Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.
Ülésnapok - 1931-43
Az országgyűlés képviselőházának hS. kielégítésére nem volt elegendő, s így a kórházfejlesztési Programm megvalósítása alkalmával gondoskodás történt arról, hogy egyes vidéki közkórházak modern, a tudomány mai állásának teljesen megfelelően felszerelt 'tüdőibeteg szanatóriumi osztályokkal bővíttessenek ki, ahol az intézeti ápolást igénylő tüdőbetegek szintén szakszerű gyógykezelést nyerhetnek. A magánszanatóriumok jelenleg is 180 tüdőbeteget ápolnak a népjóléti tárca terhére, a szanatóriumi ápoltatás tehát ezidőszerint^nem szűnt meg. Ezen létszámot megfelelő költségvetési fedezet hiányában emelni nem lehet. ad, 2. A minisztérium a magánszanatóriumokban fenntartott férőhelyeit mindaddig igénybe fogja venni, amíg a mátrai szanatórium meg nem nyílik. Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1932. január 13-án, Károlyi s. k. Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat a válasz joga megilleti. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Az, amit a válaszban kaptam, homlokegyenest ellenkezik azokkal az adatokkal, amelyeknek alapján én interpelláltam. Amit a miniszterelnök úr mint a népjóléti minisztérium vezetője itt válaszában mond, hogy 180 szerződéses és még ennél több vidéki kórházban lévő tüdőbeteghely van, erre nézve a népjóléti minisztérium illetékes osztályában nekem és a hozzájuk forduló kérvényezőknek azt felelték, hogy ezeket a helyeket most nem töltik be, mert a népjóléti miniszter úr felmondta a szerződést és mindaddig, amíg a mátrai szanatórium meg nem nyílik, új beutalás nem fog történni. A népjólétiben úgylátszik, valami nagy zavar van és a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal kéz és^más információt adnak a miniszterelnöknek és mást az odaforduló kérvényezőknek % E?ek a kérvényezők azért fordultak oda beutalásért, mert tél van, legnagyobb részt munkanélküliek és a sokgyerekes családban otthon élő tüdőbeteg fertőzi a többi családtagokat Ezért kértük az elhelyezést és ott újból és újból azt mondották többeknek, hogy a beutalás ezidőszerint szünetel. Mi tehát itt az igazság? Feltételezem, hogy az, amit a miniszterelnök úrnak információként adtak, és amit a miniszterelnök úr most a Házzal közölt. Ha tehát ez az igazság, akkor természetesen tudomásul veszem, mert nekem tulajdonképpen csak az volt a célom, hogy ezek a beutalások a tél folyamán ne szüneteljenek. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszterelnök úr mint népjóléti miniszter válaszát tudomásul venni? (Igen.) A Ház a választ tudomásul vette. Következik ugyancsak a miniszterelnök úrnak válasza szintén Kéthly Anna képviselő; társunk interpellációjára. Kérem a jegyző iirat, szíveskedjék a választ felolvasni. Herczegh Béla jegyző (olvassa): «T. Ház! Kéthly Anna országgyűlési képviselőtársam 1930. évi december hó 16-án előterjesztett hozzám intézett interpellációjára a következőkben vagyok bátor válaszolni: Altalános imperativ rendelkezéssel a munkanélküliek kilakoltatását felfüggeszteni, — alapvető magánjogi szabályokba ütközik; *a kormány azonban megfontolás tárgyává teszi, már tárgyalások alatt álló egy oly rendelettervezet kibocsátását, mely módot ad úgy a kir. bíróságoknak, mint működési területén a lakásügyi miniszteri biztosnak arra, hogy nemcsak a kötött forgalmú, hanem a szabad rendelkezés alatt álló lakásokból végrehajtás ülése 1932 január 15-én, pénteken. 63 utián kihelyezendok is, indokolt esetben megfelelő szociális védelemben részesülhessenek; ennek keretében, az önhibájukon kivül bérfizetésre képtelen munkanélküliek is e védelmi hatáskörbe jutnak. A védelemnek egyik lényeges módja: az arra valóban rászorulóknak szükséglakásokba való elhelvezé^nek ezidőszerint^ akadálya az, hogy .megfelelő számban ily lakások rendelkezésre még nem állanak; a fővárossal folyamatban lévő errevonatkozó tárgyalások azonban, — a kormány részéről ily célra rendelkezésre bocsátandó ^00.000 P segítségével — hamarosan ezt az akadályt is el fogják hárítani a létesítendő szükséglakások által. Peyer Károly: A holdban!) Kérem a t Házat, szíveskednék válaszomat tudomásul venni. Budapest, 1932. január hó 13-án Károlyi s. k.» Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat illeti a viszonválasz joga. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr alapvető magánjogi szabályokra hivatkozik, mint amelyekkel ellentétbe jutna ha a kilakoltatások ellen valamiféle intézkedést tenne En már többször elmondottam a Képviselőházban, hogy nem az ember van a szabályért, hanem a szabály van az emberért (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és abban a pillanatban, amikor ezek az alapvető magánjogi szabályok szembe jutnak ilven tömegű embernek é^térdekével, a kormányzatnak és az Illetékeseknek kötelességük, bdgv e 7 t a szembenállást megszüntessék. Olyan szabály, amely az élettel szembekerül, nem maradhat 3z élettel szemben győztes. Lehet, hogy a népjóléti- és az igazságügyminisztériumok — ez a kettő van érdekelve ebben a kérdésben — olyan messze állanak az élettől, hogy nem tudják azt, hogy tél és ínség van, munkanélküliség van az emberek tömegei nem tudnak lakbért fizetni és az utcára kerülnek. Éppen most ezekben a napokban jelentették, hogy körülbelül 3 napja mesrint az utcán van Pesterzsébeten k^t család, 12 személy, köztük 8 sf-vprmek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Propper Sándor: Meg lehet tekinteni! Tessék kimenni és megnézni! — Farkfs István: Nemzetvédelem! — Kanok Lajos: Ilyen szörnyű időben!) Naoról-napra folyik a kilakol tatás (TégJássy Béla : A városi tanács miért nem intézkedik?) és szaporodik a kilakoltattak száma, a nélkül, hogy valamiféle intézkedés történnék. Ha tehát másból nem, a kilakoltatottaknak a minisztériumokat ostromló tömegéből is tudomást kellene vennie a népjóléti minisztériumnak és az igazságügyminisztériumnak arról a tényről, hogy itt az élet szembekerült a szabályokkal. A népjóléti minisztérium tudhatja azonkívül a társadalombiztosításokon ' keresztül a táppénz-növekedésből, hegy milyen munkanélküliség van, tudhatja az inségakción keresztül, az igazságügyminisztér'um tudhatia a bűnperek számának emelkedésén keresztül, tudhatja a statáriumon keresztül, amelyből megtanulhatta, hoay az éhséget és nyomort még az akasztófa fenyegetése sem riasztja vissza az élet és a vagyon elleni bűncselekményektől. Azt mondja a miniszterelnök úr válaszában, hogy megfontolás tárgyává fog tenni bizonyos intézkedéseket. Ez egyáltalán nem megnyugtató a mi számunkra, (Ügy van! Ügy van! a szélsőhaloldalon.) mert a megfontolás mindig azt jelenti, hogy hónapokig elnyúlik a dolog elintézése, (Farkas István: A végén
