgokért be kell szaladni a választópolgárnak a jegyzőségre, mert a jegyző ahelyett, hogy kimenne a községbe és^ ott a községben jegyzőnapokat tartana, miután szerinte és szerintem is nagyon sovány jövedelmét a vármegye megkurtította, nem kapván úti átalányt, szépen otthon marad és így annak a választópolgárnak kell a dolga után szaladnia, aki fizeti az adókat, amelyekből a jegyzőket tartják, de még annyi kiszolgálást sem kap, amennyit joggal elvárhatna azért az adóért, amelyet a vármegyének befizet. Körülbelül sejtem előre, hogy a belügyminiszter úr erre azt fogja válaszolni, bocsánatot kérek, ott van a vármegyei közigazgatás, ott van az alispán, a főjegyző, ezeknek az uraknak kötelessége az ilyen jegyzőket rendre tanítani és rászorítani arra, hogy tartsák meg ezeket aljegyzői napokat. (Jánossy Gábor: Megtartják kérem, kijárnak! — Esztergályos János: Fizetést sem kapnak!) Ügy áll azonban a dolog, hogy a belügyminiszter úr elődje Európa legreakciómbb választói jogával ajándékozta meg a vármegyei közönséget. (Jánossy Gábor: Titkos a megyei választójog!) Amellett reakciós! Amellett a mostani titkosság kissé átlátszó, t. képviselőtársam. (Meskó Zoltán: Nagyon titkos az, kérem! — Jánossy Gábor: Egészen titkos! — Esztergályos János: A mostani belügyminiszter úr milyen választói joggal fogja megajándékozni a nemzeteti) Jánossy igen t. képviselőtársamnak, aki egyébként közigazgatási, vármegyei ember, csak azt válaszolom, hogy ez a titkosság nagyon átlátszó. (Büchler József: A szavazólap átlátszó!) Közigazgatási bírósági döntések vannak arról, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy hogyan játszák ki a titkosságot. (Jánossy Gábor: Viszszaélések mindig vannak, amíg emberek élnek a földön. — Zaj. — Elnök csenget.) A kerületi beosztással és azzal, hogy a vármegyei hatalmasságok : saját pozíciójuk erősítésére nagyon erősen igénybeveszik a jegyzők közreműködését és a választásokon a jegyzők igenis közreműködtek abban, hogy a vármegyei potentátumok továbbra is elfoglalhassák azon a kicsi kis dombon a helyüket, mert máskülönben a szürke tömegből nem látszanának ki, azért a szolgálatért tehát, amelyet a jegyzők teljesítettek, politikai szolgálatukért természetesen a nagyok le vannak a kicsinyeknek kötelezve és így nem mernek a kicsinyek ellen ilyen kérdésben eljárni. szögöl kitérj edlésű területet Fejér vármegyéből Veszprém vármegyébe csatol át. A hónapok óta tartó közigazgatási racionalizálásnak ez lett egyelőre az eredménye. A folytatást mindenesetre nagyon kíváncsian várjuk, mert nemcsak ebben a t három-négy esetben kellene igen sürgősen intézkedni a tekintetben, hogy a választópolgárok könnyebben jussanak el a különböző hatóságokhoz (Jánossy Gábor: Ez igaz!), hanem általában át kellene nézni egyszer az egész közigazgatási beosztást, az egész közigazgatási beosztást valamivel közelebb kellene hozni az élethez, vagyis a polgárságnak lehetővé kellene tenni, hogy azt a isok különböző «hivatal» elnevezés alatt élő korallszigetet minden nagyobb fáradság és minden nagyobb időpocsékolás nélkül érhesse el. Ma, ha egy szegény polgárember idézést kap a vármegyeházára, vagy a szolgabírói hivatalba, a hideg leli ki legtöbb esetben. Olyan nagyok a távolságok, olyan nagy költséggel és fáradsággal jár az oda való elmienés, hogy bizony az a polgár sokkal szívesebben venné ha megbüntetnék négy pengőre, megfizetné a négy pengőt és akkor nincsen tovább vele gondja. Így azonban egészen apró, jelentéktelen dolgokért becitálják a polgárt a vármegyeházára, becitálják a járási székhelyre, viszont az ő lakóhelye igen sok esetben a vármegyei székhelytől vagy a járási székhelytől 10—14 kilométer távolságban van. Méltóztassék elképzelni, mit jelent ez ilyen időben. Az azután a polgároknak külön bosszantása, hogy csak óriási kerülővel jutnak el a megyeszékhelyhez. Méltóztassanak csak egy pillantást vetni a térképre. Tatabánya és az egész ottani bányaterület — ha nem tévedek — Esztergom vármegyéhez tartozik. Ennek a megyének a székhelye Esztergom. (Jánossy Gábor : KomáromEsztergom egyelőre egyesített vármegyéhez.) Igen. (F. Szabó Géza előadó: Komárom volt, Trianon az oka, hogy most Esztergom) Esztergom megye székhelye Esztergom. (F. Szabó Géza előadó: Komárom megye egyesítve van Esztergom megyével.) Igen, de méltóztassék elképzelni, mit jelent az Felsőgalláról vagy Vértesszőllősről elmenni Esztergomba, micsoda rettenetes dolog ez a mai közlekedési viszonyok mellett, amikor a magyar államvasút nem szaporítja a von atj áratok at, ellenkezőleg csökkenti. Ha valakit Esztergomba a. vármegyeházára citálnak Vértesszőllősről, Bánhidáról vagy Felsőgalláról, két nap kell hozzá míg odaér; egy nap kell, míg odamegy, azután ott kénytelen aludni, mert visszautazási lehetőség nincsen, hacsak autót nem vesz, már pedig a mai viszonyok között túlnyomórészt szegény embereket citálnak be, akiknek autóra nem igen telik. Ezért nagyon indokolt volna, ha ennek a törvényjavaslatnak kapcsán a kormány megkérné a közigazgatás racionalizálásával megbízott miniszteri biztos urat, hogy megyei és járási térképpel a kezében racionalizáljon és gondoskodjék arról, hogy a polgárok igen könnyen, minden különösebb fáradság nélkül jussanak be a megyei székhelyre. Ennek a javaslatnak kapcsán azonban meg kell emlékeznem arról is, hogy utóbbi időben még egy külön súlyos csapás is nehezedik a nolgárság egy részére. Nevezetesen a következő. Méltóztatnak ismerni a körjegyzői intézményt, amely abból áll, hogy egy kis kör közepén van egy jegyzői hivatal és az akörül elszóródott' tanyák és kisebb községek ahoz^ a körjegyzőséghez tartoznak. A takarékossági láz, éppúgy, mint az államnál, a vármegyéknél is elterjedt és ahogyan az állam az irodaszol-