Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-46

136 Az országgyűlés képviselőházának U6. ülése 1932 február $-én, péniekeih hanem odakint mondja el vagy írja meg, egyszerűen kiszolgáltatjuk: menjen ki, üljön a börtönbe és máskor gondolja meg, hogy a kormánnyal szemben vallott meggyőződésének hasonló módon kifejezést merjen-e adni? Kérdezzük: különben is mi az ebben a cikkben, illetve ebben a parányi kiszakított részben, ami az ügyész úr figyelmét felkeltette? Az, hogy a szanálási kölcsön felhasználását kérjük számon a kormánytól? Nem a magyar államtól és nem a magyar néptől, nem a magyar nemzettől kérjük számon, mert annak e kölcsön felhasználásához abfzolute semmi köze nem volt. El kell csak olvasnunk a legfőbb számszéknek azóta kiadott jelentéseit, úgy a szanálási kölcsönnel, mint az azóta adófillérekből befolyt összegekkel kapcsolatban. El kell olvasnunk és át kell tanulmányoznunk a szanálási kölcsön óta megduzzadt költségvetéseket, el kell olvasunk a folyó kiadásokra elköltött, elprédált kölcsönök ügyében itt a Képviselőházban elhangzott beszédeket — es én hajlandó vagyok arra, hogy nemcsak saját magunkat, a szociáldemokrata frakciót állítsam oda bíróul ebben a kérdésben, hanem azt a polgári ellenzéket is, amelyet nem lehet azzal vádolni, hogy itt osztályok ellen akarna izgatni vagy lázítani. El kell olvasni ezeknek a napoknak, ezeknek az éveknek az eseményeit, a szanálási kölcsön felhasználása ügyében elhangzott véleményeket, kritikákat és bírálatokat, hogy ennek a négy sornak minden elfogultság nélkül igazat adjanak. Ha ez így megy, ha ilyen kritikáért a Képviselőház ezentúl ki fogja adni a képviselőket és elvonja tőlük a mentelmi jiog védelmét, akkor nem tehetünk mást, mint idézzük ebben a Házban is Tiborc panaszát, aki azt mondotta: ki száz mes százezret rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerít. Egészen bizonyos, hogy azok a szenvedő anyák, szenvedő munkásasiszonyok, akik ezen a gyűlésen, amelyről ez a tudósítás szólott, elmondották a maguk véleményét, ennek a kormányzásnak az áldozatai. Nekik nincs panaszolni, számonkérni valójuk a magyar államtól, a magyar nemzettől, de igenis számonkérni valójuk van a magyar kormányzattól, attól a Bethlen-kormányzattól, amely ezeket az állapotokat előidézte; joguk volt ahhoz, hogy kifejez'ék egyetértésüket a Népszavának azzal a vezércikkével, amelyet itt ebben az inkriminált tudósításban a tudósító ismételt. Milyen r elegáns, t előkelő és könnyű mozdulat: mindezért a számonkérésért, vád alá helyezésért a magyar nemzet megbecsülésének köpenyege mögé bújni. Az előbb Jánossy Gábor képviselőtársunk kifogásolta, hogy mi nem vagyunk hajlandók a mentelmi jog védelméről olyan egyszerűen lemondani. Azt mondotta, hogy ha ő hasonló helyzetbe kerülne, — amitől kedvező, szerencsés pártállása őt, azt hiszem, a világ végéig meg fogja óvni — nem bújna a mentelmi jog köpenyege mögé. Mi azt kérdezzük : miért nem intézi ezt a figyelmeztetést a kormányzat felé is, a felé a kormányzat felé, amely az ügyészséget a magyar nemzet .megbecsülése ellen irányuló vétség t vádjának emelésére utasítja? Miért bújik ő a magyar nemzet megbecsülésének köpenyege mögé és miért veszi tőlünk rossz^ néven, ha mi a mentelmi jogot úgy magyarázzuk, hogy a politikai bírálat hangját nem akarjuk elfojtani