Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-51
Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1932 február 18-án, csütörtökön. 343 főudvaraagyi 'bíróságot, egy nem létező uralkodóház számára nyugdíjas elnökkel, (Farkas István: Ezt nem tudják leépíteni, ott nem tudnak takarékoskodni, pedig lehetne! — E"y hang a jobbóldalon: Három, biró van ott összesen!— Zaj.) és más puritán álláshalmozókkal, akkor úgy véljük, hogy teljesen jogosult az a kívánság, amely a legnagyobb magyar réteg, a munkavállalók számára is egy speciális külön nírósáer megteremtését követeli. (Farkas István: Rabszolgák voltak itt a munkások!) De azt kérdezzük ezek után, hogy miért maradt el a gazdasági cselédek munkaügyeinek e bíróság hatáskörére való utalása, miért kell a gazdasági cselédek ügyeit továbbra is a közigazgatásra bízni 1 ? (Farkas István: Csendőr, intézi ezeket az ügyeket! — Büchler József: Mert a főszolgabíró úr cselédei!) Én minden tisztelettel viseltetem a szolgabírói kar képességei iránt, (Büchler József: Én nem!) de tudom azt, hogy éppen nemrégiben az egyik megírta és kimondta azt, hogy a törvényes, — szerinte törvényes — hatalommal szemben fegyvereket rejt, különítményeket tart készen és terroruralmat készít elő- Vannak mások az ezekből a padokból elhangzott panaszok szerint, akik .a deresnek és a pallósjognak szelídített, de még mindig anakronisztikus módszereihez értenek; vannak azután, akik a köz számára a legveszedelmesebb utat választják és a belügyminisztérium, mint felügyeleti hatóság út^án képviselővé való kineveztetésüket folyamodták meg sikerrel. De mindezek a kvalitások, úgy érzem, akár egyénenként, akár együttvéve mutatkoznak, nem elegendők, semmikép nem alkalmasak arra, hogy a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági munkavállalók ügyeiben való eljárásra jogosítványt és kvalifikációt jelentsenek. De annak ellenére, sőt azt mondhatnám, hogy éppen azért, mert a dolgok így vannak, mert lehet Magyarorszáa-on az agrárnyomor akkora, amekkora akar lenni, és a cseléd, a béres,. a mezőgazdasági munkás csak az igavonó állattal egy sorban értékelődik, éppen ezért a javaslat indokolásának csak elméleti mesrér.tése van e kérdés számára, csak elméleti sajnálkozása van ezzel a kérdéssel szemben. Elnök: Az előbbi kijelentésére vonatkozólag kérem a képviselőtársamat, hoq-v az ilyen összehasonlítástól tartózkodjék. (Büchler József: Miről van szól Nem is értettük!)^ Nem fi eveit oda a képviselő úr, azért nem értette. (Büchler József: Nem azt nem értettem, hanem az elnöki enunciációt!) Kéthly Anna: A javaslat indokolásánaik csak elméleti megértése és elméleti sainálkozása van a dolog számára, de semmik érmen sem akar és nem tud megoldást is találni. Azt mondja, hogy túlságosan nagy szervezeti változtatás volna ezt a dolgot most megoldani, mivel tehát ez több munkába kerülne, mint amennyit a munkavállalók, főleg a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági munkavállalók ügyeire ez a hatalom hajlandó rászánni, ennélfogva egyszerűen elhagvja ezt és hagyja ezt a kérdést a közigazgatás kezében iigy, ahofry eddig volt. T. Képviselőház! Beszélni kellene arról is, hogy azok közt az ügyek közt, amelyek egyfokiian és fel folyamodás nélkül intézendők el, miért szerepel az önkormányzati tisztségtől való megfosztás ügye is. Ebben a rendszerint par excellence politikai ügyben a törvényszék nem akarja halasztó hatályú fellebbezéssel az elintézést