Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-51

344 Az országgyűlés képviselőházának 5. mérlegelés^ alól való elvonását jelenti. A táppénz kérdése különösenaz utóbbi esztendőkben vált rendkívül fontossá. A világháború és az azt követő gazdasági háború testet-]elket ölő korszaka a munkavállalók egészségét csaknem kivétel nélkül megtámadta, a megbetegedési esetek száma sűrűbb, tartama hosszabb lett az autonómiamentes gazdálkodásban, amelynek sem szociális megértése, sem szociálpolitikai elméleti vagy gyakorlati ismeretei nem voltak és e mögött a magától értetődő természetes következmény mögött rosszhiszeműséget és visszaélést^ szimatolt a munkavállalók^ felé, és gyakorlattá vált a pénztáraknál az egészségessé nyilvánítás. Az orvosokat szelíd nyomással, vagy egyéb zárt ajtók mögött adott utasítással rákényszerítették erre az egész-égéssé nyilvánításra, hogy bizonyos táppénzes állományt az intézet túl ne lépjen. Az intézeti bürokrácia ezt az ellensúlyozó eszközt találta fel a saját bűnei következtében megingott pénzügyi helyzet visszabillentésére. Mi volt ez ellen az egyetlen orvosság? Az, hogy az egészségessé nyilvánított a maga táppénzkövetelésével elment a bíróság elé, a delikvens elment a bíróság elé a maga igazát keresni, — szándékosan használom ezt a megjelölést, mert az intézet és a biztosított közti viszony valódi jellemzésére szolgál ez a szó — elment, kórházzal, klinikával, magánorvossal felülvizsgáltatta magát, beperelte t a pénztárt és a bíróság előtt a pénztári orvos és a magánorvos véleményét kiegészítette a felesküdt bírósági szakértő véleménye is. Es ebből a hármas alapból indult ki a bíró, a nélkül, hogy kötve lett volna ehhez a bírói függetlenség elvénél fogva. Természetesen ebből a hármas alapból indult ki és hozta meg ítéletét. A 4fi« § szerint a rendelettel megszervezhető orvosszakértői döntőbizottság ezt az ügyet a legképtelenebb módon leegyszerűsíti. Még a törvényhozó szempontjai elől is elrejti a törvényjavaslat^ e bizottság összetételének, kinevezésének, eljárási módjainak és szabálvairiak kérdését, mert még csak nem is döntőbíróságot mond, ami bizonyos értelemben függetlenségre kötelezne, még annyi kritikai lehetőséget sem enged a parlamentnek ez a javaslat, hogy ismertesse velünk mindezeket a szempontokat. Kimondatik tehát a gőgös szó: a táppénzes állományból kijelentett és a s an át vagy független és lelkiismeretes orvos véleménye szerint is keresőképtelen munkás odakerül egy kis csoport felelőtlen úriember elé, akiknek véleménye ellen a bíróság sem tehet semmit, mert a törvényjavaslat szövege szerint a bírói eljárásnál ennek a bizottságnak megállapításai kötelezők abban a kérdésben, hogy a munkavállaló bizonyos meghatározott időpontban keresőképtelen volt-e

% vagy sem. Miért kell akkor mindehhez törvényt alkotni, miért kell a törvényjavaslatnak ebben a szakaszában bírói eljárásról beszélni, ha a bírói eljárás nem áll egyébből, mint ezen ismeretlen összetételű és származású csoport magánvéleményének szankcionálásából? Milyen címen kaszál el a javaslat a munkavállalók szűkreszabott jogaiból ilyen tekintélyes részt? Feltételezhető-e, t. Képviselőház, hogy más jogterületen analógiát keresve, — például abban a kérdésben, hogy valaki meghatározott időpontban szállítóképes-e, eleget tud-e tenni bizonyos szerződéses kötelezettségének — akármilyen szakértő bizottságnak kiküldése feleslegessé tenné vagy korlátozhatná az illetékes