Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-45
116 Az országgyűlés képviselőházának ^5. ülése 1932 február U-én, csütörtökön. pillanatban nem tudjuk, fogalmunk sincs arról, hogy milyen álláspont képviseletére kapott felhatalmazást. (Jánossy Gábor: Apponyinál jo kezekben van a magyar ügy!) Talán egy privát vélemény, talán egy kis érdekcsoport véleményének képviseletére, de semmiesetre sem volt mód arra, hogy a magyar nép többségének véleményéről szerezzenek tájékozódást. Ez az elj eirclSj cl parlament és a közvélemény akaratnyilvánításának és ez a brüszk kisemmizése annak a meggyőződésnek a formálásara ad lehetőséget, hogy a hivatalos állásfoglalás ellentétben áll a magyar nép őszinte békeszándékával, leszerelési akaratával. (Mojzes János: Kár arra a genfi nemzeti kaszinóra annyit költeni!) Es ennek a meggyőződésnek kialakulását alátámasztják nálunk a legutóbbi napok eseményei. A leszerelési petíciók aláírását hivatalos nyomással megnehezítették mindenütt, a szociáldemokratapárt nak a leszereléssel foglalkozó gyűléseit mindenütt felsőbb utasításra való hivatkozással betiltották, nem engedélyeztek olyan előadást sem, amely zárt körben akadémikusán foglalkozott volna a háború és a béke kérdésével. Mindezt azután betetőzte az, hogy a szociáldemokratapárt által bejegyzett, a leszereléssel és a genfi konferenciára utazó delegátusoknak adandó utasítással foglalkozó indítványunkat nem terjesztették a Ház elé. A Ház elnöke ennél az indítványnál élt legelsőíziben azzal a diszkrecionális jogával, ihogy az indítványok kinyomatását mellőzheti, ennélfogva ez az indítvány nem is^ kerülhetett a magyar parlament tagjai kezébe. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Jellemző önökre!) Meg kell kérdeznem erről az oldalról, miért ez a rettenetes félelem a leszerelés kérdésének tárgyalásától, miért nem szabad nálunk a háború és a béke kérdéséről beszélni? Ezek a körülmények fokozottan kötelességévé teszik a szociáldemokrata parlamenti frakciónak, hogy a leszerelés kérdésében vallott álláspontját a parlamenten keresztül is a nyilvánosság elé terjessze. (Ügy van! Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Valóban a háború és a béke kérdésében késélen táncolunk, ezekben a napokban őrültek és gonosztevők igyekeznek a mérleget a vérontás oldalára billenteni. Millió és millió anya reszket attól, hogy övéit ismét a vágóhídra fogják cipelni. Millió és millió anya, köztük a magyar anyák is állnak ezekben a, nanokban a feltétel nélküli nemzetközi megbékélés gondolata mellett. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Mi, szociáldemokraták, teljes mértékben átérezzük ezt a gondolatot, amely ezekben a napokban a világ minden tájáról Genf felé özönlik és követeljük, hogy a magyar parlament is foglaljon állást a minden ravaszdi feltételezés és hátsó gondolat nélküli leszerelés mellett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Tizennyolc évvel ezelőtt a magyar osztályparlament néma volt egy szent háborúra való felkészülés idején és a háború bejelentését szinte megkönnyebbüléssel fogadta. Ezt a tragikus állásfoglalást... (Jánossy Gábor: Ti«za István mindvégig ellene volt! — Esztergályos János: Maga mindvégig hallgasson! — Weltner Jakab: Ne kiabáljon közbe! — Esztergályos János: Öreg kakas! — Jánossy Gábor: Mindvégig elejétől fogva ellenezte! — Weltner Jakab: Nem mindvégig! — Farkas Tstván: Ha ellenezte, akkor miért csinálta 1 ? — Jánossy Gábor: A szocialisták is elismerték már, hogy nem ő csinálta! — Farkas István: Persze, hogy maguk csinálták!) Ezt a tragikus^ állásfoglalást kell ma egy új szent háború előtt, talán annak már az előestéjén expiálni a magyar parlamentnek (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) a szociáldemokratapárt indítványa kapcsán. Bátran és az emberi szolidaritás teljességében nyilatkozzunk meg azok mellett, akik az emberi élet és az emberi alkotások védelmében soha többé háborút nem akarnak.