hagyni? Nos, én azt hiszem, hogy a kormány még elérhetetlenebb, még magasabb piedesztálra akarja magát helyezni, mint mi, amikor a mentelmi jog mögött, a mentelmi jog védelme alatt mondjuk el véleményünket. Ez nem egyéb, mint a politikai t hatalommal r való visszaélés legkirívóbb példáj a, a zaklatásnak, a politikai zaklatásnak legkirívóbb példája, és a Képviselőház csak akkor tud a mentelmi jognak igazán védője lenni, ha a menteimi jogot akkor is védelemnek tartja, amikor egy szociáldemokrata képviselő kéri azt a maga számára érvényesíteni. Kérem a Képviselőházat, hogy a mentelmi bizottság javaslatával szemben Weltner Jakab képviselőtársunk mentelmi jogát igenis ne függessze fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kelemen Kornél! Kelemen Kornél: T. Ház! Előttem

r szólott igen t. képviselőtársam választójogi kérdéssel foglalkozott, ez azonban egyáltalában nem tartozik a mentelmi jog keretébe. Ez egészen különálló, igen fontos és igen nehéz kérdés, s ha az ideje el fog érkezni, a parlament valószínűleg fog vele foglalkozni, de ilyen mentelmi vita keretében ezt a kérdést megoldalni nem tudjuk. Ami a konkrét ügyet illeti, ismétlem azt, amit az előbb elmondottam, hogy tudniillik a törvényes előfeltételek ahhoz, hogy Weltner Jakab képviselőtársunkat kiadjuk, fennforognak. A zaklatás esetét a magam részéről fennforogni egyáltalában nem látom, mert az inkriminált kifejezés a nemzetgyalázás vétségének megállapítására alkalmas. Nem akarok abba a jogi vitába belemerülni, hogy vájjon a kormány ténykedései az államhoz hogy viszonylanak, beleértődnek-e az állam fogalmába vagy nem, ezt a bíróság bölcsen el fogja dönteni. Miután a zaklatás tényálladékát fennforogni nem látom, javaslom, hogy a Ház a mentelmi bizottság javaslatát fogadja el. Ami Büchler József képviselőtársamnak azt a közbeszólását illeti,' hogy üldözés van a királyi ügyészség részéről, ez nem a Házra tartozik, legfeljebb az igazságügyminiszterre és a kormányra. Nekünk egy kötelességünk van, az, hogy az előttünk fekvő konkrét ügyet bíráljuk el. (Esztergályos János: Nem kötelességünk kiadni mindenkit, amikor igazat mond!) Tudom, hogy nem kötelességünk, ha a zaklatás tényét t fennforogni látjuk. Mint a mentelmi bizottság tagja tanúsíthatom és jó lélekkel állíthatom, hogy a legtárgyilagosabban, a legbecsületesebben és minden pártérdektől mentesen bíráljuk el ezeket a kérdéseket. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Félreértés, a mentelmi jog félremagyarázása, ha valaki azt hiszi, hogy azért, mert valaki képviselő, annak több szabad a büntetőtörvénykönyvvel szemben, mint annak, aki nem képviselő. (Esztergályos János: Az igazságot meg lehet írni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kelemen Kornél: Nem ,volna igazság, ha egy szociáldemokrata újságírót azért, mert nem képviselő, meg lehet büntetni, be lehet csukatni, ugyanakkor azonban vajaki, csak azért, mert képviselő, a büntető eljárás és a büntetés alól szabadul. Annak a kérdésnek eldöntése, hogy ebben az esetben a bűnösség meg lesz-e állapítható, vagy nem, megint a bíróságnak lesz a feladata. Minthogy ebben t az esetben — amint már említettem — zaklatás nem forog fenn, javaslom, hogy a mentelmi bizottság javaslatát fogadjuk el. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senki-