bírói fórum mérlegelését? Alapot adhat a mérlegelésre a bizottság megállapítása, támo. ülése 19S2 február 18-án, csütörtökön. gathatja és kiegészítheti a bíróság ítélő készségét, de az, amit ez a szóbanforgó paragrafus statuál, ismeretlen még a magyar jogszolgáltatásban is. Ezt az újítást, megfelelően annak a szellemnek, amely ezt a javaslatot megszülte és amely az ehhez a javaslathoz hasonló jogalkotásokkal gazdagította a magyar törvénytárt, egy olyan törvényjavaslatban kell a magyar jogszolgáltatás részére ajándékképpen adni, amely a munkavállalók ügyeivel foglalkozik. Különös és érthetetlen tehát a szakasznak az az eljárása, hogy ebben a kérdésben bíróságról beszél, holott az eljárást lecsökkenti megfellebbezhetetlenül és jóvátehetetlenül egy miniszteri rendelet, egy politikai szeszély által életrehívott döntőbizottság véleménynyilvánítására. De mióta a második nemzetgyűlés alapjául szolgáló választójogi rendelet előkelő úriemberek exkluzív társaságának előkelő csend ben meghozott határozatából megszületett, már nem tudunk csodálkozni ezen az eljáráson sem és csak ismételhetjük a Népszava vezércikkének 'azt a megállapítását, amely szerint őszintébb és egyszerűbb lett volna egy egyszakaszos törvényt hozni amely szerint a táppénzfizetés a mai naptól kezdve az intézet szuverén joga. csak annyit és csak annak fizet, amennyit és akinek jónak látja. Jogorvoslat pedig nincs! Csupán azt a szerény véleményünket fűzzük még hozzá hogy ezzel a statáriális eljárással sincsen még elintézve az intézet mammutadminisz^rációjának és a deficit egyéb okainak kiküszöbölése. A magyar fórumon ma kardcsörtetők és korbácssuhogtatók vannak. Szinte szemmelláthatóan élednek fel 1920-nak azok a napjai, amikor a dolgozók mélyen megalázva és porbasujtva feküdtek a magyar közéletben, Mussolini, Voldemaras és Pilsudszky példaadása még mindig nem vesztette el vonzóerejét és a magyar zűrzavarok és a világpolitikai zűrzavarok közepette úgy vélik a mi külön magyar diktátorjelöltjeink, hogy ebben az ájult magyar közszellemben még mindig lehet a dolgozók, felé csizmatalppal történelmet csinálni. Hol nyíltan, hol óvatosabban, hol a formákat betartva, hol intervjúban, hol egy törvényjavaslattal: a szociális gondolat leépítésével és megfojtásával csinálják Magyarországon a történelmet és ez a parányi szocialista frakció, amíg lényegben és formában a lélekzetet belé nem fojtják, nem tehet mást, mint hogy a dolgozóktól kapott megbízatását minden erejével és minden tehetségével betölti (Ügy van! Ügy van a szélsőbab oldalon!) és tiltakozik minden olyan szándék ellen, amely a magyar dolgozóknak szűkreszabott jogaiból napról-napra újabb és újabb részeket hasít le. Ez a tiltakozás az oka annak is, hogy a magyar fasizmusnak ezt a javaslatát a szociáldemokrata frakció nem fogadja el, hanem azt a különvéleményt terjeszti a Képviselőház elé, amelyet tegnap Propper képviselőtársam előterjesztett és megindokolt. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.} Elnök: T. Képviselőház! Malasits Géza képviselő úr a házszabályok 143. §-a alapján személyes megtámadtatás visszautasítása címén kért szót. A képviselő úr kérelmét tudomásul vettem, neki a felszólalásra a jogot megadtam és ő felszólalását még ebben az ülésben, a következő ülés napirendjének megállapítása után meg fogja tenni. Scheuer Róbert, mint a közgazdasági, közlekedésügyi, valamint társadalompolitikai bizottság előadója kíván jelentést tenni.