Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-44
74 Az országgyűlés képviselőházának éhezàetnek tovább! Még beszélnünk sem szabad nyomorúságukról! Szégyeljék magukat!) Elnök: Kérem Kabók képviselő urat, maradjon csendben! (Zaj.) Az engedély megadása mellett szavazott 41, ellene 48 képviselő úr, így a Ház az engedélyt nem adta meg. (Pakots József: Üj 48-asok! — Kun Béla: Labane 48-asok!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! Most pedig Héjj Imre jegyző úr felolvassa a mai ülés Összehívására vonatkozó írásbeli nyilatkozatot. (Hegymegi Kiss Pál: A magyar parlamentben nem lehet a nyomorúságról beszélni! — Folytonos nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Saját beadványukat hallgassák meg! Héjj Imre jegyző (olvassa): «Nagyméltóságú Elnök Ur! Alulírott országgyűlési képviselők a házszabályok 188. §-ára való hivatkozásssal ^tisztelettel kérjük, méltóztassék a Képviselőházat az ország súlyos pénzügyi, gazdasági és politikai helyzetére való tekintettel egybehívni, hogy a Képviselhőháznak módja legyen foglalkozni azokkal a közérdekű kérdésekkel, amelyek az ország népét indokoltan nyugtalanságban tartják. Fogadja Nagyméltóságod nagybecsülésünk kifejezését. — Hegymegi Kiss Pál, Sauerborn Károly, Kun Béla, Musa István, Pallavicini György őrgróf, Sigray Antal gróf, Hunyady Ferenc gróf, Brandt Vilmos, Somssich Antal gróf, Lázár Miklós, Sándor Pál, Fábián Béla, Szakács Andor, Turchányi Egon, Andaházi Kasnya Béla, Dinnyés Lajos, Gallasz Rudolf, Pakots József, Kertész Miklós, Weltner Jakab, Szeder Ferenc, Propper Sándor, Esztergályos János, Kabók Lajos, Farkas István, Beck Lajos, vitéz BajcsyZsilinszky Endre, Vázsonyi János, Dinich Ödön, Zsigmond Gyula, Somogyi Béla, Kéthly Anna, Buchinger Manó, Büchler József, Malasits Géza, Bródy Ernő, Tauffer Gábor, Strausz István^ Gál Jenő, Sztranyavszky Sándor, Rassiay Károly, Neuberger Mihály, Lang Lénárd, Peyer Károly, Eckhardt Tibor, Friedrich István, Györki Imre, Nagy Emil, Éber Antal, Reisinger Ferenc» Elnök: T. Képviselőház! Az összehívást Célzó ezen^ kérelem folytán az összehívást kérelmező képviselő urak által kijelölt Friedrich István képviselő úrnak adom meg a szót, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hogy az ülés összehívására vonatkozó kérelmüket indokolja és a további teendők iránt tegyen indítványt. Friedrieh István képviselő urat illeti a szó. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Friedrich István: T. Képviselőház! (Egy hang jobbfelől: Mi újság Prágában?) Hogy mi újság Prágában, majd azt is megmondom; tessék égy kicsit türelemmel lenni! (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi újság Rómában, Temesváron? — Peyer Károly: Mi újság áz oláh királynál? — Györki Imre: Most már nem- oláh, most már román! — Peyer Károly: Eddig büdös oláh volt! Most egyszerre román lett! — Mai a sits Géza: Mennek a román királynak kezet csókolni! — Folytonos nagy zaj. — Az,elnöki villanycsengő megszólal.) ".'... Elnök:. Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy most Friedrich képviselő urat illeti a szó, nétn pedig önöket. A képviselő urat pedig kérejn,' méltóztassék beszédét megkezdeni. '.;.: Firiedrich István: T. Képviselőház! Az előjelek'után ítélve, egy kérelemmel kell kezdenem beszédemet, azzal a, kérelemmel, hogy kereng .beszédidőm meghosszabbítását! M. ülése 1ÔÈ2 január 26-án, kedden. Elnök: Mennyi idővel kéri a képviselő úr beszédidejét meghosszabbítani? Friedrich István: A maximummal, egy órával! Elnök: A képviselő úrnak e kérelem előterjesztésére joga van. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a kért beszédidő-meghoszszabbítást megadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Tessék folytatná beszédét! Friedrich István: T. Képviselőház! Az ellenzéki pártok nem tudnak belenyugodni abba, hogy a most oly sok viszonylatban^ bevált Stiiihalte-t erre a parlamentre is^ ráhúzzák. Olyan időket élünk, hogy a némaságból és a csendességből semmiféle előny nem származhat tik. Nem tudunk belenyugodni abba^hogy Károlyi Gyula miniszterelnök úr vezetése alatt <a kormány obszervatóriummá alakuljon, amely a nyugati csillagokat vizsgálj cl OS £1 nyugati csillagok járásától teszi függővé a mi jövőnket, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Lehet, hogy ennek az országnak, sorsa a külföldig világjelenségek csillagaitól is függ, de elvégre sorsunk kikovácsolásához nekünk is hozzá kell járulnunk, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) elsősorban a mélyen t. (miniszterelnök úrnak, aki most már békességgel negyedik hónapja ott ül a helyén azzal a mottóval, hogy: ebben a bizonytalanságban pedig programmot adni nem tudok. (Kun Béla: Csendes emésztéssel! — Bessenyey Zénó: Joibb, mint akik magukat tekintik csillagoknak!) Ne tegyünk úgy, mintha nekünk semmi dolgunk sem volna. Ne mondjuk mindig azt, hogy nagy a bizonytalanság, nagy a bizalmatlanság és várnunk kell, — amint a pénzügyminiszter úr mondja, és amint Székesfehérvárott a miniszterelnök úr mondotta, — amíg jobbra fordul az idő. Az idők maguktól legfeljebb csak részben fognak jobbra fordulni. De mi arra vagyunk kíváncsiak: melyek azok a módok, eszközök, amelyekkel a másik részt akarja a kormány jobbra fordítani. Ha csak abból indulok ki, hogy van nekünk itt, benn az országban egy nagy tőkénk, amely parlagon hever, bitangol; a magyar munkaerő (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) — akkor azt mondom, tessék hozzáfogni, szervezzük meg a magyar munkaerőt, állítsa össze a kormány a magyar nemzeti munka programmját, (Helyeslés balfelől. — Kun Béla: A kartellek vannak megszervezve!) Megvan a munkaerő és megvan, — hála Istennek — az élelmiszer is (Szeder Ferenc közbeszól)... Elnök: Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben. Friedrich István: ...úgyhogy a munkaerőt megfelelő kalóriával táplálni is tudjuk, nincs tehát : ok arra, hogy a nemzet dolgozó társadalmának nagy része ölhetett kezekkel várja azt a csodát, hogy itt minden magától fog jobbra fordulni. Nincs programme Mégis lehet Programm, még pedig ki lehet indulni két bázisból: az egyik a telepítés bázisa, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) a másik pedig a termelőszövetkezetek bázisa. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Annyit beszéltünk mi itt már erről a kettőről és egy lépéssel sem jutottunk előbbre, ha csak nem jutottunk el 'addig a negativumig, amelyet a miniszterelnök úr megállapított, hogy a földbirtokreform, melyet a nemzetgyűlés csinált, rossz volt és el volt hibázva. De hogy mit kell csinálni és mat fog csinálni, azt nem mondotta a miniszterelnök űr. Régen halljuk már, hogy a hitbizományi törvény már az előkészület, stádiumában van,