^ Nem vagyunk egyedül. Túl az ország határain nálunk jobban és szabadabban fegyverkező államok dolgozói is •velünk egyidejűleg felemelték tiltakozó szavukat a nemzetközi konfliktusok eme barbár elintézési módja: ajháború ellen. Ne dobálódzék tehát senki az elsőség követelésével, a szabad kéz követelésével, mert ezt csak azok teszik, akiknek minden ürügy jó arra, hogy a leszerelést minél távolabbi, minél homályosabb időkre elhalasszák. El kell kezdeni mindenütt és egy békét akaró közvélemény nyomásának kell rákényszeríteni az ellenkezőket ennek az akaratnak a respektálására. Ezt a közvéleményt ideigóráig le lehet szorítani mesterséges eszközökkel, a jól ismert diktatórikus .módszerekkel el lehet fojtani, de végleg kipusztítani, erejétől megfosztani nem lehet. Az is tény, t- Képviselőház, hogy az államok mai dezolált helyzetükben, gazdasági és politikai bajaiknak kellős kö.zepén talán szívesen mennének bele egy háborús kalandba, szívesen levezetnék ezzel a felgyülemlett elkeseredettséget, szívesen, ráznák le a felelősséget és vernék rá a militarista drill láncait a lázongó népességre, de ahol megvan erre a hajlandóság, ott éppen a józan gondolkozásnak kell őket ennek a hazárdjátéknak a veszedelmeire figyelmeztetni, mert egy új háborút a világ dolgozói nem fognak többé azzal az apátiával, ellenállásra szervezetlenül fogadni, amint azt 1914-ben tették. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A száimonkérés elől nem lehet másoknak a vágóhídra hajtásával menekülni. Ezt jó lesz azoknak a katasztrófa-politikusoknak megjegyezni, akiknek drámai meglepetésekben lehet részük akkor, ha a háborúra snekulálnak. Bölcsebb, józanabb, emberségesebb kivezető út tehát az, ha a világ abbahagyja a fegyverkezést; sérelmek és igazságtalanságok reparálására pedig tessék megszervezni a megfelelő nemzetközi intézményeket. Éhség és nyomorúság uralkodik mindenfelé a világon és Magyarország is megdöbbentő adatokat tudna ehhez szolgáltatni. A nyilt és a rejtett fegyverkezések költségeiből lehetne elegendő munkát adni a munkátlanoknak, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) kenyeret teremteni minden éhezőnek; a fegyverkezés költségeit a békés munkából elszakított polgárokkal való katonásdi-játszás helyett munkaalkalmak teremtésére és szociálpolitikára kellene fordítani, ezzel megszűnnének a társadalmi földrengések veszedelmei. amelyek elől ma a lelkiismeretlenség politikusai a háborúba akarják kergetni a nénet és megszűnnék a felhalmozott hadiszernek az a borzalmas ereje, amely mindig felhasználásra kényszeríti a hatalmasokat, elviselhetővé válnék az az élet, amely elviselhetetlen ma, ebben a rettenetes, izgalmas várakozásban, a nemzetközi konfliktusok kitörésének előestéjén. A magyar parlament számára adva van a történelmi feladat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. At kell éreznie a felelősséget,,,amely reá hárul e napokban. Ne rázzuk le magunkró 1 ez elhatározásnak, a színvonalnak egyebek számára, kényelmetlen kötelezettségét. Magyarország szava a magyar parlamenten keresztül nyilatkoznék meg a megpróbáltatásoknak eme súlyos óráiban. Küldjük el tiltakozásunkat
