Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-45

Az országgyűlés képviselőházának h5. ü Genfbe a fegyverkezési őrület, a háború ellen. (Helyeslés e a szélsőbalodálon.) Küldjük el azt a tiszta békeszándékot, amely mindenkit eltölt Magyarországon, akinek csak a háborútól vesztenivalója van, aki a babérkoszorúk véres árát túlságosan drágának tartja, aki nem spekulál a hadiszállításokra, akinek nem készítik elő 'minisztériumi felmentését, aki csak hajszolt, űzött vadja lesz az öldöklésnek, aki nem gyűlöli az áldozatul vetendő fiatalságot. Hogy ez a^ béke-akarat a legilletékesebb fórumon kifejezésre juthasson, ezért kérem a szociáldemokrata párt leszerelési indítványának a holnapi ülés napirendjére való kitűzését. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Le a háborúval!) Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kíván szólni, akkor a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Akik az elnöki napirendi indítványt elfogadják, méltóztassanak felállni! (Megtörténik. — Esztergályos János: A

( háborúra uszítók pártfogói.) Többség. A Ház az elnöki napirendi indítványt fogadta el. Következik a kereskedelmügyi miniszter úr írásbeli válasza Müller Antal képviselő úrnak a múlt év december hó 15-én előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az írásbeli válasz szövegét felolvasni! Pakots József jegyző (olvassa:) «Tisztelt Képvise'őház! Müller Antal országgyűlési képviselő 1931. évi december hó 15-én a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság alacsony fizetésű «B» táblázatbeli alkalmazottainak illetménycsökkentése tárgyában interpolációt intézett hozzám, melyre válaszomat a következőkben adom elő: A m. kir. kormány a törvényhatósági, megyei, városi és községi üzemi alkalmazottak illetményeinek illetőleg: ellátási díjainak csökkentése tárgyában 1931. évi október hó 8-án 5.510'M. E. szám a'att kiadott rendeletével az összes e kategóriákba tartozó alkalmazottakra nézve az illetményredukciót egyöntetűen állapította meg. Természetesen a kormány ezen általa nos érvényű rendelet megalkotásakor nem lehetett fiery elemmel minden egyes üzem szo^álati-, illetve illetményszabályzatára, hanem a csökkentés mérvének egyöntetű megállapítása által kívánta az egyenlő elbánás elvének alkalmazását biztosítani. Míg azonban e rendelkezés a főváros oszszes többi üzemeire nézve az egyenlő elbánás elvének érvényesítését tényleg biztosította is. addig a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság alkalmazottai a rendelet végrehajtása következtében hátrányosabb helyzetbe kerültek a főváros egyéb üzemi alkalmazottaival szemben és pedig amiatt, mert a vál lalat szolgálati és illetményszabályzata az etrjes alkalmazottak minősítését a fővárosi többi üzemi alkalmazottak minősítésétől eltérőleg állapította meg. A rendelet értelmében ugyanis a községi üzemek napi,- órabéres, vagy munkás alkalma zottaira ebbeli minőségükből kifolyó

1 aar az il letménycsökkentésre vonatkozó rendelkezések n^m terjednek ki, azonban a Budapest Székes fővárosi Közlekedési Részvénytársaságnál a ése 1932 február J^-én, csütörtökön. 117 lényegileg ugyancsak napi, — órabéres és munkáskategóriák illetményeit csökkenteni kell, mert a vasutvá!lalat szolgálati és illetménysza bályzatába e kategóriák nem vétettek fel, hanem e kategóriákba tartozók is, mint évi fizetésüek, alkalmaztatnak («B» táblázatbeliek). E vállalatnál minden vasúti alkalmazott, még a legalacsonyabb fizetésű jelzőőr is, nyomban évi fizetésesnek minősül, ami azonban még nem jelenti az alkalmazott végleges minőség beni alkalmaztatását. Családi pótlékban ezen évi fizetéses alkalmazottak sem részesülnek, viszont nyugdíjjogosultságuk sem teremt számukra kiváltságos helyzetet, mert nyugdíj bau a székesfőváros egyéb nagy üzemeinek (Elektromosművek, Gázművek) munkásai is részesülnek, Az előadott körülményekre tekintettel Budapest Székesfőváros polgármesterének^ a főváros törvényhatósági bizottsága határozata alaoján elém terjesztett arra irányuló kérelmét, miszerint a Budapesti Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság «B» táblázatbeli alkalmazottai közül azok, kiknek havi fizetése a 120 pengőt nem haladja meg, az illetmények csökkentése hatálya alól mentesíthessenek — magam is indokoltnak találtam, miért is a kérelem ügyében a tárgyalást az illetékes társminiszter urakkal már folyamatba tettem. Remélem, hogy az interpelláló képviselő úr által előadott és az említett kategóriába tartozó alkalmazottak kérelme kedvező elintézést nyerhet. Kérem a t. Képviselőházat, hogy a miniszterelnök úr nevében is adott válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1932. évi január hó 12-én Kenéz Béla s. k„ m. kir. kereskedelemügyi miniszter.» Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Müller Antal: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A kereskedelemügyi miniszter úr válaszában elismerte, hogy a Beszkárt B.-táblázatbeli alkalmazottjai hátrányban voltak a többi fővárosi üzpmi alkalmazottal szemben az illetményleszállítás dolgában. Elismerte továbbá, hogy a B.-táblázatbeli Beszkártalkalmazottak ugyanolyan munkáskategóriába tartoznak, mint bármely más fővárosig üzem alkalmazottai és ennélfogva a Beszkárt B.táblázatbeli alkalmazottainak illetményei 120 pengőig levonásba nem kerülnek. T. Ház ! A Beszkárt kalauzai, kocsivezetői és egyéb munkásai, akik a B.-táblázatba tartoznak, egy fél h ón a ima 62—63-^65 pengőt kapnak, úgyhopy ha csak 120 uengőig téried ki a levonás alóli mentesség, akkor legtöbbjének, zömének fizetését megint 10 száza lékkai redukálják. Azon kívül az ezekbe a nmnkáskategóriákba tartozó egyéneknél a 10 százalékon kívül 6 százalékot nyugdíjalapra vonnak le; az illetményszabályzat, amint azt már internellációmban is említettem, 25 százalékban állanítja meg lakbérüket és e helyett 20'90 százalékot kapnak, ugyanakkor rájuk is alkalmazták az 5 százalékos lakbérlevonást, úgyhogy ezek a szegény emberek mindig hátrányosabb helyzetben vannak a magasabb fizetési kategóriáknál. Az elkeseredés olyan nagy fokra hágott, hogy^ a nyugdíjalapnál f történt legutóbbi választásoknál ezek az egvének, ezek a jó magyar munkások, akik a múltban mindig a keresztényszocialista szervezetben tömörültek, 4000-en szavaztak a szociáldemokrata pártra és 2000-en 16*