húzni, statáriumot akar teremteni ugyanabban a szellemben, amelyik a mai maKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. IV. gyár közéletet egyéb területem is, minden vonalon oly erősen jellemei. Milyen gondosan kikerüli például a javaslat azt, hogy a munkáltatói sikkasztások tekintetében a társadalombiztosítási bíráskodás ítélkezhessek. Pedig elmondottuk már annakidején, az alaptörvénynek, illetve a munkásbiztosítási és öregség és baleset esetére való biztosítási törvénynek parlamenti r tárgyalásánál is, hogy nincsen szó^ a. polgári és büntető hatáskör összekeveréséről, hanem itt sajnálatosan kihágássá egyszerűsített komoly bűncselekményekről van szó, amelyeket ime, a javaslat szerint, még sem mernek annak a bírónak elbírálására bízni, aki egyéb ilyen irányú praxisából tudja azt, hogy milyen komoly érdekeket sért a munkavállalóktól beszedett pénzek elsikkasztása. Viszont ugyanezt az ügyet fellebbezési fokon a javaslat szerint odaadják a Táblának, Hogy ebben azután mi a logika, vagy inkább mi a rejtett cél, azt ki tudná és ha tudná, akkor ki merné megmondani? Továbbmenve a javaslat paragrafusain, beszélnem kell a hatáskörökön kívül az eljárási szabályokról is. El kell ismerni azt, hogy az w eljárási szabályok némely vonatkozásban előnyt jelentenek azoknak a jogkeresőknek, akik idefordulnak, de már az, hogy a fellebbezési értékhatárt táppénz-kérdésben és hasonnemű kérdésekben 200 pengőre teszi, ami a törvénykezés egyszerűsítése óta jelenthet egy 400 pengős, sőt még magasabb szubsztrátumot is, a legsúlyosabb sérelem a munkavállalókra, illetve a biztosítottakra, hiszen ezek az ügyek nem kereskedelmi ügyletekből származnak, ezeknél az ügyeknél 10 pengőnyi táppénz családokat menthet meg az elpusztulástól, 10 pengőnyi táppénz megszerzése azt jelentheti, hogy kétheti, vagy egyhónapi meghosszabbítást hoz az annak az illetőnek, aki a maga jogait, a maga igazságát ennek a törvénynek alapján keresi. De még na igaz is az, hogy ez a fellebbezhetetlenség a felperesnek előnyt is jelenthet, állapítsuk meg, hogy ugyanannyi hátrányt is jelenthet számára, mert előnyt csak úgy jelenthetne, előnyt csak akkor biztosíthatna, ha a fellebbezhetetlen rész erejéig minden esetben kimondanák az előzetes végrehajthatóságot. A törvényben sokat lehetne tallózni, 'bár az anyag meglehetősen sovány. Meg lehetne például kérdezni azt, hogy miért bízzák rendeletre az ülnökök kinevezésének, az ülnökök kijelölésének módjait, miért nem szabályozza a törvény azt, hogy ezeket az ülnököket az érdekképviseletek küldi ék ki? E a kérdés különösen a ma uralkodó rendszerben, az érdekképviseletekért, a rendi alkotmányért lelkesülő mentalitás felé indokolt. Kérdezem azt, hogy miért nem lehet tehát a törvényben megszabni^ az ülnökök kijelölésének módját, de mindjárt felelni is tudok reá. Az érdekképviseletek, a rendig alapon való államszervezés csak akkor kívánatos ennek a rendszernek . és ehhez csak akkor ragaszkodik, amikor jogokat kell elkobozni. Akkor, ha az érdekképviseleteknek előnyhöz^ juttatása jogadást, jogokat jelent, akkor munkába lép a fasizmusnak, a párturalomnak, az osztályuralomnak az a mentalitása, amely minden valódi autonóm szándékot, minden valódi autonóm akaratot meg akar semmisíteni^ es fel akar morzsolni. Legutoljára vegyük elő ennek a javaslatnak egészen különös és érthetetlen részét, érthetetlen rendelkezését, és ez a javaslat 46. §-a, amely a táppénzre való jogosultságnak a bírói 48
