Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-48
Az országgyűlés képviselőházának US. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék legalább közeledni a tárgyhoz! Egyes vármegyek területi változásairól van szó. (Meskó Zotán: A községek közelebb jutnak a megyeszékhelyekhez, a képviselő úr messze jut a beszéd tárgyától.) Malasits Géza: Hogy visszatérjek a törvényjavaslathoz, ez a törvényjavaslat két-három esetben tologatja ide-oda a községeket és helységeket, racionalizál. (Esztergályos János: Síberol!) Én felszólalásommal csak azt akarom bizonyítani, hogy ez a racionalizálás a szükséglethez képest édeskevés, a szükséglet ezerszer nagyobb volna, mint ami történik. Ismétlem, igen nagy szükség volna arra, hogy a racionalizálás miniszteri biztosa elővenné az ország térképét és kijelölné mindazokat a községeket és járásokat, amelyeket az egyik megyéből a másikba át kellene tenni azért, hogy a közönség, az adózó polgárság ügyeinek elintézéséhez könnyebben jusson hozzá. Ez annyival is inkább szükséges, mert hiszen közigazgatási és hivatali tekintetben is a választópolgárok meglehetősen bőven el vannak látva, tanácsadó és irányító testületekkel. Nem hinném, hogy szükség volna erre a nagy apparátusra, amellyel ebben a szegény országban közigazgatnak. Erre a nagy apparátusra nem volna szükség, de az az apparatus itt van, számolni kell vele és ameddig nem tudjuk keresztülvinni a közigazgatás egyszerűsítését az önkormányzati elv teljes érvényesülésével, kénytelenek vagyunk beletörődni abba, hogy ez a sok felesleges hivatal itt van. Ezek a felesleges hivatalok életjelt akarnak adni magukról, bizonyítani akarják létjogosultságukat, bizonyítani akarják azt, hogy rájuk elkerülhetetlenül szükség van. Mit tesznek ilyenkor 1 ? A tétlenséget lázas munkának mímelik és úgy tüntetik fel a dolgot, mintha lázas munka folynék ebben a hivatalban, kiadják az ordrékat, a választópolgárokat becitálják. Sokszor nem kérdeznek tőle mást, mint azt: hogyan hívták a keresztanyját és azt protokollumba veszik csak azért, hogy minél több aktát mutassanak ki az év végén. (Esztergályos János: 1925-ben kellett volna valakinek négy pengő tanudíjat kapni! Azt még ma sem fizették ki! Jár az egyik hivatalból a másikba! Sétáltatják! Négy pengő szakértői díj, nem is tanudíj! 1925-ben t kellett volna megkapnia és még ma sem utalták ki!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Esztergályos János közbeszól) Ismételten figyelmeztetem a képviselő urat, maradjon csendben s ne szóljon közbe! Malasits Géza: A választópolgárok ilyen esetekben csak rengeteg fáradsággal tehetnek eleget az idézésnek. A hivatalok ilyen szaporítása mellett gondoskodni kell valamiképpen arról, hogy a választópolgár, ha már átmenetileg kénytelen gyakran elmenm valamely hivatalba valamilyen ügy elintézésére, könnyen jusson hozzá ehhez. Sajnos, azt kell mondanom, hogy ezen, a téren nagyon kevés történik. Beszélnek ugyan kormánykörökben arról, hogy a közigazgatást egyszerűsíteni fogják, olcsóbbá fogják tenni és gondoskodni fognak arról, hogy ez ne okozzon túlságosan sok terhet a választóplgárságnak. Én e tekintetben éppen ennek a törvényjavaslatnak kapcsán ajánlom a t. kormány figyelmébe azt, amit az imént mondtam: tessék elővenni a térképet és a községeket, járásokat úgy beosztani, hogy addig is, amíg majd lehetségessé válik ennek a rengeteg sok hivatalnak a leépítése, a választópolülése 1932 február 12-én, pénteken. 226 gár könnyen jusson abba a hivatalba, amelyhez becitálták. így azonban, ilyen toldozáseal-foldozással, mint amilyen toldozás-foldozás ezzel a törvényjavaslattal is folyik, a célt nem fogjuk elérni s éppen ezért, mivel ez a javaslat a célt nem éri el s a kormánnyal szemben politikailag amúgyis bizalmatlansággal viseltetem, a törvényjavaslatot nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! A törvényjavaslatot örömmel fogadom el, mert egy regi mulasztást hoz helyre. Pest vármegyében hosszií évtizedeken át az volt a szokás, hogy ha valaki .az egyik vagy másik község elcsatolását megemlítette, akármilyen célszerű okok követelték is ezt, (Moizes János: Hazaárulónak minősítették!), mindjárt megvádolták, sőt hallottam egy esetet annak idején, hogy hazaáruló az, aki Pest vármegye bármelyik községéhez hozzányúl. Ügy tűnt ez fel nekem, mintha egy idegen államhoz akarták volna csatolni, nem pedig a hazának egy másik megyéjéhez. Az igen t. belügyminiszter úr elődje Bajaszentistván községet nagyon helyesen Bajához csatolta. Most Szeremle községről van szó, amely még eddig Pest vármegyéhez tartozik, azonban 8 kilométerre fekszik délre még Baja városától is. Majdnem lehetetlen onnan télvíz idején megközelíteni, különösen a szegényebb néposztálynak, a vármegye székhelyét, amely 200 kilométerre fekszik onnan; lehetetlen megközelíteni ,a járási székhelyet, amely 68 kilométerre van, a pénzügyigazgatóságot, amely 150 kilométernyire Kecskeméten van, és az adóhivatalt Halason. Hosszú évtizedeken át tűrték ezt a lehetetlen állapotot, hogy egy község polgársága begyalogol, vagy kocsin bemegy 8 kilométernyire Bajára, elmegy a bajai főszolgabíró előtt, köszön neki, köszön az alispánnak, köszön a pénzügyigazgatónak és kénytelen 200 kilométerre Pestre menni árvaszékhez, 68 kilométernyire a járás főszolgabírójához, vagy 150 kilométrenyire Kecskemétre a pénzügyigazgatósághoz. Azt hiszem, valamennyien egyetértünk abban, hogy itt volt már az ideje annak, hogy ezt a községet különösen most, amikor Baja a vármegye székhelye, Bács-Bodrog vármegyéhez csatolják. Az én szerény véleményem nagyjából megegyezik Malasits t. képviselő úr véleményével ebben a kérdésben. En tovább mennék egy lépéssel. Amikor egyes vármegyéket kiigazítanak és egyes községeket más vármegyéhez csatolnak át, én mindenkor a gazdasági érdekeket venném figyelembe; az országútra kiállítanám közegemet, aki azt nézné, hogy az illető községek polgárai közigazgatásilag hova gravitálnak, mert lehetetlen állapot, hogy valaki bejár a bajai heti piacra és közigazgatásilag Kalocsára tartozzék. A magam részéről a legmelegebben üdvözlöm ezt a javaslatot. (Lázár Miklós: Mi volt a kiskőrösi nagygyűlésen?) Nagyon örülök, hogy képviselőtársam szóvátette, pár percre kitérek a kiskőrösi gyűlésre is. Én, amint mondottam, örömmel üdvözlöm ezt a javaslatot, örömmel fogadom el, (Mojzes János : A közigazgatás^ van a népért és nëm a nép a közigazgatásért!) mert amint nagyon helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam, nem a nép van a közigazgatásért, hanem megfordítva. Amikor azonban ezt a községet I elcsatolják választókerületemből, ezt nagyon
