Képviselőházi napló, 1931. IV. kötet • 1932. január 14. - 1934. február 24.

Ülésnapok - 1931-43

Àz országgyűlés képviselőházának Jf-3. betegek ismét háborúba kergethessék az embereket. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem vagyunk hajlandók eltűrni, hogy akármilyen uszításra ezeket a gonosztetteket négyzetre emelve újra elkövethessék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A szoeiáldemokratapárt ebben a kérdésben olyan álláspontot foglalt el, amelyhez vitán kivül mindenki csatlakozhatok. A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és Szocialista Munkásinternationálé kijelentik: 1. A leszerelés rendszerét csak az egyenlő^ jogok és kötelességek alapján lehet szilárdan és véglegesen megvalósítani. A békét mi sem veszélyeztetné jobban, mint az, hogyha a győztes és a legyőzött népeket tartósan különböző jogok alapján akarnak kezelni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség és a Szocialista Munkásinternacionálé követelik, hogy már az 1932-iki értekezleten döntő lépést tegyenek az egyenlőség felé. 2. Nem szabad arra gondolni, ^ hogy az egyenlőséget a békeszerződések alapján lefegyverzett országok újra való felfegyverzésével érjék el. A leszerelési egyezménynek nem szabad módot nyújtani a felfegyverzés semilyen fajtájára sem. De nem szabad jelentenie a fegyverkezés stabilitását sem. amit a munkásosztály kihívásnak minősítene. Olyan álláspont ez, amely azt mondja: nem egyenlőség az, hogy az egyik oldalon állig felfegyverzett nemzetek állanak, a másik oldalon pedig lefegyverzett nemzetek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A cél azonban nem az, hogy a fegyvertelen nemzeteket fel kell fegyverezni, hanem az, hogy a győző hatalmak is szereljenek le (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ebben a lefegyverzésben legyen meg az egyenlőség Olyan követelés ez, amelyet mindenkinek osztania kell. (Esztergályos János: Legyen vége egyszersmindenkora az embergyilkolásnak!) Azonban mulatnának rajtunk, hogy újra ilyen frázisokat hangoztatunk, mert meggyőződésünk az, hogy amíg kapitalizmus van, addig nincs leszerelés, addig nem is akarnak komolyan leszerelni. Azt mondjuk, szellemi és morális leszerelésnek kell bekövetkeznie. Nem szabad katonásdit játszani az emberekkel, nem szabad őket arra nevelni, hogy a háborút kívánják, hanem ellenkezőleg, a háború irtózatát kell belenevelni az üj nemzedékbe, azt kell tanítani, hogy csak elmebeteg és gonosztevők akarnak háborút. Végzem azzal, hogy ne higyje senki sem, a világ egyik nemzete sem, hogy a milliókat újra vágóhídra lehet vinni. Azt mondom, hogyha a háborúba uszítanak, ezzel szemben csak egy eszköz van: ellenállás és forradalom azok ellen, akik háborút akarnak. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Szűcs István! Szücs István: T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy mindenki, akinek lelkében a humánus érzésnek c^ak egy kicsiny szikrája is honol, a lefolyt világháború keserű tapasztalatai után kell hogy perhorreszkáljon minden újabb háborút. Mindazonáltal ,úgy érzem, hogyha február 4-én a Weltner képviselőtársam által napirendre tűzni kívánt leszerelési kérdést tárgyalnék is, az egyrészt a pusztába kiáltó szó maradna a mi hozzánk képest aránytalanul erősen felfegyverkezett hatalmaknál, másrészt pedig — amint a kormány elnök úr több ízben ki jegesé I9$é január 15-én, péntekért. 65 lentette — a kormány is a Ház minden oldaláról kívánt olyan javaslatokat készít elő és ígérte, hogy legközelebb napirendre is tűzi ezeket, Lj'iely javaslatok előkészítésére időre van szükség. De,' amint egyszer már alkalmam is volt kifejteni, amíg a kormány a Háznak felelősséggel tartozik, addig a Ház munkarendjének irányítására kell hogy befolyása legyen, mert az ő felelősségét csökkentjük, ha megállapított munkarendjéből kizökkenteni akarjuk. Eléggé fontosak azok a javaslatok, amelyek már a bizottság előtt vannak, nemkülönben azok a megígért javaslatok is, amelyeket a Ház minden oldalán sürgetnek s amelyek az Összeférhetlenséggel, az álláshalmozással stb. kapcsolatosak és most állnak előkészítés alatt, úgyhogy én ennélfogva az enok úr napirendjének elfogadását kérem a mélyen t. Háztól, annál is inkább, mert ezeknek a javaslatoknak letárgyalása, amelyeket már benyújtottak és a megígért javaslatok előkészítésére időre van szükség. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés jobbfelől és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Van szerencsém az elnök úr napirendi indítványával szemben indítványozni, hogy a Képviselőház következő ülését holnap, azaz január hó 16-án délelőtt 10 órai kezdettel tartja meg (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és annak napirendjére tűzze ki Fábián Béla országgyűlési képviselő úrnak 1931 r november hó 20-án beadott 100. számú indítványát a népjóléti minisztérium ügyeiben kiküldendő parlamenti bizottság tárgyában. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Tisztelettel bejelentem, hogy ez az indítvány tisztára formai jellegű. A mai szavazás után nem hiszem és nem remélem, hogy a parlament többségének kívánsága volna a népjóléti minisztérium ügyét radikálisan elintézni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Nem akarnak tudók lenni!) Szemben a parlament többségének kívánságával bízom benne, hogy a miniszterelnöknek mégiscsak kívánsága ezt a kérdést^ elintézni és a miniszterelnök t úr jószándékatól várom ennek a kérdésnek végleges elintézését. (Rassay Károly: Nem kívánják!) Nem is erről van itt szó. Lényegileg arról van szó, amikor ma napirendi kérdésben dönteni fog a t. Ház, hogy lehetséges-e az, ihogy a mai rendkívüli nehéz viszonyok mellett, amikor pénzügyi, gazdasági és bizalmi válság van, (Ügy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hat hétig tartózkodjék a parlament jóformán minden tevékenységtől? Lehetséges-e az, hogy amikor kerületünkben a népet lecsendesíteni igyekezünk és hirdetjük a becsületes, mindennapi komoly munka kötelességét, ugyanakkor mi, a parlament, a nép kiválasztott kiküldöttjei kivonhatjuk_ magunkat a munka alól? Ez itt a kérdés. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elismerem, tény^ az, hogy válságos időkben pénzügyi és gazdasági téren a kormány kÖnynyebben és jobban tud intézkedéseket életbeléptetni, mint a parlament összesége. Ezt elfogadtam annakidején, beszédemben hangsúlyoztam, ezt a meggyőződést ma is állom. Erre hivatkozhatnak azok, akik a február 4-éig való elnapolás mellett foglalnak állást. Hivatkozhatnak a német birodalom példájára is, ahol Brüning kancellár most már hosszú hónapok